Beszámolók


4.November

Zolika betegségét nem régen diagnosztizálták. Nagyon nehéz szociális körülmények között élnek, édesanyja egyedül neveli gyermekeit, ezért is szerettem volna boldogabbá tenni ezt a kisfiút.

/ 3




Soha nem lett volna telefonja, amiről annyit álmodott, soha nem lett volna okosórája, amiről még álmodni sem mert. Tudtam, hogy hatalmas kívánság a korához képest, de én nem tudtam ellenállni, annak a csodálatos szempárnak, amik mesélni tudnának. Zolika úgy tudta, hogy be kell jönnie egy kontroll vérvételre hozzánk. Az Édesanyjával szövetkeztem így a kis hazugságunk stabil lábakon állt. Semmit sem sejtett. Nem húztam sokáig az átadást, mert láttam a nagy boci szemein nagyon aggódik, fél., így elővettem a szekrényemből azt az okos telefont és azt az okosórát, amit nagyon szeretetett volna. Nem kell mondanom, volt nagy meglepetés! Azonnal kibontotta, kezelésbe vette. Bár a testi kontaktus most elmaradt a Corona vírus miatt, de mosolya és öröme kárpótolt mindenért.

Annyira hálás volt, és annyira boldog, hogy az leírhatatlan. Nem győzött hálálkodni. Üzeni az adományozóknak, hogy minden napjuk olyan csodás legyen, mint amilyen neki volt az adományozás napján.


Köszönjük magánadományozóinknak, köztük az American International School of Budapest diákjainak, tanárainak a támogatást, segítségükkel tudtuk meglepni Zolikát!


Nagy Edina
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2020. november 04.

Archívum



Belépés