2014 augusztus 15-én 9 óra 50 perckor eljött a várva várt pillanat: a Zürich fele induló repülőgép a magasba emelkedett a Liszt Ferenc repülőtéren.
Ez még önmagában nem egyedülálló esemény, de ha figyelembe vesszük, hogy én is a fedélzeten voltam, már egész másként fest a dolog.

Elindultam tehát-nem túlzás-állig felfegyverkezve, hogy a világtörténelemben eddig példa nélküli tettet hajtsak végre, nevezetesen meghódítsam Svájcot.
Nos nem meglepő módon a hódítás nem sikerült, azonban bátran állíthatom, hogy életre szóló élményben volt részem. Egykori atléta és hatalmas sportrajongó lévén a zürichi Letziggrund stadionban rendezett EB jelentette természetesen a legnagyobb élményt számomra.

Fontos megjegyezni, hogy a színvonalas, jól szervezett és jó hangulatú versenyen aláírásvadászként sem vallottam szégyent, hiszen szert tettem két EB-győztes kézjegyére is.
Ezen kívül két magyar éremnek-egy aranynak Pars Krisztián és egy bronznak Márton Anita jóvoltából- is tapsolhattam, ami külön öröm volt számomra. Honfitársaim sikere hatalmas büszkeséggel töltötte el a szívemet.

A felejthetetlen sportélményeken kívül a négynapos kirándulás bővelkedett kulináris élvezetekben is: alapos minőségellenőrzést végeztem a svájci csokik körében, amelyek íze semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, illetve volt szerencsém megkóstolni egy tradicionális svájci ételt, a fondue-t is.

Határtalan jókedvemet még a reptér fele vonatozva begyűjtött bírság sem tudta lelohasztani.
A kirándulás végén szuvenírekkel megrakodva és számtalan élménnyel gazdagodva ölelhettem át ismét a szeretteimet.

Viszlát Zürich!
Nagyon köszönöm a vendéglátásod, de valamit meg kell értened: mindenhol jó, de legjobb otthon!