Vannak dolgok, amire azt mondják, nem lehet könyvből megtanulni. Meg kell tapasztalni.

Hogyan is lehetne leírni azt a belső mosolyt egy beteg gyermek szemében, azt a boldogságot, amikor elfelejti, hogy kórházban fekszik, hogy éppen az infúzió csurog bele, hogy miért is nem a barátokkal focizik, hogy miért is kell magántanulónak lennie a sok hiányzás miatt.

Krisztián még aludt, mert rossz volt az éjszakája és le sem hunyta a szemét. Amikor kinyitotta, ott álltunk előtte a Csodalámpától kapott ajándék laptoppal. Első pillanatban azt hitte, hogy álmodik. Ugyanis csak reménykedett, hogy hamarosan megkapja, ezért naponta figyelemmel kísérte a Csodalámpa Alapítvány honlapját.

Széles mosollyal vette át az ajándékot, és nagy szemeket meresztett édesanyjára, amikor kiderült, hogy ő a "beavatottak" közé tartozott, ahogyan Marcsi, a főnővér is.


- Anyu te tudtad, és nem szóltál???


Nem szólt bizony, de ez így lett igazán meglepetés. Pillanatok alatt már üzembe is helyezte a masinát.

Csodálatos dolog egy ilyen kívánság teljesítésben részt venni, ezt elmesélni valóban nem lehet, csak megtapasztalni....

Gyógyulj meg drága Krisztián, minél előbb!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Krisztián nevében is köszönjük!