2014. ápr. 1-jén óriási zsúfoltság volt a Budai Gyermekkórház Mozgásrehabilitációs Osztályán, amikor Mátét és édesanyját, a kárpátaljai fiút, aki Munkácsról érkezett kórházunkba, beinvitáltam a főorvos asszony szobájába. Csodálkozó arccal néztek rám és gondolni sem merték volna, hogy most teljesül Máté egyik legnagyobb óhaja. A szobába lépve átnyújtottam a meglepődött fiúnak az X-Box Kinect
játékkonzolt,Máté alig hitt a szemének, és széles mosollyal vette át a nagy dobozt.

A Tűzoltó utcai kórház nappali osztályára érkezve láttam, Léna épp szendvicset evett és nagyon belemerülve nézett egy mesét a TV-ben. Anyukájától megtudtam, hogy már nagyon várja, hogy teljesüljön a kívánsága, amit minden nap emleget: a LEGO delfincirkáló.

Úgy tudta, hogy otthon fogja megkapni, így nagy az öröm, mikor bemutatkozom, és Lénában tudatosul, hogy már itt is van a várva várt pillanat. Miután átvette az ajándékot, rögtön elmélyülve nézegeti a dobozon lévő képeket. Egy kicsit csöndesen, visszafogottan sorolja, hogy milyen remek dolgok vannak a játékban. Léna megfontolt, higgadt kislány, az ajándék kinyitását nem kapkodja el,
majd otthon a tesóval szeretné megosztani a nagy delfincirkáló összeállításának örömét.

Mire vágyna jobban egy hatéves kislány, mint arra, hogy a szobájában „ játszótér” is legyen! Fannika álma megvalósult, amikor beszerelték az új ágyát, ami alatt majd játékkuckót alakítanak ki, illetve a tetejéről pedig vidáman csúszdázhat lefelé a kicsi lány.

/ 3

Kezemben egy nagy, becsomagolt dobozzal léptük át a küszöböt. Barnabás már sejtette, hogy mi van a dobozban, de ettől függetlenül nagy örömmel és kíváncsisággal bontotta ki. Az eddig még csak képeken látott roller, amire olyan nagyon vágyott, ott volt előtte!

Az interneten találta ezt a csodamasinát, és miután ez egy kifutó modell, nem volt könnyű beszereznünk, de sikerült.

Néhány perc szerelés után, már a szobában próbálgatta az új járgányt, amellyel idővel profi mutatványokat is megtanulhat, kedvenc helyén, a kaposvári Skate Parkban. Az arcán tükröződő boldog mosoly mindent elárul!

Használd egészséggel és sok örömmel, Barnabás!

Ennek a kívánságteljesítésnek a beszámolójának megírását, úgy gondoltam átadom a legilletékesebbnek, hogy mesélje el ő, hogyan is történtek a dolgok.

Az én feladatom csupán annyi, hogy megköszönjem a Thomas Mann Gimnázium tanulóinak, hogy a cica felszerelését biztosították és sok más hasznos dolgot is vásároltak neki!

Picur naplója
(részlet)

• Pécs, 2014.április 11.

Na, itt a világ vége! Sokat hallottam már mindenféle emberekről szóló dokumentum műsorban, hogy fajtájuk jellemzője, hogy gyakran nem gondolkodnak és cselekszenek racionálisan, na de hogy ez az én megbízható gazdámmal is előfordulhat, arra nem is gondoltam.
Félálomban meghallottam, amikor arról beszélgetett a barátnőjével, hogy ENGEM elajándékoz egy kisfiúnak, aki nagyon szeretne egy fehér cicát (mintha én csak egy fehér cica lennék, piha...) és hogy pénteken délután jönnek is értem valakik Budapestről.
Remélem csak rémálom volt…

• Budaörs, 2014. április 12.

Rémes éjszakám volt. Nem is emlékszem, hogy valaha átéltem volna ilyen szörnyűséget.
Tegnap délután valóban megjelent két ember egy kosárral, és megkérdezésem nélkül a gazdám engedélyével beleraktak, és egy fekete nagy dobozban órákon át tartó zötykölődéssel megérkeztünk egy idegen házba.
Ismeretlen illatokkal, helyekkel találtam szembe magam, kisebb és nagyobb emberek próbáltak ismerkedni velem, de természetesen nem vettek le a lábamról.
Ahogy tehettem befutottam a sarokba és mély megvetéssel fordítottam formás hátsómat feléjük, hogy azt nézzék, ha akarják.
Kaptam enni és innivalót, sőt valami macskavécét is adtak, de hát kérem, én akárkiknek nem hódolok be…

• Kistarcsa, 2014. április 13.

Megérkeztem! Ma reggel még nem gondoltam volna, hogy újra megtalálom az otthonom, de hát vannak még csodák! Erre azért pár órával korábban még nem fogadtam volna abban az idegen házba, ahol éjszaka megtaláltam a tökéletes búvóhelyem és ahol, terveim szerint, leéltem volna hátralévő éveim.
Ez a szent hely a konyhabútor leghátsó sarka volt, amit egy apró résen tudtam megközelíteni, és tökéletes biztonságot sugallt.
Arra nem számítottam, hogy a házi "nagyember" lebontja reggel a bútorzat elejét, sok érdekes szót motyogva hol hangosabban, hol halkabban, miközben a szőke nő ideges harci táncot jár körülötte megszállottan ismételve hogy „Szedd ki, mert mennünk kell…”

De milyen jó, hogy végül is kiszedtek. Be kell vallanom, hogy nagyot tévedtem, amikor azt feltételeztem, hogy állatrablók fogságába kerültem, akik a becsületemre és az életemre törnek.
Szerencsére a közelébe sem jártam az igazságnak. Egy rövid utazás után megérkeztünk egy másik helyre ahol két újabb idegen ember várt (mint kiderült csak engem!) nagy szeretettel. Egy ideig békén hagytak a dobozban, hogy körbenézhessek (egyedüli zavaró dolog egy idegen fekete hozzám hasonlatos lény volt, aki folyamatosan kerülgetett és megpróbált rám ijeszteni).
Viszont egy kis idő után kivettek a dobozból és megismerkedhettem új barátommal, kisgazdámmal, Zsoltival, aki egy nagy fehér ágyban fekszik betegen és már tudom, hogy rám is szüksége van ahhoz, hogy a betegségével tovább tudjon harcolni.

Mostantól én is vigyázok rá, és már el is foglaltam helyem a lábánál (bár félek, hogy lesz még egy kis konfliktusom a hely miatt a fekete ellenféllel), és onnan vigyázok rá éberen figyelve, hogy ne tudja őt megtámadni ismét ellensége a Betegség!

Kedvenc csapata a Real Madrid, Ronaldo, így minden vágya az volt, hogy a Bernabeu Stadionban „élőben” lássa a meccsüket.

A nagy eseményre március 29-én került sor, amikor is Gergő ázva, de nagy-nagy örömmel nézte végig a 90 percet, életre szóló élményt szerezve ezzel.

Az utazásra így emlékezik:

/ 3

Attila magántanulóként igyekszik tartani a lépést az osztálytársaival, amit nagyon megnehezít, hogy Budapestre kell járnia kórházi kezelésekre.
Mint minden fiút, őt is nagyon érdekli a számítástechnika és az internet világa, sőt azt is tervezi, talán grafikus lesz. Ezért a Csodalámpától egy laptopot kért, amelyen a szerkesztést megtanulhatja.

A szülőkkel összebeszéltünk, így Attila az utolsó pillanatig nem sejtette: ma teljesül az álma. Csak azt tudta, az édesapja a Várba hozza őt sétálni, a műemlékeket megnézni. Azután betévedtek a Hilton Hotelbe, ahol Kovács Pál PR igazgató úr vezetésével egy csapat fundamentás fiatal körében vártuk őket. A közös program a hotel Parlament termében folytatódott, ahol együtt adtuk át Attilának a laptopot, aki először megilletődve, de azután profin kezdte kicsomagolni a hatalmas dobozból az ajándékát. …s mi boldogan láthattuk, hogy nagyon-nagyon örül a meglepetésnek.

/ 9

Az álom jó szándékú felnőttek összefogásával teljesülhetett egy különleges jótékonysági program keretében.
A Hilton Budapest Hotel adott helyet - már nem először - a Kívánságkonyhának, ahol ezúttal a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. csapata Gyulavári Gábor cukrász segítségével marcipán húsvéti nyuszit formázhatott, valamint Ténai Zoltán országos barista bajnok vezetésével különleges kávék készítését tanulhatta meg.
A nagyon kellemes és vidám hangulatú délután kedves emlék marad minden résztvevőnek, hiszen nagy-nagy örömet szereztünk közösen egy beteg gyermeknek.

Köszönjük régi támogatóink, a Hilton Budapest Hotel és a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. vezetőségének, hogy Attila kívánsága ilyen pompás körülmények között teljesülhetett.

Gyula nagyon csendes fiú, soha sem kérdezgette tőlem, mikor teljesül már a kívánsága.

Nagyon meglepődött, amikor megkérdeztem tőle, meddig marad, mert szeretnék Vele beszélgetni.

Amikor visszatértem, már elmosolyodott, mert a nagy dobozt nem sikerült a hátam
mögé eldugni, így rögtön sejtette, miről is szeretnék „beszélni vele”.

Ugyanazzal a kedves mosollyal az arcán, csendben nyitotta ki a dobozt,amikor
meglátta a laptopot, felnézett és csak annyit mondott: Köszönöm szépen!
Ne nekem, válaszoltam, hanem a támogatóknak és a Csodalámpának köszönd!