Beszámolók


10.November

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt. Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 6



Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Virág örömét!

Patzauer Éva
London, 2010. november 6.

Archívum



Belépés