Beszámolók


1.Június

Ismét Győrszemere, ahol az első kívánságteljesítésben segédkeztem, csak most más gyermek, más kívánság hozott ide.
2010-05-27 napján, még az időjárás is a mi pártunkat fogta, egy régóta esedékes kívánság teljesítésével kapcsolatban. Mert az aktuális csodalámpás kívánság teljesítéséhez, többek közt minimum szép nap, de legalábbis eső mentes nap szükséges..
Miért is? Mert Loretta kívánsága, egy trambulin volt.
Ez a kívánság szinte kierőszakolta az égieknél a megfelelő időt. Nem borította az eget felhő, mintha a napocska is kíváncsian leskelődött volna. A helyszínen az adományozókból verbuválódott serény csapat építette a hőn áhított kerti ugrálót, a TRAMBULINT.
Vidámság, serény kezek feledtették az okot. Az okot, hogy kinek, milyen apropóból készül a meglepetés. Időközben az édesanya elindult Lorettáért az iskolába, hogy mielőbb láthassa kívánsága tárgyát, addig ránk még várt némi munka, ami az összeszerelést illette.
Elkészült a teljes szerelés, és most már „csak” várni kellett….tehát vártunk….türelemmel.
Megérkezett a kívánságtevő személy, Loretta. Kíváncsiság tükröződött fényes kis tekintetében…ki ez az általa nem ismert pár ember? A kérdés önmagától jött elő, sejted-e, hogy miért vagyunk itt? A válasz nem váratott magára sokat, mert a füves területen, az udvar egy csendes szegletében észrevett valamit. Valamit, ami eddig nem volt ott. Mi ez? Ki hozta? Kipróbálhatom? Komolyan?
Választ sem várva sietett az ismeretlen dologhoz, és azonnal szinte minden kérdésére választ talált.
Boldogan szabadult meg cipőjétől, és vette birtokba, a saját ugrálót, mely a biztonsága érdekében, szolid, diszkrét, de annál hatásosabb hálóval volt hivatva védeni, új kis gazdája testi épségét.
Boldog, önfeledt ugrálás vette kezdetét, melyben azonnal felfedeztük Loretta ügyességét, és magabiztosságát. Mintha mindig is egy párt alkottak volna, Ő és a trambulin. Annyira belemelegedett a játékba, hogy a köszönetnyilvánítós „pacsit” is ugrálva kaptuk meg. Nagy megtiszteltetésnek vettük. A kedves játékot, még az adományozók kisebb-nagyobb személyes ajándékai kisérték, melynek minden apró darabja, szeretettel volt átitatva, szinte érezni lehetett, ahogy a kíváncsi napocska is erősebben ontotta ránk melegét. Vagy esetleg valami mástól lett hirtelen mindenkinek melege? A választ nem tudhatjuk meg, szerintem ez így van rendjén.
Elérkezett a búcsú ideje, és óriási szeretet töltettel ment mindenki a saját maga útjára, hogy a szívében egy kis meleget, jókedvet, örömet raktározzon, a dolgos hétköznapok méla szürkeségéhez.
Kívánom, hogy mindenki érezze magát úgy, ahogy a kis Loretta a mai napon….ha csak egy kis időre is, de mindenki.


Nyilas József
Koordinátor
Győrszemere, 2010.05.27.



videó az átadásról ezen a linken érhető el: http://www.youtube.com/watch?v=9M2LqBYLVrw



Loretta

Május 27-én, csütörtökön elvittük Lorettának a trambulint, melyet a szervezett gyűjtés után a Csodalámpa Alapítvány munkatársaival közösen kiválasztottunk.

Késő délelőtt értünk le Győrszemerére, a kislány édesanyja fogadott minket. Loretta még iskolában volt, ám a tervek szerint egy-másfél órán belül hazaér, ezért hamar nekiálltunk összeállítani a trambulint. Nem volt egyszerű művelet, sikerült egy elég forró napot kifognunk, de a munkát végül siker koronázta.

Amikor Loretta hazaért, először csak furán nézett az idegenekre a kertben, kicsit zavarban volt, nem értette, mi ez a csődület. Amikor feltettük neki a kérdést, nem lát-e valamit a kertben, ami nem oda tartozik, látszott, hogy azonnal megvilágosodott.
Az arcán önfeledt boldogság, régi álma teljesült!!

Rögtön kipróbálta, jó ideig ki se lehetett volna parancsolni onnan.

Kóczán Péter

Vodafone Magyarország

Technology Osztály munkatársai nevében

Győrszemere, 2010. 05.27.

Köszönjük ennek a munkahelyi kollektívának a támogatását, összefogását, melynek segítségével egy újabb gyermek álma válhatott valóra!!

Archívum



Belépés