Beszámolók


13.Július


Valter nagyon szereti a kommandósokat és katonákat, valamint mindent, ami a harcászathoz kötődik.
Szinte kizárólag csak katonákkal játszik, valamint folyamatos kommandós akciókat szervez otthonukban.

Ezek után cseppet sem meglepő, hogy nővérén keresztül azzal a kéréssel fordult Alapítványunkhoz, hogy szeretne egy napra kommandós lenni.

Partnerünk, a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesület - karöltve a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensével - vállalta a kívánság teljesítésének megszervezését.

A szokatlan - a Csodalámpa története során az első "katonás" - kívánság teljesítését a Rendészeti Biztonsági Szolgálat Terrorelhárító Szolgálata első szóra elvállalta.

Június 26 -án reggel 8 órakor találkoztunk Valterrel és családjával a REBISZ központjánál, ahová a kis kommandósjelölt már terepruhában érkezett.
Ezután kis feszültségoldó reggelizésre indultunk, ahová már egy kommandós lány is elkísért bennünket.

/ 5




10 órakor értünk vissza a REBISZ-hez, ahol Valtert külön fogadóbizottság várta. Találkozhatott a REBISZ parancsnokával,
Papp Károly rendőr-dandártábornok úrral és Surányi Péter őrnagy úrral, a terrorelhárítók vezetőjével, akitől azonnal ajándékokat is kapott,
majd megkezdődhetett a várva várt program.

A kommandósok először kifestették Valter arcát, majd hirtelen egy rendőrautóban találta magát. A kis kommandós jelölt - egy profi kommandós ölében ülve forgatta a kormányt - jó néhány kört tett meg a bázison - természetesen szirénázva.

Ezután a lőtérre érkeztünk, ahol a kommandós jelöltből azonnal vezénylő parancsnok lett.
Vezényszavára sültek el a pisztolyok, puskák, mozogtak a kommandósok, akiket ezért méltó dícséretben részesített: "Jól csináltátok fiúk!" - kiabálta.
A vezénylőparancsnok mesterlövészként is bizonyított, ugyanis ujját az elsütőbillntyűre téve gondosan célzott, és lőtt, méghozzá nem is akármennyit és nem is akárhogyan!

Egyszer csak egy fekete ruhás "rossz ember" érkezett a pályára, akin csibészkar volt. Rövidesen megérkezett Zeusz is, a rotweiler, aki türelmetlenül várta Valter parancsát.

"Fogd meg Zeusz! Csibész!" harsant a vezényszó... és Zeusz megfogta...
Nos, így láthattunk olyan kutyát, melynek négy lába és egy keze volt, igaz, utóbbit a szájában hozta Valter elé.
Természetesen csak a csibészkar szakadt le a "rossz emberről", akire azt még kétszer vissza kellett szerelni, annyira tetszett a "mutatvány" a kisfiúnak.

Most az akadálypálya következett, ahol a kommandósok bemutatták azokat az igen nehéz gyakorlatokat, melyeket nap mint nap végigcsinálnak, hogy erőnlétük megfelelő legyen minden veszélyhelyzet megoldásához.

Azután újabb kaland: egy mesterlövész álcaruhában elrejtőzött...
Őt bizony csak segítséggel találta meg Valter, amikor egy bokor megmozdult és megmutatta az arcát. Valter meglepődve kiáltott fel: "De jó a ruhád!!!" Természetesen őt is kétszer kerestük meg.

Ekkor azonban újabb rossz emberek jöttek, akik megfogták Valter nővérét és segítőnket, majd egy autóba tuszkolták, és egy taktikai házba hurcolták.

A segítség szirénázva érkezett, és rövid időn belül felharsant a kis kommandós hangja:
- Felszólítom a bentlévőket, hogy a házat fegyvertelenül hagyják el! - Kis dulakodás után az egyik rablóra bilincs került - természetesen Valter keze által , a másik tűzharc áldozata lett. Betörték az ajtót, a bentlévő bábukat paintball lövedékek hada érte, és a két túsz kiszabadult.
Összesen háromszor egymás után. Dehát gyakorlat teszi a mestert...

A csaknem 4 órás program végén a kommandósok felsorakoztak.
Valter ajándékokkal a kezében, valódi kommandós jelvénnyel a mellén mindenkivel kezet fogott, és átvette a közös fényképet is, melyen az álarcosok között, fegyverrel a kézben, ő is ott áll.

Valter ezután a tűzoltóautóba ült, és elkérte a kihangosító mikrofonját... örömtől és meghatódottságtól remegő hangon kiabálta bele:
"Köszönök mindent! " ... és a falak visszhangozták a köszönetet.

Kissé szomorú volt, hogy vége lett a napnak.
"Ha megnövök, biztosan kommandós leszek, és akkor mindíg ezt fogom csinálni! Melyik a sziréna?" - kérdezte.
Ujját a kapcsolóra helyezte, még egy pillantást vetett a fiúkra, majd elhangzott az aznapi utolsó parancsa: "Induljunk!".
A sziréna felvisított, Valter váltott, és kormányzott, egészen a kapuig...

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a REBISZ TESZ parancsnokainak, és teljes személyi állományának, minden kollégájuknak, akik e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, továbbá a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensének és a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesületnek.


Vicai Zsolt
koordinátor
2007

A pompásan sikerült kívánságteljesítésről a Zsaru Magazin 2007.07.04-i száma címlapján számolt be Valter csodaországban címmel.
A beszámolónkban szereplő képeket a Zsaru Magazin bocsátotta rendelkezésünkre. Hálásan köszönjük a segítségüket!

Archívum



Belépés