Beszámolók


14.Június





A hároméves győri Matyi igazi bátor nagylegény. Csupán pár napja engedték haza a kórházból, amikor meglátogathattuk. A védelmét szolgáló maszkja felett irigylésre méltó fekete szempillák és mosolygós, fekete szemek ragyogtak ránk. A társasház udvarán játszó kisfiú azonnal bemutatkozott, majd motorjára pattanva el is száguldott mellőlünk. Nővérével, Grétivel éppen versenyeztek, így érthető volt a nagy sietség. Amikor a kör újra felénk haladt, lestoppoltuk a csöpp kisfiút, és beszélgetni kezdtünk. Csupa férfias téma került napirendre, úgy, mint motorok, autók, versenyzés, copfos kislányok.

Hamarosan kiderült, hogy Matyi igazán tud vezetni, gyakran ül apa ölébe a volánnál, csak egy baj van, a pedálokhoz sosem ér le a lába. A szíve vágya egy saját kisautó lenne, piros, sárga vagy fekete színben. Ahogy szó, szót követett előkerült táskám mélyéről egy igazi csodalámpa. Elmeséltük Matyinak, hogy a lámpásban egy láthatatlan dzsinn lakik, aki érintésre előbújik, és ha nagyon hiszünk benne, teljesíti a kívánságunkat. Igaz, hogy a lámpás az enyém, de megkértem az én szellememet, hogy fogadjon szót ennek a csöpp kisfiúnak.

Háromig számoltunk, Matyi behunyta a szemét, gondolt, erősen vágyakozott, és megdörzsölte a lámpást… Nem maradt más dolgunk, mint körülnézni az udvarban. Én találtam is egy klassz, fekete járgányt, de miután körbejártuk, Matyi közölte, hogy ez a szomszéd bácsié, és különben is valami kisebbre lenne szüksége. Némi forgolódás után, megakadt a szeme egy saját méretű kisautón, amit a huncut dzsinn az udvar közepén állított le, kicsit távolabb az udvar végében parkoló nagy autóktól. Boldogan szaladt feléje, és azonnal bepattant. A meglepetés akkor lett még nagyobb, amikor édesapja rámutatott egy gombra, és az autó igazából megindult. Innentől nem volt megállás. Matyi csak úgy nyomta a gázt és tekerte a kormányt, végül egy íves fordulattal az udvarról, csendes zsákutcájuk felé vette az irányt.

Valamivel később már csak arra lettünk figyelmesek, hogy az újdonsült sofőr,- hol apukája, hol anyukája kocogó kíséretében- szőke és barna kislányokat fuvaroz az utcában. Hősies testvérét, Grétit, aki saját bátorságával járult hozzá Matyi gyógyulásához, egy hűtőmágnessel és két lufival leptük meg. A mosolygós, szerény kislány az egyik ballont zsebre rakva közölte, hogy az az övé, míg a másik Matyié lesz. Kezében szorongatva, futva indult kisöccse után. Hiába, ő már ennyi idősen is tudja, hogy segíteni valakin, vagy örömet szerezni, a világon a legeslegjobb dolog…




Köszönjük a Bunge Növényolajipari Zrt. támogatását!







/ 3



Erdős Réka és Potyondi Zsuzsa
kívánság- koordinátorok
Győr, 2013. május 31.





Még egyszer köszönjük, hatalmas az öröm, amit az autó nap mint nap okoz Matyinak.

Nehezen sétál még sokat egyszerre, nem tudtunk sok érdemi időt eddig a szabadban tölteni, hiszen babakocsiban már érthetően nem szeret ülni, viszont képtelen voltam már folyton a kezembe vinni őt, bármennyire szeretném, mert nagyon nehéz.

Amióta az autót megkapta, sokat tudunk sétálni, mert nincs ilyen gond, hogy vinni kell, szó szerint száguld az utcában.

A héten "igazi jogosítványokat" csináltunk, visszük magunkkal -hiszen így szabályos :)

Köszönettel: Matyi családja

Archívum



Belépés