Ezen a szerdai, verőfényes nyári délelőtt az Art’Otel egy különszobájában, négy fiatal nő olyan csodának lehetett tanúja egy nagylány jóvoltából, amely hosszú ideig (ha nem örökre) változtatott meg valamit bennük.

Alexandra már az első pillanatban levett mindenkit a lábáról, nemcsak választékos modorával, hanem azzal a feltétlen szeretetével, amellyel minket, idegeneket fogadott. A legtermészetesebb módon ölelt át bennünket, fogadta (és adta) az újdonsült barátság első puszijait.

Sziporkázó szóviccein az első csodálkozáson túltéve magunkat már önfeledten nevettünk, és hamar átalakult a kívánságteljesítés egy „csajszi- klubbá”, ahol helye volt a fiúkkal kapcsolatos témáknak, a smink és a színház mellett. A folyamatos kérdések és feleletek áramlását, csak a fantasztikusan finom torta és capuccino állította meg – a hotel jóvoltából-, természetesen csak addig a pár percig, amíg az állandóan fogyókúrázó hölgyek nagy pironkodva el nem fogyasztották.

Az igazi meglepetés ajándékot most nem a kívánságkérő gyermek kapta először, hanem mi, akik könnyes szemmel hallgattunk végig egy Kosztolányi Dezső és egy Zelk Zoltán verset, egy olyan fiatal tehetséges hölgy előadásában, aki a szavalásával egy színházat varázsolt körénk.

Természetesen nem maradhattunk adósok, hamarosan előkerült a várva várt kis videokamera, mely mostantól arra van hivatva, hogy minden lépését, szavát és tettét megörökítse ennek a rendkívüli nagylánynak. Mivel nem lehetett nem kipróbálni a szerkezetet, az első felvételek már magukba is zárták ennek a napnak az utolsó pár meghitt percét.

Alexandra, kívánunk neked sok erőt és kitartást a gyógyulás további útján, vegyen téged körül sok mosoly és szeretet, legalább annyi, amennyit te adsz a környezetednek.
Köszönjünk a Budapesti Értéktőzsde munkatársainak, hogy lehetővé tették Szandi álmának megvalósulását,



és köszönjük az Art’Otelnek, hogy ismét egy újabb kívánságteljesítésnek adott otthont.