Fotók: Horváth Péter Gyula/Magyar Hírlap


Szinte filmbe illő helyzetekben vehettünk részt Patrikkal együtt, akinek egy hatalmas álma teljesült, egy igazi, lánctalpas, ágyúcsöves tankban ülhetett és bár nem egyedül, de vezethette is a tatai katonai bázison.

A nem mindennapi feladatnak megfelelő előkészítés előzte meg ezt a kívánságteljesítést, amikor a honvédelmi miniszternek eljuttattuk a kérésünket, megszerveznék-e Patrik számára a tankvezetést. Hetekkel az esemény előtt több minisztériumi munkatárs, jó néhány alezredes és a tatai lövészdandár katonái azon fáradoztak, hogy olyan napot szervezzenek a 6 éves kisfiúnak, amit reményeik szerint soha nem fog elfelejteni.

Minden katonás időzítéssel és rendben zajlott. A kitűzött napon, mely talán a nyár addigi legmelegebb napja volt, elindultunk Tatára, a laktanyába. Útközben megküzdöttünk a balesetek miatt lezárt utakkal és az így kialakult kocsisorral, majd egy véletlen folytán épp azt a két autót követtük, mely a bázisra hajtott be. Ott igazi katonai sorfal várt bennünket, tisztelegtek a vendéglátók, majd egy rövid eligazítás után kezdődött a program.

Megtekintettük a harckocsikat, Patriknak szinte mindent elmagyaráztak a működésükről, majd fel is vitték rá. Mivel ezek csak álló járművel voltak, így egy kis idő után kivittek bennünket az igazi gyakorlótérre, ahol eljött a várva várt pillanat, Patrik felülhetett egy harckocsira, mely elindult vele és komoly távolságot tett meg.

Mi felnőttek csak csodálkoztunk, egyrészt azon, hogy milyen hihetetlenül biztonságban érzi magát Patrik, másrészt, hogy ezek a komoly katonák mekkora odafigyeléssel próbálták minden kérését, óhaját teljesíteni.

Amikor a nagy útról visszatértek, Hende Csaba miniszter és Sándor Zsolt dandártábornok a katonák nevében egy távirányítós harckocsit és a bátorságáról szóló bizonyítványt ajándékozott Patriknak. Egy egész lövészdandár fogta körbe és leste apró kis alakját, segítette őt a hatalmas harcjárművek között. Még mi felnőttek is megkönnyeztük, ahogy a komoly katonák szeretettel körbevették, tanítgatták, ölbe vették és vitték magukkal körbe a laktanyában.

Patrik, mindannyian azt kívánjuk, soha ne feledd el ezt a napot és azt a sok jó embert, aki ott mind azt kívánta, gyógyulj meg!
Nagyon köszönjük dr. Hende Csaba honvédelmi miniszternek és munkatársainak, valamint
Sándor Zsolt dandártábornoknak és a vezetése alatt Tatán működő 25. Klapka György Lövészdandár állomány tagjainak
az odaadó figyelmet, a segítőkészséget, amivel körbevették Patrikot és szüleit.

/ 12