Még a felhő mögül a nap is kisütött, amikor péntek délután megérkeztünk Nyírmihálydiba, ahol egy megilletődött kislányt találtunk.
Szüleivel szövetkezve valóban váratlan látogatók voltunk, az első pillanatokban még talán azt sem tudta hirtelen, mit is kívánt a Csodalámpától.

Lassan azonban felderült az arca amikor köré tettük a sok kis dobozt, amelyek a várva várt számítógép kiegészítő részeit tartalmazták.
Egy kis hitetlenkedő mosoly villant fel az arcán, de aztán szép lassan egyre biztosabbá vált.

Azt hiszem, talán csak akkor hitte el, hogy amit vittünk, az valóban már az övé, amikor kigurultunk az udvarból a kocsival...