A márciusi tél kis híján meghiúsította a megbeszélt találkozót, ám végül szerencsésen eljutottam a havazásban és hófúvásban Zsomborhoz és a családjához. A kisfiú édesanyjával és nagymamájával játszott otthon délelőtt, amikor megérkeztem, s percek alatt megbarátkoztunk. Megtudtam, hogy nagyon szereti a különböző járműveket, míg beszélgettünk, ismerkedtünk, meg is mutatott belőlük párat: helikoptert, vitorlázórepülőt, katonai dzsipet, és persze a kismotort, amivel ügyesen gurult körbe a szobában.

Zsombor egyik kedvenc meséje a Verdák, pólójáról és papucsáról is a kis piros sportautó mosolygott rám. S bár ekkor ő még nem is sejtette, hogy az egyik szobában ott lapul az ő leendő verdája is, azt tudta, hogy valami meglepetés készülődik, ami összefügg a látogatásommal. Elmeséltem hát neki, hogy híre ment, milyen bátran viselte a betegségét, és megjutalmazzuk őt egy elektromos kisautóval.

Ahogy előkerült a csodaszép piros sportautó, Zsombor már bele is pattant, és egy vérbeli sofőrhöz méltón tesztelni kezdte a járművet. Pillanatok alatt megtanult manőverezni, s bár a parkettán kicsit csúsztak a kerekek, könnyedén autókázott fel s alá a nappaliban. Később arról is megbizonyosodhattam, hogy Zsombi gondos gazdája lesz az autójának. „Defektes lett a kerék.” - mondta, s már hozta is le az emeletről a szerszámokat, hogy megszerelje, majd folytatta a gyakorlást. Azt is megbeszéltük, hogy a lépcső alatt lesz majd a garázs, ott parkol az autó esténként. „Ha legközelebb jössz, majd elővesszük.” – mondta búcsúzóul újdonsült kis barátom.

Kedves Zsombor, örülök, hogy megismerhettelek téged és a családodat, és köszönöm a kedves vendéglátást. Kívánom, hogy lelj nagyon sok örömet a kisautódban, használd sokáig boldogan, egészséggel.




Köszönjük a Földgázszállító Zrt. Támogatását!