Beszámolók
Üdv Kormányos család
2010.09.05. Budapest
/ 5
Habár még csak pár hete vagyok a Csodalámpa Alapítvány önkéntese, máris túl vagyok az első ajándék átadásomon. Misi, az egyik győri kívánságkoordinátor kb. 1 héttel ezelőtt felhívott, hogy van egy beteg kisfiú Gönyűn, Rajmund, akinek hamarosan megveszi az alapítvány nevében az ajándékot, és majd jelentkezik pár nap múlva, ha mehetünk átadni. Napról napra egyre izgatottabban vártam a hívását, majd végre tegnap, szeptember 22-én jelentkezett, hogy akkor másnap, azaz ma lenne aktuális az átadás. Ettől a hívástól egyszerre voltam boldog és izgatott. Örültem, hogy ilyen hamar teljesíthetem egy beteg kisfiú álmát, viszont izgultam is a számomra idegen helyzet miatt.
Végre eljött a kívánságteljesítés délutánja. Munka után elindultunk Misivel (amúgy Nyilas József a rendes neve) ketten Gönyűre. A hátsó ülést beterítették a dobozok, benne az ajándékba szánt felfújható, elektromos motorral rendelkező gumicsónak.
A Gönyű táblát megpillantva egyre jobban izgultam. Közben Misi elmondta, hogy az ajándékozásnál rajtunk kívül a polgármester úr, és több újságíró, illetve fotós is ott lesz, akikkel a Polgármesteri Hivatal előtt van találkozónk. Ennek megtalálása kicsit nehézkes volt, de végül a helyiek segítségével csak sikerült. Innen már egyenes út vezetett a 10 éves Rajmundék családi házához.
Rajmi nagyon meglepődött, mikor meglátott minket, nem tudta, hogy ki ez a sok ember, aki most hozzá jött. Rajmi elég szótlan volt, fáradt volt a tanulástól, és megszeppent a sok ember láttán. Természetesen mikor elárultuk neki, miről is van szó, akkor már örült az ajándéknak.
A ház udvarán a csónak kicsomagolása, felfújása és összeszerelése közben Rajmi meghatódott, pityergett egy kicsit. Miután teljesen elkészült az ajándék, a közös fotók is elkészültek. Hamarosan elérkezett a búcsú ideje, de még előtte az újságírók riportot készítettek az édesapával. Én eközben az édesanyával, a nagymamával, és Rajmi 8 éves testvérével, Lolitával beszélgettem, akik nagyon közvetlenek és barátságosak voltak, és nagyon örültek az ajándéknak.
Tőlük tudtam meg azt is, hogy Rajmi magántanuló, és nagyon ügyes gyerek. Testvére azt mondta, hogy ha ő is kívánhatna, akkor egy lovat szeretne, édesanyja pedig azt, hogy Rajmi meggyógyuljon. Rajmi kívánsága az alapítvány által már teljesült, remélem a család többi tagjának kérése is minél előbb teljesül.
/ 6
Rajmi, sok erőt és kitartást Neked a közelgő műtétedhez, gyógyulj meg minél hamarabb, és kívánom, hogy nagyon szép élményeket élj át csónakázás közben.
U.I.: Ismét bebizonyosodott számomra az a közhelyesnek tűnő gondolat, miszerint adni jó. Remélem még nagyon sokszor lesz lehetőségem ezt az érzést átélni.
Kívánság-koordinátorok
Győr, 2010. szeptember 23.
Egy március végi nem túl vidám napon, feküdtem a Tűzoltó utcai gyermekklinika 2/a osztályán. Már túl voltam egy hosszú agyműtéten, végigjártam 35 sugárkezelést, és az azt követő kellemetlenségeket.
Éppen a soron következő kemoterápia miatti hányingeremet próbáltam leküzdeni, amiben Garami és Hauser doktor valamint a nagyon kedves nővérek is mindig segíteni próbáltak, amikor egy idős néni leült az ágyamhoz.
Elmesélte, hogy létezik egy „Csodalámpa” nevű alapítvány, amelyet azért hozott létre és működtet Patzauer Éva, hogy különleges kívánságokat teljesítsen. Olyan gyermekek kívánságát, akik küzdenek a gyógyulásukért, akik sok kellemetlen, de szükséges kezelésen mennek keresztül. Olyan kívánságokat teljesítenek, amelyek csak összefogással és komoly szervező munkával érhetők el. Így én is kívánhattam.
Megdörzsöltem hát a lámpácskát és egy nagyon régi, titkos vágyam beteljesülését kértem: találkozást Bear Gryllssel a "Túlélés törvényei" című sorozat angol főszereplőjével.
A gépezet azonnal beindult. A tudtom nélkül sok önkéntes Éva néni vezetése mellett folyamatosan írt, emailezett, telefonált, mígnem szeptember közepén megtudtam, hogy az álom teljesülni fog, ugyanis Londonban találkozhatok Bearrel.
A repülőjegytől a szállásig minden készen várt, és a reptéren ismertem meg az alapítvány egyik önkéntesét, Molnár Andreát, aki végig kísért és szervezte az élményeket számomra.
London csodálatos, minden lenyűgözött, de a szemem előtt csak a találkozás lebegett.
Este hétre kellett a Holy Trinity Brompton templomhoz érkeznünk, ugyanis Bear itt tartott előadást életéről és a hit erejéről.
Vártak minket és ettől a perctől rohantak az események. Bekísértek a fogadósátorba, enni, inni - most nem a kemó miatt – az izgalom miatt nem tudtam.
Jött egy újságíró, akinek elmeséltem történetem, majd átkísértek a már startra készen berendezett templomba, ahol fényképeztek, majd egyre érkeztek a stáb tagjai és a feszültség egyre nőtt.
Egyszer csak bekísértek egy terembe, ahol várt Bear. Örömömben majdnem elsírtam magam, de nem ezért jöttem nem igaz? Átölelt és egy csomó kérdést tett fel , majd kaptam dedikált képeket és könyvet, de főleg sok ölelést.
Én is átadtam az igazi magyar túlélő italt – diópálinka -, és egy dvd-t, amin én vagyok.
A film címe "Sosem adom fel", mert, csak így lehet meggyógyulni azt már tudom, és ehhez erőt az Ő kalandos élete – ugyanis gerinctörések után megmászta a Monteverestet... stb - is adott.
Majd jött sok fénykép, aztán ölelés, meg dicséret, hogy Ö is erőt merít az én akaraterőmből.
A találkozás végén megígérte, hogy nekem adja a név szerint neki gyártott egyébként rajta lévő ingjét, csak azért nem most, mert mégsem mehet ki félmeztelenül a közönség elé.
Az előadást az első sorban felesége és barátai közt hallgattam végig, majd a végén lejött a színpadról és a felesége után, engem is átölelt.
Az inget is megkaptam: "József a Hős felirattal". Elbúcsúztunk, és két méterrel a föld felett járva örömömben utaztunk vissza a szállodába.
/ 8
A kívánságom teljesült, sok muníciót adva ahhoz, hogy a gyógyulás hátralévő szakaszában elő-elő vegyek ebből az élményből a jó kedvem és vidámságom megtartásához. Nagyon köszönöm Patzauer Évának, Molnár Andreának, és minden Önkéntesnek, Támogatónak.
Két tanácsot adnék a Tűzoltó utcai és minden gyermeknek:
- Dörzsöljék meg a lámpát, mert működik!!
- Soha ne add fel!!
Szinte hihetetlen, hogy úgy tudjon egy kisgyermek örülni valaminek, még több nappal azután is, mint akkor, amikor azt megkapta.
Leventének egy játszótér volt a kívánsága. Teljesült a vágya és fel is épült az udvarukban a csodálatos alkotmány. Csak pár nappal később tudtuk hivatalosan is átadni és képviselni a Csodalámpa Alapítványt. Kicsit izgultunk is, hogy már nem lesz az a kitörő igazi nagy öröm, ami az első napon lehetett.
Amikor megérkeztünk, Levente már várt bennünket és csak úgy ragyogott a boldogságtól. Azonnal megmutatta játszóterét. Hintázott, csúszdázott, mászókázott megállás nélkül. Mielőtt lecsúszott volna, megállt a tetején és elmondta, hogy az pedig egy kilátó és onnan csuda dolgokat lehet látni. Aztán beszámolt arról is, hogy esőben csúszik a legjobban a csúszda.
Ugyan az előző napokon sokat esett az eső, de Levit ez nem tartotta vissza az új játékától. Szülei mesélték, hogy esténként alig lehet lecsalni róla. Vittünk egy csodalámpás pólót is és azt hiszem, hogy eddig még ekkora örömöt ezzel sem sikerült kiváltanunk senkinél. Azonnal felhúzta és abban rohangált, majd közölte, hogy ez lesz a focis meze, mert a foci is nagyon fontos szerepet tölt be az életében.
/ 3
kívánság-koordinátor
Páka 2010.09.13.
Virág már nagylány, nem igazán hisz a mesékben..., vagy lehet, hogy titkokban néha azért mégis gondolt arra, hátha tényleg létezik az a bizonyos dzsinn és csak dörzsölgetnie kellene a lámpáját időnként, hogy az általa megálmodott családi tengerparti nyaralás valóra váljon?
Nem tudom, ez maradjon az ő titka.
Sajnos Virágnak nagyon hosszú időt kellett kórházban töltenie, de a lány hallatlan akaratereje, kitartása meghozta az eredményt. Ez év szeptemberre Virág már megerősödött annyira, hogy a hosszú és bizony sokszor fizikailag és lelkileg is nagyon nehéz hetek, napok kitartó helytállásáért a Csodalámpa dzsinnje végre megjutalmazhassa az oly nagyon vágyott családi tengerparti nyaralással.
A megvalósításban a Magyar Autóklub volt segítségünkre, hiszen a család számára ők ajánlottak fel egy egyhetes olaszországi tengerparti nyaralást a csodás Cavallino-félszigeten, a Ca'Savio nemzetközi kempingben. A szálláshely gondos előkészítésében a Magyar Autóklub- Autoclub Travel ügyvezetője, Czeiszing Miklós úr személyesen volt segítségünkre, a legapróbb részletességgel figyelt arra, hogy a családnak a lehető legnagyobb kényelemben legyen része.
Sajnos az időjárást azonban ő sem tudta "megrendelni", így az első napon bizony nagyon hideg volt. Na, de mit számít a hideg, ha a szemünk előtt a tenger? Ki tudja azt megállni, hogy ne rohanjon be azonnal a hullámok közé? Így gondolta Virág is, és csak tátott szájjal bámulta a család, amint a kamaszlány belevetette magát már első nap a mindössze 20 fokos tengervízbe..., az már csak utólag volt kellemetlen, hogy a hangos "nem is olyan hideg" sikoly közepette Virág egy jó adag sós vizet is benyelt. Nem baj, az élmény ezzel is gazdagabb lett!
Mintha csak az időjárás megérezte volna, hogy kötelessége részt venni egy betegségből lábadozó hölgy kívánság-teljesítésében, második nap kisütött a nap és nagy igyekezetében oly erősen szórta sugarait, hogy bizony az első napsütötte nap estélyén kicsit megpörkölt bőrrel kezdődött meg a kagylógyűjtés, a szebbnél-szebb tengeri állatkák felfedezése.
Minden nap volt valami program, ehhez sokszor ki sem kellett mozdulni a kempingből, hiszen a területén minden szórakozási, sportolási lehetőség rendelkezésre állt.
Persze azért Velencét sem lehetetett kihagyni, hiszen mindössze 30 percnyi hajóút kellett ahhoz, hogy elénk táruljon a Szent Márk tér és a sok-sok egyéb, szebbnél-szebb látnivaló. Korán reggel indultunk Velencébe, és gondolni sem mertem volna, hogy Virág ennyire fogja bírni a gyaloglást, de hát ugye a sok látnivaló, a gondola varázsa..., és csiribí-csiribá máris este 6 óra volt, mire a család visszaért a kempingbe.
Virág minden nap fürdött a tengerben és ezt némi tudatossággal is tette, hiszen egyértelmű, hogy a tengervíz gyógyító hatással van az izmaira - az eredmény nem maradt el, hisz mozgása ez alatt az egy hét alatt láthatóan javult, járása biztosabb, kiegyensúlyozottabb lett. Azért lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy Virág szinte naponta elgyalogolt a családdal megenni egy nagy adag fagyit és ugye a gyaloglás a legjobb terápia számára - ha pedig közben finom olasz fagyit is lehet nyalogatni..., hát akkor nincs messze még a "világ vége" sem !
Kedves Virág, őszintén örülök, hogy személyesen lehettem részese örömödnek, megtapasztalhattam mosolygó tekintetedet és rendkívüli humorodat.
A Csodalámpa teljes csapata és a magam nevében kívánunk Neked mielőbbi teljes gyógyulást és reméljük, hogy ez a tengerparti nyaralás még sokáig kellemes emlék marad számodra.
/ 3
kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.szeptember 17.
xxxxx virág
<*****@hotmail.com>
Nyaralás a családdal Olaszországban
Ez volt életem legjobb nyaralása. Az időnk tök jó volt (bár Szlovéniában úgy szakadt az eső, hogy féltünk...), a tenger, hááááát az hideg volt, de imádtam a hullámokat. Rengeteg kagyló és csigahéjat gyűjtöttünk a húgommal.
Az olasz fagyi pedig a világ legfinomabb fagyija. Elmentünk pizzázni is Zsuzsával (az is finom volt, csak hát hatalmas), egy teljes napot pedig Velencében töltöttünk sok-sok látnivalóval, ami nagy élmény, de bizony fárasztó. És most már legalább pár szót beszélek olaszul.
Köszönöm Csodalámpa ezt a szép nyaralást Nektek és a Magyar Autóklubnak is.
::::::Üdvözlök mindenkit: Virág
Máté egy gyönyörű szőke hajú kisfiú, aki egy kánikulai nyári napon azzal állt édesanyja elé, hogy ő a Csodalámpától csak azt kéri, hogy vízparton nyaralhasson.
Kérése számunkra „parancs” volt, és támogató cégünk segítségével a kisfiú az augusztus 20.-ai tűzijátékot a siófoki Aranypartról nézhette.
Az időjárás igen kegyes volt a családhoz augusztus utolsó hetében, még utoljára megmutatta melegét, így Máté kishallá változva, szinte minden percét a vízben tölthette.
Az egyik szelesebb napon a család felkerekedett, és a kisfiú kipróbálhatta ügyességét a szomszédos kalandparkban is, majd egy „meglepetés vendég”, Handó Kata, a Földgázszállító Zrt részéről, apró ajándékokkal kedveskedve meglátogatta a családot a hotelben.
Reméljük, Máté számára örökké emlékezetes marad ez a nyaralás!
kívánság-koordinátor
Budapest, 2010. augusztus 28.
/ 3
A Csodalámpa Alapítvány és a Ványai család jóvoltából 2010.08. 12-19-ig üdülhettünk a siófoki Kriszta villában.
Petikénél 2008 végén diagnosztizálták a leukémiát. Ekkor azonnal beutalták a pécsi Gyermekklinika Onkológiai osztályára. Itt ismertük meg Tünde nővért, aki az alapítvány és Péter között az első kapocs volt. Ő mondta, hogy létezik a Csodalámpa Alapítvány, amely a leukémiás és a daganatos kisgyerekeket ajándékozza meg. Tudni kell, hogy Péterke a leukémia mellett még autista is, utóbbi betegsége egy életre elkíséri.
Bakonyi Joli a Csodalámpától telefonon keresett meg bennünket, hogy megvalósulhat a Péterke kérése: az egyhetes balatoni nyaralás.
12-én megérkeztünk a Kriszta villába, Péter azonnal megtalálta a hintát. Ameddig Zoltán, anya és apa kipakoltak az autóból és berendezkedtek a villába, addig a Péter hintázott és ismerkedett az udvarral. Kipakolás után elmentünk egy nagy sétára és bejártuk egész Siófokot, ezután lementünk a tópartra és fürdéssel zártuk az első napot. Pétert pillanatok alatt megbarátkozott a hatalmas Balatonnal, a fürdés végén hosszú kérlelés után jött ki a vízből.
Az első négy nap a fürdésről, a sétáról és a jégkrémezésről szólt, ugyanis Péter imádja a jégkrémet. A negyedik nap autóval lementünk Tihanyba, ahol a komppal átmentünk a tó túloldalára, megnéztük a várost, ezután autóba ültünk ismét, s elindultunk Nagyvázsonyra.
Péter első pillanattól beleszeretett a magas falakba és az egész várba. A vártól egy kicsit lejjebb volt egy étterem, ahol az egész család megebédelt. Mindazok ellenére, hogy Péter elvette a bátyus rántott husiját, az újabb adagból Zoltán is jóízűt ebédelt.
Ebéd után a Balatonfüredi élményfürdőbe indultunk. Petikének nagyon tetszett a meleg vizes medence, több játékot is kipróbált benne. Legjobban az tetszett, amikor leült a vízbe, csapkodta a kezével a vizet és önfeledten ne- vetve sikoltozott örömébe. Hamar este lett, mire a tihanyi komphoz megérkeztünk Péter elaludt az autóban.
Az ötödik nap béreltünk egy elektromos autót és bejártuk vele egész Siófokot. 18-án borongós időre ébredtünk, az egész napot a villában töltöttük, estére elállt az eső, s ekkor elmentünk még egy utolsót fürdeni a Balatonban. A víz egy kicsit hideg volt, de ez a Pétert nem igazán zavarta, alig akart kijönni a vízből. Az utolsó nap reggeli után összecsomagoltunk és elindultunk haza.
Nagyon szépen köszönjük a Csodalámpa Alapítványnak a felejthetetlen egy hetet és a Ványai családnak a nagylelkű felajánlását. Mindenkinek kívánok ugyanannyi boldogságot és örömet, mind amennyit Péter és Zoltán fiainknak hozott ez az élményekkel teli egy hét.
::::::::Köszönjük:
édesanyjuk Veronika
és édesapjuk Zoltán
Szekszárd,2010-09-18.
/ 2
Zsolti kívánsága egy mobiltelefon volt, hogy anyukájával tudja tartani a kapcsolatot.
A nehéz kezelési napokat ő egyedül töltötte benn a klinikán, mivel többen vannak testvérek és a szülei nem tudták megoldani azt, hogy valaki vele maradjon.
Szép nyári délutánon került sor arra, hogy a kívánsága teljesül, és megkapta a LG érintőképernyős telefonját.
Nagy boldogan első hívásával rögtön anyukáját hívta.
kívánság-koordinátor
Szeged, 2010. augusztus 26.
Katalin érintőképernyős mobiltelefontra vágyott. Alapítványunk révén teljesült ez a kívánsága.
Sikerült az átadással meglepetést szerezni számára, mivel ő vizsgálatokra érkezett Budapestre szüleivel, így tudta. Azonban amikor a vágyott mobiltelefont is megkapta, nagy mosoly és lelkes öröm jelent meg arcán. Azonnal szerette volna kipróbálni, de elfogadta, hogy előbb fel kell tölteni, csak azután tudja használni.
Anyukája elmondta, hasznos lesz nekik a telefon arra is, hogy Kati jelezni tudja, ha váratlanul szüksége lesz a szülei segítségére, amikor iskolában van.
A kórházból eljövet egy darabig együtt utaztunk, de Katinak végig fülig ért a szája, nagyon fellelkesült az ajándékától.
Jó érzés volt számomra látni, hogy milyen örömet tudtunk szerezni Katinak.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.09.06.
Hosszú utazás után érkeztünk meg Okányba, a tizenhat éves nagyfiúhoz.
Nagyon vártak bennünket, sorra nyíltak az ajtók, mindenhol egy-egy kíváncsi gyerekfej kukucskált ki. Már mind a hat testvér körülöttünk nyüzsgött, mikor megérkezett a legnagyobb fiú Zsolt is.
Úgy megilletődött az ajándék láttán, hogy még mosolyogni is elfelejtett. Kollégista, így nagy hasznát veszi majd a laptopnak.
Megcsodáltuk a legkisebb testvért is, aki a babakocsiban az igazak álmát aludta. Hamarosan elbúcsúztunk a népes társaságtól, mert még hosszú út várt ránk.
Reméljük, Zsoltinak sok örömet szerez majd a Csodalámpa Alapítvány ajándéka!
kívánság-koordinátorok
Okány, 2010. 09.10.
Nyírmada egyik takaros házában várt Vivien és az édesanyja. A kislány nehéz kezelésen esett át, de – mint a korosztálya általában – nem érzékeli betegsége súlyosságát.
Csillogó szemekkel vette át a hordozható DVD-t, a mesefilmeket és gondolatban talán már a két nővérével együtt barangolt a mesék birodalmában!
Ezzel az ajándékkal sikerült színesíteni a kislány napjait, aki betegsége miatt nem kezdhette el tanulmányait idén az általános iskola első osztályában.
Reméljük, Vivien, hogy az új mobil DVD lejátszó sok örömteli órát szerez neked!
Balla Kornél és
Nagy Olga
Kívánság-koordinátorok
Nyírmada, 2010.09.02.
Nati kinőtte a régi biciklijét és már kinézte ezt a szép fehér biciklit, amit a Csodalámpa segítségével egy szép hétfői napon megkapott.
Örömmel vette birtokba a kosárral, katicás csengővel és villogóval felszerelt remek új kerékpárját.
Nagy útra vállalkozott, mivel a bolttól hazáig tekert anyukájával együtt.
Reméljük, Nati, hogy az új bringa sok boldog órát szerez neked!
kívánság-koordinátor
Szeged, 2010. augusztus 23.
Kristóf egyik kedvenc játékcsaládja a Thomas vonatok, így nagy élményt jelentett számára, amikor valóságos nagy mozdonyokat láthatott a Gyermekvasút vontatási területére érkezve a családjával.
Nagy türelemmel és segítőkészen fogadott minket a vasút helyi vezetője és sok érdekes dolgot mesélt nekünk a mozdonyok és vasúti kocsik történetéről és karbantartásukról, amit a család érdeklődve hallgatott. Kristófot a látvány és a mozdony vezetése foglalta le leginkább. Ajándékokat is kapott, mint például zászlót, naptárt, amelyek mind a vasútra és erre a napra emlékeztethetik majd őt.
Ezután felszálltunk a vonatra, ahol gyerekek látnak el több feladatot és elmentünk a János-hegyhez, ott sétáltunk, felszálltunk a Libegőre, ami szintén élvezetes új élmény volt Kristófnak. Újabb séta és vonatozás után visszaértünk a kezdőpontunkhoz, ahol a nap lezárásául átadtam Kristóf másik közlekedéssel kapcsolatos kedvenc játékából egy változatot: a Verdák autókat Duplo kivitelezésben.
Örömmel és izgatottan szorította magához, és így indultak hazafelé a sok élményt adó kirándulás után.
/ 3
Kívánság-koordinátor
Budapest, 2010.08.29.
Ősszel a legszebb a szatmári vidék, még zöldek a fák, bár már teljesedik a színpompa koronájukban, a Szamos csendes békében folydogál.
Bár mi csak autóból élvezhettük a panorámát, Kitti most már új elektromos kerékpárján gyönyörködhet a természeti szépségekben. Persze lehet, hogy egy ilyen ifjú hölgyet más jobban érdekel, mindenesetre bárhová is vágyik, szabad az út előtte.
Reméljük, sok helyre elvisz majd új kerékpárod!
kívánság-koordinátor
2010. 09.11.
Bence 16 éves nagyfiú, aki informatika szakon tanul, de műtétje megakadályozta, hogy tanulmányait folytassa, „kényszerpihenőn” van.
Kívánsága egy laptop volt.
Az ajándék átadásánál Bence gyakorlott kézzel vette birtokba a szerkezetet. Boldog mosollyal adta ki „utasításait” édesanyjának, hogyan csatlakoztassa a kórházban működő netre.
Kívánság-koordinátor
2010.08.13.
A kis Dávid, ha tehetné, minden alvást kihagyna és a szundik helyett is Thomas filmeket nézne a TV-ben. Arra azonban gondolni sem mert, hogy a Thomas mozdonyok életre is kelhetnek és a saját kis szobájában száguldozhatnak majd egy hatalmas, igazi pályán… és mindehhez semmi mást nem kell tennie, mint megkérni a csodalámpa dzsinnjét, hogy Thomas lépjen ki a tévé képernyőjéből és költözzön be saját kis otthoni birodalmába.
Mikor elvittem neki a megvalósult álmot a Tűzoltó utcai kórházba és beléptem a szobába, Dávid hatalmas barna szemei megteltek könnyel és félelemmel, hiszen nem látta még az ajándékot és azt hitte, azért jöttem, hogy tőlem is egy szurit kapjon.
Érkezésem előtt fél órával lumbálták a pici Dávidod és mozdulatlanul, fegyelmezetten feküdt az ágyban, nem is gondolta, hogy a dzsinn a fájó szuri kárpótlásaként egy hatalmas Thomas pályával és mozdonyokkal ajándékozza meg őt. Dávid, ahogy meglátta az ajándékot, azonnal elmosolyodott, könnyei rögtön felszáradtak és boldogan nyújtotta kezecskéjét, hogy megsimogathassa a már csak összeszerelésre váró saját kis vasúti birodalmát.
Bizony a lumbálás miatt még további két órát kellett a pici fiúnak mozdulatlanul feküdnie, de anya megígérte neki, ahogy vége a szigorú fekvésnek, máris mennek haza és otthon azonnal nekilátnak az „építkezésnek”.
Lassan készülődtem, hogy magára hagyom a csöppséget Thomas-szal, hiszen gondolatai már csak a játék körül forogtak. Mikor elbúcsúztam tőle, a kis Dávid integetni kezdett és apró kis kezét a szájához emelve egy nagy puszit küldött felém.
Köszönjük a puszit, kicsi Dávid, kívánunk mielőbbi teljes gyógyulást és kívánjuk, hogy Thomas és barátai nagyon sok boldog órát szerezzenek neked!
kívánságkoordinátor
2010.augusztus 31.
Kristófot teljes meglepetésként érte az érkezésünk. Olyannyira, hogy szinte meg sem tudott szólalni, amikor átadtuk a várva várt ajándékát, a PS3-at és a kívánt autós játékot. Azonnal be is üzemelte a gépet a családtagjai segítségével.
Hát nem volt egyszerű művelet a játék elindítása, de nagy türelemmel együtt megfejtették a használati útmutatást. Mi ezt már nem vártuk meg, hagytuk a családot, hogy együtt örüljenek minden sikernek.
Reméljük, nagyon jókat fognak majd játszani a családdal és a barátokkal.
kívánság-koordinátorok
Kaposvár, 2010. 08. 27.
/ 2
Dáviddal és családjával a Heim Pál gyermekkórházban találkoztunk.
Kedves, vidám fiú annak ellenére, hogy súlyos betegsége miatt tolókocsiba kényszerült. Mivel nagyon sok idejét tölti ágyban, így a Csodalámpától egy laptopot kért, amellyel tarthatja a barátaival és a külvilággal a kapcsolatot.
Persze a Csodalámpa örömmel teljesítette kívánságát, és boldogan gondolunk rá, hogy egy újabb fiúnak szereztünk örömet azzal, amit a legjobban szeretünk csinálni: ajándékozással.
kívánság-koordinátor
Budapest, 2010. augusztus 26.
Korábbi bejegyzések
- Réka (11 éves, Biatorbágy)
- László Patrik (17 éves, Nagykáta)
- Balázs (18 éves, Darnózseli)
- Kitti (12, Debrecen)
- Tibor (5 éves, Nyírábrány)
- Hanna (17 éves, Ikervár)
- Bálint (17 éves, Budapest)
- Bálint (14 éves, Kisnyárád)
- Vencel (14 éves, Szigetszentmiklós)
- Tamás Sándor (9 éves, Rácalmás)
- Tamás (10 éves, Debrecen)
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004