Amikor megérkeztünk Gergőhöz és családjához Nyíregyházára, a kisfiú már nagyon-nagyon izgatott volt.

Bár a doboz nagyon nehéz volt, Gergő mégis férfiasan megragadta az egyik sarkát és már segített is cipelni be az udvarra. Amikor végre letettük, akkor pedig teljesen egyedül nekilátott a kicsomagolásnak. Végül mégis segítséget kért az édesapjától, mert sajnos apró kezei sehogyan sem boldogultak a makacs ragasztószalaggal.

Amikor készen állt a gyönyörű piros quad a bevetésre, Gergő nem késlekedett, rögtön felpattant rá.

Nekünk már csak arra kellett figyelnünk, hogy időben félreugorjunk a mosolygó "szelíd motoros" útjából.

Kedves Gergő! Azt kívánjuk Neked, hogy maradj mindig ilyen lelkes és vidám!