Noémi kívánsága egy DVD lejátszó volt és hozzá néhány mesefilm, például a 101 kiskutya és a Vuk.

A kívánságot 28.-án, kedden sikerült teljesíteni a Bokay u. i klinikán.

Noémi már hosszú ideje "lakója" a Vese osztálynak és az iskolai tanulmányait csak a kórház kedves Klári nénijével - aki a tanító néni - tudja folytatni. A tanulás során közösen használták a kórház DVD lejátszóját és ez adta az ötletet Noéminek, hogy Ő is szeretne egy saját kis készüléket mely segítségével a hosszú kórházi tartózkodások ideje alatt tudna mesét nézni.

Noémi amint bontogatta a csomagot, és amikor a Vuk című mesefilmet meglátta, felkiáltott, hogy ennek az apukája is nagyon fog örülni otthon, mert az ő kedvence is.


Kedves Noémi!

Jobbulást kívánunk neked és reméljük, hogy a filmek elröpítenek a mesék világába és nem gondolsz a betegségedre.

A kis Máté rajong a vonatokért és mozdonyokért, ezért úgy gondoltuk örülni fog, ha némi segítséggel ugyan, de saját maga vezethet egy mozdonyt.


Mikor megérkeztünk a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomására, Máté azt sem tudta merre fodítsa fejecskéjét, annyi látnivaló akadt. Nagypapával azonnal kipróbálták, milyen is egy öreg pöfögős mozdony, aztán szétnéztünk a remízben és a szerelőműhelyben, amíg a mozdonyvezető bácsi beindította a legszebb mozdonyt.


Máté kicsit félve és meghatódva szállt fel anyuci nyakába kapaszkodva a mozdonyvezető fülkébe, de aztán megjött a bátorsága és a Gyermekvasút egyik vezetőjének és egyben kedves oktatójának, Vinish úrnak a segítségével már száguldottak is az "Óperenciás tengeren is túlra". Mikor visszaérkeztek a nagy túráról, jött a következő meglepetés: a sínautó, amit Marci már igazi profiként vezetett, megengedve édesanyjának és a nagypapának, hogy vele együtt részt vegyenek a száguldozásban.


És mi lehet a jutalma egy igazi kis profi mozdonyvezetőnek? Természetes egy Thomas mozdony és hozzá egy terepasztal, mert ugye azért nem lehet állandóan egy ilyen hatalmas mozdonyt vezetni?

Köszönjük a Gyermekvasút támogatását, mert nélkülük Máté álma nem teljesülhetett volna.



Sipos Zsuzsanna és Tomaj Ildikó
kívánság koordinátorok
2008.október 01.

/ 4

Csabi még csak 4 éves, de már sorolja a Forma 1-es bajnokokat. Az ő álma az volt, hogy egy igazi versenyautóba ülhessen. Kérése a Hungaroringen teljesülhetett, ahol a száguldás mellett olyan helyekre is bekukkanthatott, amiről sok felnőtt is csak álmodozhat.

Elsőként a pálya versenyirányító termébe ülhetett be, ahol a nemzetközileg is nagyra becsült Zettner Tamás beszélt neki a pálya és az azon folyó versenyek kulisszatitkairól. Megtudhatta, hogy az egyik falat teljes egészében betöltő képernyőkön hogyan követik az eseményeket, hogyan kezelik a kamerákat, és mit kell tenni, ha valami bajt észlelnek. Érdekes volt hallgatni, hogy a versenyző csapatokat hogyan jellemezte Tamás többek között attól függően, hogy mennyit beszélnek verseny közben az adó-vevőkön keresztül. Van például olyan csapat, aki egyáltalán nem beszél a versenyzővel, miközben az a pályán száguldozik, és van, ahol állandó a hangzavar. Az volt az egyik legizgalmasabb, hogy Csabi gombokkal kezelhette a versenypálya indító lámpáit.




Ezután Csabi olyan kiváltságban részesülhetett, amiben tényleg csak nagyon kevesen az autósok között. Felállhatott annak a dobogónak a legmagasabb fokára, ahonnan a versenyzők szokták, gyakran pezsgőzuhannyal, ünnepelni a győzelmüket. Ott állhatott, ahol példaképe, Michael Schumacher is többször ünnepelte győzelmeit.

Az izgalmak pedig akkor hágtak a tetőfokukra, mikor elérkezett az a pillanat, amikor Csabi beülhetett egy Opel Astra versenyautóba. Walter Csaba volt a sofőrje, aki 2006-ban és 2007-ben abszolút bajnoki második, míg 2008-ban első helyezett lett, illetve csapat szinten és a saját géposztályában szintén bajnoki címmel büszkélkedhet. Csabi kapott maga alá néhány párnát és egy szép bukósisakot a fejére, hogy aztán becsatolják az autó ülésébe. Egy nagy bólintással megadta a jelet a sofőrnek, felbőgött a motor, és az autó nemsokára eltűnt az enyhén ködös pályán. Ez a köd természetesen csak a Csodalámpa füstje lehetett...
Végül aztán a kis versenyzőjelölt visszaváltozott megint Csabivá, és a nagy esemény emlékére kapott pár szép ajándékot a Hungaroringtől, valamint egy távirányítós Roary versenyautót az Alapítványtól, hogy játékosan gyakorolhassa a versenyzést.

Édesapjától megtudtuk, hogy a kis hős otthon aztán napokig az élményeit mesélte, hiszen az autóban csak a két Csabi ült, a varázslatot csak ők ketten élték át.

Hajrá Csabi!


Kardos Tamás
kívánság-koordinátor
2008.10.22.


Köszönjük a segítségét.

Erzsike gyönyörű, 18 éves nagylány, már szinte felnőtt. Sajnos ötödik éve jár a Tűzoltó utcába, kezelésekre. A betegség azonban nem téríti el attól, hogy céljait valóra váltsa, és tanulmányait befejezze.

Ennek megkönnyítésére, a tanuláshoz kérte a Csodalámpa Alapítványtól a laptopot. Most már nincs akadálya annak, hogy a kórházban töltött időt is hasznosan töltse, és készüljön a nagy-betűs Életre.

Dominika digitális fényképezőgépet kért és kapott a Csodalámpa Alapítványtól.

Dominika a jövő nagy fotósa lesz minden valószínűség szerint, hiszen nem mindennapi, hogy valakit már szinte a születése óta ennyire foglalkoztasson a fotózás. Nagyon szeret fényképezni, kicsi kezében ügyesen fogta a készüléket.

Azóta már biztosan sok képet készített az új géppel.

Kedves Dominika!
Használd olyan örömmel a fényképezőgépet, mint amilyen örömmel ajándékozott meg bennünket a te boldog mosolyod!

Márkó nagyon szeret fényképezni, ezért is kért a Csodalámpa Alapítványtól egy szép digitális fényképezőgépet.

Nem volt azonban zökkenőmentes az átadás, mert a Csodalámpa egy arany színű géppel lepte meg őt. Márkó azonban, mint igazi férfi ember, akinek elvei vannak, nem hagyta annyiban, és ragaszkodott az eredeti elképzeléséhez, hogy neki egy fekete színű gépe legyen. Elmentünk hát, kicseréltük, és így aztán valóban teljes lett az öröm.


Márkó, jó egészséget kívánunk neked, gyógyulj meg, és fotózz sokat!

Katika már nagyon régen vágyott egy elektromos kerékpárra, hogy könnyebb legyen számára a közlekedés. Sikerült is találnunk neki egy szépet, lányosat, bordó színűt. Már csak a jármű szállításával voltak problémáink, de szerencsére a dzsinn ebben is segített.

Az apukájával folytatott sok-sok telefonbeszélgetést, időpont egyeztetést követően végre eljött a nagy nap!

Amikor Katika meglátta az ajándékot, egy szót sem szólt, csak mosolygott. Kissé félénken ült rá a járműre, de a szeme csillogása mindent elárult!

Kívánunk neked kicsi lány mielőbbi gyógyulást és jó száguldozást a csodajárgányoddal!

Köszönjük Nagy Norbert (Berettyóújfalu) kerékpár-forgalmazó segítségét és együttműködését a kívánságteljesítésben!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Kati nevében is köszönjük!

Szilveszter a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonának kis lakója, azonban ő sajnos abban a helyzetben van, hogy neki ez az otthona és a családja is egyben.

A súlyosan beteg kisfiút az októberi hosszú hétvége előtt kerestem fel, annak reményében, hogy a számára hozott fajátékok olyan örömet okoznak neki, amely segít számára az idő boldogabb eltöltésében.

Anna nővér az otthon vezetője és egyben a gyermek gyámja volt jelen a találkozón, amikor a játékok átadásra kerültek.

Az életét tolókocsiban töltő gyermek a színes játékokat csodálkozva nézte, ujjaival barátkozott velük. Végigtapogatta sorban az ismerős és ismeretlen formákat, szemével vizsgálgatta őket és próbálta megérteni, hogy ezek már az övéi.

Remélem, hogy a jövőben, amikor a színes kisvasút fut a sínen, Szilveszter is el tud felejtkezni, legalább egy kis időre a betegségéről.

Zsoltnak minden vágya egy nagyképernyős televízió volt.

Ez a kívánság már csak a múlté, mert pénteken nagy örömet szereztünk neki, hiszen minden álma valóra vált, amikor átadtuk az LCD TV-t.

Jön a tél, és a lakásba egy kis világosságot, egy kis nyüzsgést hoz az új szerzemény.

Azonnal be is üzemeltük a készüléket, így az egész család Zsolttal együtt már élvezheti is a műsorokat.

Miklóska egy nagyon aranyos, és kedves kisfiú.

Betegsége miatt sok időt kell kórházban töltenie, és bizony nehezen telnek ezek a kezeléssel, és fájdalmakkal teli napok.

Ezért találta ki nagyon okosan, hogy szeretne kérni a Csodalámpától egy hordozható DVD lejátszót, amin majd nézegetheti kedvenc filmjeit.

Matyi hosszú ideje vágyott egy számítógépre, kívánságát a Csodalámpa dzsinnje hamar teljesített is.

Anyukával szövetkezve sikerült meglepetést szerezni a kórházi átadásnál a kisfiúnak, amit ő széles mosollyal honorált.

A mentő délután nem csak egy boldog kisfiút, hanem egy szép fekete PC-t is röpíthetett haza Salgótarjánba.

Köszönjük a támogatását!

Martin vágya egy aláírt focilabda volt, amit a magyar válogatott segítségével rövid időn meg is kapott, kiegészítve egy nevére dedikált focimezzel.

Nagy volt az öröm a kórházban, mivel Martin nem tudta, hogy a kellemetlen orvosi kontroll mellett ilyen meglepetést is tartogat számára ez a nap.

Azonnal beöltözött a fociruhába, de a labdát nem próbálta ki, annál azért nagyobb becsben fogja majd tartani, megígérte, a polcára helyezi...



Köszönjük Szekeres Tamás közreműködését, és a magyar labdarúgó válogatott tagjainak segítségét.

Dávid két hét otthoni pihenő után, vérvételre érkezett a Tűzoltó utcai klinikára.

Mikor odaértem, már túl volt a szurin és egy komoly nagyfiú fegyelmezettségével várta az eredményt. Ezt a várakozást törtük meg egy kis beszélgetéssel. Most volt Dávid szülinapja és büszkén mesélte, hogy egy kis akváriumot kapott ajándékba sok szép halacskával.

Mikor elmondtam, hogy kissé megkésve ugyan, de a Csodalámpa is szeretne neki szülinapja alkalmából mielőbbi gyógyulást és nagyon sok örömöt, boldogságot kívánni, gyönyörű szemeivel kissé huncutul és sejtelmesen nézett rám. Mikor pedig meglátta a hatalmas csomagot, már tudta, hogy nem hiába dörzsölte annyit a "dzsit"- az álomból valóság lett! Kissé remegő ujjacskáival boldogan bontotta ki a csomagot és óvatosan, de nagy szakértelemmel vette ölébe az ajándékba kapott laptopot.

Közben a vérvétel eredménye is megérkezett - minden eredmény tökéletes! Hurrá, irány haza és már lehet is beüzemelni az ajándékot!

Kívánjuk neked Dávid, hogy legalább annyi örömöd legyen az ajándékban, mint amilyen örömmel teljesítette a Csodalámpa a kívánságodat.

Boglárka 5 éves kis hölgy, aki édesapjával íjász-szakkörbe jár.

A Csodalámpától csigás íjat szeretett volna, amivel minden alkalommal, amikor csak teheti, gyakorolhat. Fantasztikus, kék színű, termetének megfelelő csigás íjat sikerült találnunk.

Szerencsés időpontban történt az átadás, mert éppen a játszóházban tartózkodott ez a gyönyörű kislány. Sikerült valóban nagy örömet szereznünk, meglepődött, és nagyon boldog volt.

Drága Boglárka, jó egészséget kívánunk, és sok sikert az íjászatban!
Köszönjük Ballon Balázsnak, az O Grafikai Műhely Kft. munkatársának az önzetlen támogatást a kívánságteljesítésben.

Alexandra egy rendkívül bájos tinilány. Mindennapjait meghatározza a betegség, de fantasztikusan jól viseli és együtt tud vele élni.

Boldog volt, amikor megkapta, és még be is üzemeltük neki az LCD TV-t.

Sok örömöt és egészséget kívánunk Alexandra, reméljük, ajándékunk segít ebben!

Gábornak meglepetés volt az ajándéka, mert édesanyjával beszéltem meg az időpontot és a helyet is.

Nagyon csodálkozva nézett rám, hirtelen szólni is alig tudott, az első meglepődés után viszont már érdeklődéssel és örömmel bontogatta a Play Station-t tartalmazó dobozt.

Kérdésemre elmondta, hogy szeret játszani ezzel a játékkal, bár eddig csak egyik barátjánál volt rá módja.
Jól fog neki jönni mostanában az otthon töltött napjain, amikor egészségi állapota miatt nem tud iskolába menni, pedig megtudtam, hogy a tanulásban eredményes Gábor!

Kórházi konzultációra várakozása közben találkoztunk, de kívánom, kedves Gábor, hogy minél hamarabb javuljon az egészséged és tudj iskolába járni, hiszen hamarosan befejezed a középiskolát!

A vasárnapi időtöltés sokféleképpen alakulhat. Van, aki kizárólag az aranysárga húsleves szürcsölésére koncentrál, van, aki unottan nézi a tv-t, van, aki nagy műgonddal tesz-vesz a ház körül, és akad olyan, aki a szabadban tölti az időt a családdal, és mosolyogva azon remeg, hogy másnap már kezdődik a munka...

Nincs annál izgalmasabb, amikor egy kívánság teljesítése a hét utolsó napjára esik. Mi pedig elindultunk, hogy megkeressük Szabolcsot, aki már régóta nagyon szeretett volna egy hordozható DVD lejátszót.

Ugyanakkor, hogy ne legyen egyszerű dolgunk, a család elköltözött az eredeti címről, de legalább megváltozott a mobiltelefonszámuk... :-)

Viszont a dörzsölt Csodalámpás nem adja fel könnyen, ugyanis elsődleges cél, hogy örömet szerezzünk bármi áron. A viszontagságok részletezése nélkül onnan folytatom a történetet, hogy megérkeztünk Szabolcshoz.

Aki annyit tudott csak, hogy ma valaki érkezik hozzá, és egy meglepetést hoz neki. Nem árulok zsákbamacskát, a mi kis barátunk meg volt róla győződve, hogy kap egy gördeszkát, ugyanis mostanában ezzel bombázza a szülőket.

Akiknek természetesen Szabolcs a legnagyobb kincs a világon, ezért is döntöttek úgy, hogy hozzánk fordulnak. A kisfiú kicsit megilletődötten ücsörgött az ágyon, és szemmel láthatóan nagyon kíváncsi volt, hogy mit is kap most. Azonban amikor a csomagból előkerült az a valami, amit már nagyon régóta szeretett volna, olyan volt az arckifejezése, amilyet még nem láttam SOHA! Ugyanis nem gondolta volna, hogy a kívánsága valaha is teljesül. ( Évi! Tudom, hogy állandóan ezt mondom, de most tényleg!!! :-) )




Szabolcs a korát meghazudtoló módon sajátította el a leglényegesebb gombok használatát, és útjára indult az első mesefilm a lejátszóban. Ebben a pillanatban veszítettük el a kis legény minden érzékszervét a külvilággal kapcsolatban. Ugyanis ettől a perctől kezdve le sem vette a szemét a kis képernyőről.

Hiába beszéltünk hozzá, megszűnt körülötte minden...

Akkor abban a pillanatban az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó így... ugyanis háromhavonta van Szabinak egy tíz napos kezelése, ami időről időre visszatér az Ő kis életébe.

De most már vele lesz a mi közös ajándékunk, amivel ha nem is teljesen, de valamennyire ki tudja zárni a körülötte zajló eseményeket ebben a tíz napban, és egy kicsit elvonja a figyelmét egy-egy mesefilm arról, hogy mi is történik éppen vele. Hiszen hogyan érthetné ezt meg öt évesen, amikor még mi sem értjük...

Nagyon remélem, hogy így lesz...









Köszönjük szépen a Fundamenta Akadémia összes munkatársának, "ZsuzsiNéninek", Ritának, Esztikének, hogy teljesítette Szabolcs kívánságát!

Amikor megérkeztünk a családi ház elé, az édesanya jött elénk két kíváncsi kisfiával.

A fiúk csodálkozva és érdeklődve nézték, hogy vajon mit keresünk ott. Csongornak ekkor elmondtam, hogy azért jöttünk, mert teljesíteni szeretnénk a kívánságát és már vettük is elő az autó csomagtartójából a hatalmas terepjárót.

A kisfiú mosolygott, de még mindig nem nagyon értette, hogy most mi is történik. Ámulva nézte a csodát. Testvérével az ajándék autó körül járkáltak és csodálták, aztán egyszer csak kezdte felfogni, hogy azt neki hoztuk és most már az övé.

Simogatta, nézegette, majd beleült és már száguldozott is vele az utcában le, fel. Keveset beszélt, de a mosolya mindent elárult. Természetesen a tesó is megvizsgálta, majd kipróbálta és borzasztó elégedett volt ő is. Mivel az autó akkumulátorát még tölteni kellett, ezért Csongor beállt vele a garázsba az apukája autója helyére és töltőre helyezték.

Aztán arról beszéltek, hogy az apa majd, csodálkozni fog, ha hazaér. Csongor ragyogott a boldogságtól és többször odaszaladt az autójához, megsimogatta, igazgatta.

Reméljük, nagyon sokat használja majd és sok öröme lesz benne.

Balesetmentes közlekedést és jó egészséget kívánunk neki!

/ 7