Beszámolók
Elérkezett a nagy nap, pontban éjfélkor indultunk Szegedről. Útközben Patrik százszor megkérdezte: mikor érünk már oda?
A maradék időben aludt.
Délután 2-kor megérkeztünk Zuljanába, nyaralásunk színhelyére. A hosszú út összetört bennünket, de a tenger látványa mindenre gyógyír volt. Szerencsésen megtaláltuk Cseh Attilát, a búvároktatót, aki megmutatta szállásunkat, és bemutatta a falut. Elfoglaltuk szállásunkat, majd első utunk a tengerhez vezetett.
Patrik szinte egész héten végig a vízben volt! Néhány percet a parton töltött, de azt is csak anyukája hosszas könyörgésére: Patrik gyere már ki a vízből, már lila a szád. Na ez a mondat elhangzott néhányszor a héten. Még jó, hogy négyen voltunk felnőttek, így is nehezen bírtuk az iramot Patrikkal. A vízben ugrálni, futni, Patrikot dobálni, labdázni...
A búvároktatóval gyorsan összebarátkozott. A merülés előtt már több mint egy órával mentünk Attilához búvárruhát próbálni. Mint mondta Attila, az előkészületek nagyon fontosak, hiszen attól függ a merülés sikere. Sőt a merülés után is vannak feladatok: ki kell mosni a ruhákat, rendbe kell tenni a felszerelést.
Vidám pillanatokat okozott, mikor Attila szó szerint belerázta Patrikot a ruhájába. Mikor Patrik fekete ládája már teli volt a merüléshez szükséges eszközökkel, indultunk a hajóhoz. A három hajóút közül a legemlékezetesebb az volt, amikor úgy hullámzott a tenger, hogy kétséges volt egyáltalán elindulunk-e. De a bátor hajóskaptánynak köszönhetően mégiscsak elindultunk, és élveztük ahogy ide-oda billegett a hajó. Erősen kellett kapaszkodnunk, nehogy kiessünk.
Elérkezett Patrik nagy pillanata: hátára tették a palackot és óvatosan ereszkedett be a tengerbe. Attila már nyújtotta is felé a kezét,erre megszólalt Patrik: Most ki fog kit? Izgatottan figyeltük, ahogy lassan eltűnnek a vízben. Még pár pillanatig láttuk őket, utána már csak sejtettük, hogy merre járhatnak. 20 perc után láttuk meg újra őket.
Miközben anyukája segített levenni a ruhát és szárazra dörgölte, Patrik boldogan mesélt. Hoztak egy hálót, kagylókkal, sünnel majd jó lesz emléknek. Patrik bármikor ránéz, majd emlékszik erre a csodás élményre. Attila mesélte: Patrik mindig egyre mélyebbre törekedett, ő meg nem győzte visszafogni. Patrik engedte ki a mellényt, Attila nem győzte felfújni. Mindig lefelé nézett, meg kellett kopogtatni a szemüvegét, hogy rá figyeljen. Minden határt átléptek: 7,2 m mélyre merültek!
A tengerben is készítettek fényképeket, hogy ezt a csodát velünk is meg tudják osztani. A második merülés már egészen más volt, mert már nem izgult senki. A harmadik merülésre csak apukája kísérte el, mert annyi búvár volt a hajón, hogy mi kiszorultunk. A parton maradtunk, és integettünk az egyre távolodó búvároknak.
Egy teljes napot töltöttünk el a tőlünk 80km-re fekvő Dubrovnikban. Sétáltunk a középkori hangulatot idéző várban, megnéztük a kikötőt, megkóstoltuk a helyi jellegzetes ételeket, italokat. Bár a város lenyűgöző volt, Patrik csak a tengerbe vágyott. Este 6-kor indultunk vissza, addigra már mindenki kellemesen elfáradt a nagy kirándulásban. A hét nagyon gyorsan elrepült, de az emléke örökre a szívünkbe ivódott.
/ 6
kívánság-koordinátor
Szeged, 2009.aug.27.
Ahogy nagymamája megsúgta, Kata már most sokat "segít" anyukájának a konyhában, a saját edénykéivel nagyon szeret sütni-főzni.
Amikor 2009.07.21. napján a Csodalámpától megkapta hozzá "álomkonyháját", kicsit szégyenlősen, de nagyon boldogan vette át az ajándékot anyukája és a pár hónapos kistestvére, Nóri társaságában.
Mindjárt elújságolta, hogy tejbegrízt fog főzni és csokitortával lepi meg Nórit.
Mivel épp kontrollra vártak a kórházban, nagyon remélem, hogy ezzel az ajándékkal sikerült egy kicsit elterelni Kata figyelmét a betegségéről és segíteni mielőbbi gyógyulását.
kívánság-koordinátor
2009.07.21.
Nagyon köszönjük a kiskonyhát, Kata azóta sem bír betelni vele, nagyon rajong érte, amikor éppen otthon vagyunk, és nem kórházban.
További jó munkát kívánunk Önöknek! Azóta terjesztjük az ismerettségi körünkben, hogy ismerünk egy alapítványt, ahova érdemes adakozni.
Üdvözlettel:
- ****** Adrienn
Alexandra szép, szőke kislány, aki édesanyjával és nővérével él együtt. Egy csendesebb, békésebb világba menekültek, egy másik sötét és zajos világból.
Nagy álma egy rózsaszín vagy piros MP4 lejátszó volt, amelyet egy rendszeresen segítő kedves támogató jóvoltából sikerült beszerezni.
Bár jöttünk nem volt meglepetés, a sötétpiros színű zenelejátszó látványa megtette a hatását. Örömmel teli felkiáltás hagyta el a kislány ajkát és egy igazi, meleg, hálával teli öleléssel mondott némán köszönetet nekünk.
A barna hajú nagylány rögtön megígérte, hogy segít a kicsinek a feltöltésekben, hogy minél hamarabb használni tudja.
Nagyon jól éreztük magunkat náluk, ahol éreztük, hogy az összetartás és a szeretet a legerősebb hatalom.
Alexandra, használd sokáig és örömmel a kis szerkezetet, hozzon neked sok boldog, gondtalan percet!
kívánság-koordinátor
Budapest, 2009. augusztus. 06.
Azon a júliusi forró nyári napon, hat kíváncsi szempár szegeződött ránk, amikor kocsival megérkeztünk a Tisza melletti város egyik kis utcájában álló házhoz.
Egy komoly ötödik osztályos nagyfiúhoz intéztem a kérdést:
- Emlékszel mit kértél a Csodalámpától?-, mire kicsit szégyenlősen és zavartan azt válaszolta,
- Igen, egy tévét..
De nem is akármilyet, hanem egy nagyképernyőst szeretett volna. Egy kedves támogató jóvoltából sikerült közösen elvinni a családhoz, Józsi kívánságát. Óriási volt a boldogság, amikor meglátták a televíziót, aminek nemcsak a kisfiú, hanem a két húgocskája is örült. Apuka vállalta a beállítás feladatát, aminek sajnos mi már nem lehettünk tanúi.
A kis idő alatt amíg ott voltunk, megtudtuk hogy komoly életcélokkal rendelkezik a kisfiú, szakács szeretnek lenni egy budapesti hotelben. Nem véletlenül éppen ezért már most szívesen segít édesanyjának a főzésben. .
Búcsúzásul még megkérdezte, hogy mit főzzön, ha nagykorában vendégül lát minket, ennek megválaszolására kértünk egy kis gondolkodási időt.
Kívánom, hogy Józsinak így teljesüljön minden álma, ahogyan a televíziót megkapta!
kívánság-koordinátor
2009.július 28.
Noémi kívánsága egy hordozható DVD lejátszó volt.
Nagyon örült neki, hogy ilyen hamar sikerült teljesítenünk a kérését, mert így bárhol és bármikor nézheti a kedvenc mesefilmjeit.
Bár félénk volt és nem is nagyon mert megszólalni, de a szeme csillogása mindent elárult.
A DVD lejátszót közösen beüzemeltük és már izgulhattunk is Blinky Bill kalandjain!
Kedves Noémi! Remélem, hogy sok örömet okoz majd Neked az ajándékunk.
kívánságkoordinátor
2009.08.12.
A repülőtéren találkoztunk Anitával és családjával. Nagyon izgultak hiszen még egyikük sem utazott repülőgépen. Az izgalmas repülőút után megérkeztünk a csodálatos Korfu szigetére. Már éjszaka volt ,de meg kellett nézniük a tengert ,mert még azt sem látták soha. Aztán a következő napokra is rengeteg élmény maradt.
Szinte mindennap volt fürdés a tengerben,de,ha mégsem,mert egész nap kirándultak,akkor ott volt a medence az udvaron. Csodálatos zöld sziget tele narancs,citrom és olajfákkal,rengeteg gyönyörű virággal és jó levegővel. Anitát is elvarázsolta. Megkóstolta a helyi finom ételspecialitásokat is. Szép barnán,feltöltődve,tele életkedvvel tért haza.
Nemrég még a szörnyű kezelések emléke kavargott a nagylány fejében,de hazafelé már a jövőt tervezte és a következő nyaralást.
Reméljük sikerül terveid megvalósítani és a csodálatos élmények emléke örökre elkísér.
kívánságkoordinátor
2009.07.24.
/ 5
Andriska kívánsága egy kerti játék volt, pontosabban egy torony csúszdával.
A játék átadását péntek délutánra terveztük, ám a kezelőorvos javaslatára a hétvégét még a kórházban kellett töltenie, de mivel hétfőn hazaengedték, ezért gyorsan megszerveztük az átadást.
Andriska az átadásról semmit sem tudott, a szülők elvitték délután a nagyszülőkhöz, hogy Virág Tibor - aki a játékokat készítette - gyorsan össze tudja szerelni a nagy tornyot és csúszdát.
Az ajándék piros szalaggal átkötve várta Andriskát, aki nagyon meg volt illetődve, mikor hazaérkezett és ott találta a kertben a játékot. Ennek ellenére gyorsan felmászott apukája segítségével a toronyba, átvágta a szalagokat, majd a csúszdát is kipróbálta. Természetesen vele tartott a kisöccse is.
Hamar el is múlt a kezdeti megszeppenés és vidáman szaladgáltak, játszottak a gyerekek egész délután az új toronyban.
Kívánjuk Neked Andriska, hogy érezd magad jól és játssz sokat a szép, új kerti játékaid között!
/ 4
kívánság-koordinátorok
Hajdúböszörmény, 2009. augusztus 03.
Janika nagyon szeretett volna egy laptopot kapni. Semmi másra nem lehetet rábeszélni. Hiába mondtuk, hogy arra bizony sokat kell várni.
Egyszer csak mégis elérkezett az idő. Egy forró nyári napon megálltunk autóval a házuk előtt. Csodálkozva nézett, hogy én mit keresek ott, nem is sejtette a jövetelem okát. Amikor aztán elmondtam, hogy miért is jöttünk, akkor már nagyon izgatott volt és szinte a lélegzete is elállt, amikor meglátta a gépet.
Hasonló korú unokatestvére is náluk volt éppen. A két kisfiú egymás szavába vágva dicsérték, hogy milyen szuper laptopot kapott Jani. Aztán már kapcsolgatták és ismerkedtek a számítógéppel.
Remélem, sokat tudod majd használni és nagy segítségedre lesz az iskolában is. A laptop segítségével talán jobban kitárul a világ a kis faluban, ahol éltek.
kívánság-koordinátorok
2009.08.02.
Hosszú idő és szervezés előzte meg Erik kívánságának a teljesítését. Eredetileg külföldön szeretett volna nyaralni és repülőgéppel odautazni. A betegsége miatt orvosa nem javasolta a külföldi utazást.
Alapítványunkhoz már régebben érkezett egy nagylelkű felajánlás Gecse Tamás részéről, aki repülőgépek gyártásával és értékesítésével foglalkozik, hogy szívesen teljesíti olyan gyermek kívánságát, aki repülőgépen szeretne utazni. Éltünk a felajánlással.
Már csak a nyaralást kellett összehozni, hogy teljesíthessük a kívánságát betegségéhez és a lehetőségekhez képest. Sok gondolkodás és érdeklődés után esett a választásunk a közeli Harkányban lévő Thermál Hotelra. Kurucz Gyöngyivel a szálloda menedzserével vettem fel a kapcsolatot. Ö azt mondta, írjam le, hogy pontosan miről is van szó és, hogy mit szeretnénk. Levelemre villámgyors válasz érkezett. Lévai Miklós úrral a szálloda igazgatójával egyeztetve, felajánlottak Eriknek és édesanyjának egy három napos hétvégére szállást és félpanziós ellátást minden ellenszolgáltatás nélkül. A kisfiú és anyukája elmondása szerint nagyszerűen viselkedtek velük a hotel dolgozói. Mindenki maximális segítséget nyújtott ahhoz, hogy ez a három nap felejthetetlen és a legcsodálatosabb legyen Erik életében. Amikor megérkeztek még szobát is választhattak . Fürödtek, szaunáztak és jókat ettek. A svédasztalos vacsora elvarázsolta a nagyon jó étvágyú gyermeket. Erik természetesen az emeletit szobát választotta, mivel amióta tolószékhez kötött nem igazán jut fel magasabb helyekre. A szobához tartozó erkély, pedig külön szenzáció volt számára. A hosszú hétvége első napján együtt mentünk ebédelni. Erik a két testvérét is meghívta az általa kiválasztott étterembe. Ebéd után, mivel pár napja volt a születésnapja, tortával leptük meg amin 11 szál gyertya éget.
A repülést csak két héttel később sikerült összehozni, mert az időjárás csak akkor tette lehetővé. Erik szörnyen izgult, amikor már a repülőtéren voltak. A pilóta, akinek külön köszönet jár, nagy türelemmel mesélt az izguló kisfiúnak és szeretettel gondoskodott a rábízott különleges utasáról.
Azt gondolom és remélem, hogy ez a gyermek felejthetetlen és számára eddig elérhetetlen élményekkel lett gazdagabb. Köszönjük támogatóinknak: a Thermal Hotel Harkány, a Corvus Aircraft Kft., és a Dél-Baranya Televíziónak az önzetlen felajánlást és a sok segítséget, ami nélkül ez a kívánságteljesítés nem jöhetett volna létre!
kívánság-koordinátorok
2009.06.26.
/ 6
Danika vidám mosolya, "csupaszem" tekintete azonnal elvarázsolt. Amint megérkeztek anyával a Budaörsi Repülőtérre, rögtön elmesélte, hogy ő már látott igazi repülőgépet, ami csuda magasan szállt. Kérdésemre, hogy mit szólna, ha mi is megnéznénk a repülőket és ha találunk egy szuper gépet és egy szuper pilótát,akkor fel is szállnánk egy kis városnézésre , azonnal megjött a válasz csöpp kis szájából: én készen állok, repülhetünk !
Gabi bácsi már várt ránk a hangár előtt és a háta mögött ott állt a csillogóan tiszta, szuper helikopter arra várva, hogy Danika álmát teljesítse.
Először azonban meg kellett csodálni a hangárban megbújó csodagépeket és legnagyobb megdöbbenésemre Danika igazi szakértőként sorolta fel néhány gép típusát. Végül megállapítottuk, hogy a kis segédpilóta piros gyereküléséhez a rajtra kész piros helikopter illik a legjobban, így nem is vártunk tovább, irány a fellegek ! Szikrázó napsütésben csodáltuk meg a várost és természetesen az út végére a kis segédpilóta főpilótává léphetett elő, hiszen olyan pillanatok alatt elleste Gabi bácsitól a szakma fortélyait, hogy leszálláskor már ő irányított minket, hogy jobbra vagy balra menjünk-e. Mikor leszálltunk megkérdeztem, tetszett-e a repülés - a válasz egy lelkes igen volt, majd Danika odafordult anyához és valamit súgott a fülébe. Hogy mit? Ez akkor derült ki, mikor Gabi bácsinak nagy puszival köszönte meg az élményt és megkérdezte: mikor repülünk megint? Hát igen......mit is lehetne mást kérdezni, amikor nem csak maga a repülés szépsége és izgalma, hanem az aranyszívű, igazán profi pilóta, Gabi bácsi is elvarázsolta a kis Danikát.
Tudtam, hogy Danika nem csak repülni szeret, hanem a "földi jók" közül talán a Kinder tojást szereti a legjobban, ezért a bátor pilótát a Csodalámpa Alapítvány nevében megajándékoztam néhény Kinder tojással is, amiből egyet azonnal jóízüen elfogyasztott az izgalom levezetéseként.
Aranyos Danikám, kívánjuk Neked, hogy még nagyon sokáig emlékezzzél erre a szép napra és ha hallod a repülőgép zúgását jusson néha eszedbe, hogy Kováts Gábor bácsi és a Csodalámpa Alapítvány nagyon sok szeretettel teljesítette a kívánságodat.
Köszönjük Kováts Gábor úrnak, a SKYLUX Kft tulajdonosának, hogy ismét segített nekünk megvalósítani egy kisgyermek álmát.
kívánság-koordinátor
2009.augusztus 07.
/ 3
Viktória kívánsága egy ágy, egy rattanfotel és egy rózsaszín pléd volt.
Vikike múlt héten kórházban feküdt, ezért az édesanyjával megbeszéltük, hogy a kezelés után meglátogatjuk őt és meglepjük a várva-várt ajándékokkal.
Valóban sikerült nagy meglepetést okoznunk Vikinek, aki nem is sejtette érkezésünket. Az első dolog, amit gyorsan kipróbált, az a fotel volt, amit Ő „cica-fotelnek” nevezett el. Viki azonnal bele is feküdt kényelmesen, mint egy kiscica, betakarózva a puha, rózsaszín pléddel. Természetesen ezután a szép ágyikót is megnézte, hogy milyen kényelmesen lehet majd benne aludni.
Vikike, kívánunk Neked nagyon jó egészségét és azt, hogy érezd magad jól az új „cica-fotelben” és ágyikódban.
kívánság-koordinátorok
Ófehértó, 2009. július 21.
/ 4
A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.
Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.
A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.
A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.
A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.
Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának , a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.
kívánságkoordinátorok
Budapest,2009. július 26.
/ 5
A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.
Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.
A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.
A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.
A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.
Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának, a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.
kívánságkoordinátorok
Budapest,2009. július 26.
/ 5
A budapesti Ádám, a miskolci Gergő és a szintén Miskolcon élő Krisztián kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a Forma1 Magyar Nagydíjat.
Ez a kívánságteljesítés minden évben egy próbakő a szervezők életében, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy éppen lélegeztető gépes gyerekeket olyan helyre tudjuk vinni, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért minden összejött, még a Tűzoltó utcai klinikáról is sikerült 3 gyereket kísérőikkel eljutatnunk a versenyre.
A csodalámpás gyerekekkel vasárnap reggel indult a nagy kirándulás, Gergő Miskolcról érkezett családjával, Krisztiánék a balatoni nyaralásukat szakították meg a vasárnapi futam miatt, Ádám pedig Budapestről érkezett az édesapjával.
A futam előtt sikerült megnéznünk a kiállított Ferrarit, majd mindenki elfoglalta a helyét és izgatottan várta, hogy elkezdődjön a Száguldó cirkusz. Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok és szinte észrevétlenül véget is ért a 2009. évi Magyar Nagydíj.
A futam végén a nézők szélsebesen rohantak be a pályára, ahová Ádám édesapjával együtt szintén bejutott. Elmondhatjuk, mindenkinek hatalmas élményben volt része vasárnap és boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.
Szeretnénk köszönetet mondani dr. Simóka Beátának , a Gyermek- Ifjúsági- és Sportminisztérium sport-szakállamtitkárának és kollégáinak, a Hungaroring Sport Zrt. vezetésének, az RTL Klub munkatársainak és még jó néhány támogatónknak, aki segített a kitűnő helyekre szóló jegyeket megszerezni.
kívánságkoordinátorok
Budapest, 2009. július 26.
/ 3
Zsolt, egy kedves, 4 éves kisfiú új életet, új szívet kapott.
Amikor az első kontrollra jöttek Bátonyterenyéről Budapestre egy tikkasztó meleg napon, még nem tudta, hogy kicsi új szíve egyik kívánsága teljesül aznap, és átveheti az áhított gyönyörű, nagyméretű, piros távirányítású autót.
Megilletődötten, anyukája szerint nagyon boldogan fogadta, és néhány perc múlva a főnővérrel együtt örülhettünk, ahogy sajátjaként szorongatja a "csodaautót".
Használd örömmel és egészséggel!
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2009. július 27.
Detti kívánsága egy saját televízió volt.
Mivel a kislánynak betegsége miatt sok időt kell otthon tölteni – és egy ideig hanyagolnia kell a kerékpározást és más szabadban tölthető kedvenc tevékenységeket-, úgy gondolta, hogy az lenne a legjobb, ha kedvenc mesehősei beköltözhetnének a szobájába!
Ebben tudott segíteni a Csodalámpa dzsinnje!
Kedves Detti!
Reméljük, nagyon sok örömödet leled az új televízióban, legyen nagyon szép nyarad!
kívánság-koordinátor
Nyírbéltek, 2009.07.04.
Korábbi bejegyzések
- Réka (11 éves, Biatorbágy)
- László Patrik (17 éves, Nagykáta)
- Balázs (18 éves, Darnózseli)
- Kitti (12, Debrecen)
- Tibor (5 éves, Nyírábrány)
- Hanna (17 éves, Ikervár)
- Bálint (17 éves, Budapest)
- Bálint (14 éves, Kisnyárád)
- Vencel (14 éves, Szigetszentmiklós)
- Tamás Sándor (9 éves, Rácalmás)
- Tamás (10 éves, Debrecen)
Archívum
- Tartalomjegyzék
- Toplista
- 2024
- 2023
- 2022
- 2021
- 2020
- 2019
- 2018
- 2017
- 2016
- 2015
- 2014
- 2013
- 2012
- 2011
- 2010
- 2009
- 2008
- 2007
- 2006
- 2005
- 2004