Amikor megállt az autónk Marciék háza előtt, kíváncsian jöttek ki a gyerekek anyával és nagymamával. Marci szeme csak úgy ragyogott. Nem tudom, hogy mit gondolt, hogy a vendégeknek örült vagy miután meglátott engem, már sejtett valamit.

A kisfiú egész nap készülődött, mert anyukája azt mondta neki, hogy vendégeket várnak. Neki ez is nagy ajándék mostanában, hiszen a betegsége miatt nem igazán fogadnak senkit az otthonukban, hogy Marcit minél jobban meg óvják a fertőzésektől.

Megkérdeztem az anyukát, hogy nem kaptak-e a napokban valamilyen csomagot. Ekkor előtolta a garázsból azt az akkumulátoros traktort, amire a kisfiú annyira vágyott. Marci úgy meglepődött, hogy szinte mozdulni sem tudott, miközben szemügyre vette ajándékát.

Bátorítottuk, hogy üljön bele és próbálja ki, hiszen ez az övé. Aztán egy röpke pillanat múlva már a bátorságra nekem volt szükségem, hogy nézni tudjam, ahogy a meredek udvaron száguldozik. Ő teljes biztonságérzettel és profi módon közlekedett. Később a kisöccsét is rábeszéltük, hogy üljön Marci mellé. Először alig mert, de aztán korát meghazudtoló módon ült, kapaszkodott és élvezte testvére vakmerő manővereit.

Kicsit be kellett mennünk a házba a papírok aláírása miatt ahova Marcell is velünk jött. Amint hátranéztünk a kis öcsi, aki addig bátortalanul ült, máris átcsusszant a nagy tesó helyére a kormányhoz. Reméljük, nagyon sokat fognak majd együtt utazni,"dolgozni" a traktorral. Marcinak minél előbbi gyógyulást és balesetmentes közlekedést kívánunk!
Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!