Tünde legszívesebben Kate Winslet bőrébe bújna bele, és részt venne minden kalandban, amelyet a Titanic hősnője átélt. Egész nap Titanic zenéket hallgatna, és a Titanic betétdalát énekelné, zongorázná.

A Titanic varázslatos világának egy részét sikerült elvinni Tünde otthonába.

Így már a gyönyörű nyakéket büszkén viselve álmodozhat tovább. Álmából felébredve megnézheti díszes kézitükrében, hogyan mutat az új ékszere.

Ha pedig még nem tud minden részletet a Titanic titkairól, utánaolvashat új könyvében.

Kívánunk mindenkinek ilyen boldog álmodozást!

Kívánjuk a Csodalámpa Alapítvány számára, hogy még sok álmot valósítsanak meg, ugyanilyen eredménnyel!

A kívánságot a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatásával teljesítettük. Tünde nevében is köszönjük.

Tomi nagy szemekkel nézett, hogy miért kell még mindig a klinikán maradni, mikor a vizsgálatokkal már régen kész vannak.

A hatalmas doboz láttán, amiben a quad volt, már teljesen mást olvastam ki a szeméből.

Gyorsan elővarázsoltuk a szülei segítségével a quadot a dobozból és csak annyi időre szereltük össze, amíg a fénykép elkészült.
A fényképezés után újra a dobozba került a jármű és otthon, Hódmezővásárhelyen került sor az végleges összeszerelésre és feldíszítésre.

Használd egészséggel, Tomi!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

A kis Vivien rajong Disney-ország lakóiért, így teljesen egyértelmű volt, hogy a Csodalámpa dzsinnjétől azt kérte: "élőben" is szeretné látni kis barátait.

Szerencsénk volt, mert a "Disney on Ice" csodálatos előadásában lehetőségünk nyílt Vivi kívánságát teljesíteni.
Megtudtam, hogy kedvenc hercegnője Hófehérke, így titokban felvettem a kapcsolatot a Podium Produkció szervező irodával; munkatársaik készségesen álltak rendelkezésemre a találkozó lebonyolításában.

Minden előkészület megvolt, tudtuk, hogy az előadást megelőzően Vivinek még hosszú kezelést kell végigcsinálnia, de arra senki nem számított, hogy a csöpp kislány a kezelés után elkapja a bárányhimlőt. Így aztán az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy Vivi az előadás napján már mehet-e közösségbe...

A törékeny kislány felnőtteket meghazudtoló akaratereje azonban nem ismer akadályokat és december 27-én Vivien elegánsan, csillogó szemekkel, izgalomtól kipirultan, mosolyogva jött felém.
Győztünk! Jöhet Hófehérke és a többi kis hercegnő!

Megkezdődött az előadás és Vivien számára megszűnt a külvilág, hiába szólt hozzá anyuci, hiába kérdeztük tőle, hogy tetszik-e az előadás, nem válaszolt - ő már eggyé vált a jégen elegánsan sikló szereplőkkel: Szundival, Hapcival..., Ariellel, Csipkerózsikával, álmai hercegnőjével, Hófehérkével... és még a gonosz mostoha is elvarázsolta rútságával.

/ 4

Aztán a szünetben következett az igazi meglepetés: a kulisszák mögött csak és kizárlag a kis Vivienre várakozott az igazi Hófehérke és a herceg.
Nagy volt a meglepetés és a másodperc töredéke alatt oly megitt és bensőséges kapcsolat alakult ki Vivien és Hófehérke között, hogy mikor megpuszilták egymást, a csodálkozástól és meglepetéstől egyszerűen elfelejtettem "kattintani" a fényképezőgépemmel.
Sebaj, az a fontos, hogy a kis Vivien végre találkozhatott álmai hercegnőjével és örökre bezárhatta őt kis szíve csücskébe.

A találkozó után még újabb meglepetés is várta a kis rajongót: a Szervező Iroda munkatársa, Horn úr, a Disney on Ice csapattagjává avatta Vivient és nyakába akasztotta a csak bennfenteseket megillető "Disney belépőt" majd átnyújtotta neki Hófehérke külön ajándékát.

Reméljük, pici kis Vivien, ha majd egyszer felnőttként saját gyermekeidnek fogsz mesélni Hófehérkéről, eszedbe fog jutni a Csodalámpa dzsinnje, amely egyszer réges-régen "élőben" eléd varázsolta Hófehérkét és a többi kedvenc mesefigurádat.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a Podium Produkció kommunikációs munkatársának, Horn Márton úrnak áldozatkész közreműködését, segítsége nélkül Vivien sosem találkozhatott volna személyesen álmai hercegnőjével.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Lili, a Bükk hegység lábánál fekvő kis faluban nagyon nagy izgalommal várta azt az új szobabútort, amit ő tervezett a nemsokára elkészülő házban lévő szobájába.

/ 3

Mivel a költözés egy kicsit csúszik, ezért a berendezés egyelőre a régi szobában kapott helyet, azonban mindez nem jelentett számára kevesebb örömöt.

A kedvenc színével kombinált (rózsaszín) szekrény, ágy és íróasztal, reméljük, barátságos környezetet varázsol a kislány hétköznapjaiba.

A kívánságot a CIB Bank támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Emma SuperMario-s kívánsága a Fundamenta Személyi Bankár Szabó Éva és Göncz Ernő vezette struktúrája segítségével teljesült.
Szavak helyett ezúttal is többet mondanak a képek...

/ 7

Emma nevében is köszönjük a személyi bankároknak az ajándékot.

2008. augusztus 9-én a Csodalámpa Alapítvány meglátogatta Reziben a 8 éves Dominikát.

Amikor odaérkeztünk, Dominika a lakásban volt, nem tudta, hogy mi ez a nagy nyüzsgés érkezésünk előtt.

Dominika a szobában várt minket, és átadtuk az ajándékot, ám mielőtt a biciklit meglátta volna, észrevette a bukósisakot, térd- és könyökvédőt. Nagyon meglepődött, mert azt hitte, csak ezeket kapja. Aztán meglátta az udvaron a piros biciklit. Nagy volt az öröm, és a meglepetés.

Használd egészséggel az új bringádat, kedves Dominika!




A Csodalámpa Alapítvány szeretné megköszönni a segítséget a Green Zone bicikli boltnak, valamint a szállítást a M-NTEAM Bt-nek.

Zsolt kicsi kora óta veseelégtelenségben szenved. Állandó orvosi felügyelet alatt áll.

Régóta vágyott már egy számítógépre, amit december 3-án megkapott a Csodalámpa Alapítványtól. Nagyon boldog volt, mert egészen váratlanul érte az ajándék érkezése.

Nagy örömmel használja és meghatottan köszöni mindazoknak, akik a kívánság teljesítésében részt vettek.

Köszönjük a támogatását!





Görözdi Mariann
kívánságkoordinátor
2008.12.03.

Bertold szíve vágya egy játékkonzol volt. Drága, komoly szerkezet. Szinte elérhetetlen álom egy 9 éves kisfiúnak.

Egyszercsak egy kedves magántámogató jelentkezett, aki gyorsan, nagy körültekintéssel megvásárolta a PS 3-t, és izgatottan várta az ajándék átadását. Ezekről az eseményekről a kisfiú mit sem sejtett.

Jól sikerült a "konspriráció"! Bertold gyanútlanul várta az aktuális kezelését a Madarász utcai kórházban, amikor váratlan vendégek lepték meg: a kedves ismeretlenek régi vágyát teljesítették!

Ez után a délelőtt után, úgy érzem, ők barátok maradnak…..

Köszönjük a gyönyörű játékot és a hozzá tartozó programokat a felajánlóknak!




Szandtner Györgyi
kívánság-koordinátor
2008.12.01.

/ 3

István nyolcadik osztályos fiú. Mindene a számítógép. Szeretett volna netezni, de édesanyja nem tudta beköttetni neki a világhálót.

Ezért a Csodalámpától internet előfizetést kért.

Nagyon örült neki, hogy most már egy egész évig használhatja az internetet, sok jó on-line játékkal játszhat, letölthet ezt-azt, rengeteg érdekességet láthat és tanulhat is majd a világháló segítségével.



Kedves István!

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen a netezésben, és gyarapodjon a tudásod!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

Tamás nagy kívánsága egy laptop volt, mert az ő régi laptopja felmondta a szolgálatot és javíthatatlanná vált.

Tomi így nagyon szeretett volna egy másikat és ezért született meg kívánsága.

Az új szerkentyűvel egyik ellenőrzés alkalmával leptük meg. Anyukájával nagy titokban készültünk az átadásra, ami végül remekül sikerült. Örömmel mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánsága.

Tölts számtalan boldog órát az új laptopoddal!

Fanni ma csak ellenőrzésre jött vissza a kórházba és nem is számított arra, hogy meglepetésben lesz része.

Izgatottan bontotta ki a hatalmas csomagot, amit a kedves felajánló akkurátusan becsomagolt, hogy a szintetizátor ne sérüljön meg. Mikor kiderült, hogy mit rejt a csomag, nagy boldogan egy rögtönzött kis koncertet adott nekünk.

Anyukája elmesélte, hogy amióta befejezte a kezelést, azóta zongoraleckéket vesz, így most már tud otthon is gyakorolni és esetleg valamilyen zenét komponálni.

Nagyon szépen köszönjük az ajándékot a felajánlónak:

Alexandra réges-régi kívánsága volt egy laptop. Most, amikor ezt kérte a Csodalámpa Alapítványtól, titokban reménykedett, hogy ez az álom minél előbb teljesül.

Így is történt, Alexandra már tudja is használni az új laptopot további tanulmányaihoz.

Használd örömmel és egészséggel!

Beszámoló az első „ajándékozásomról"

Már régóta szerettem volna a Csodalámpa Alapítvány aktív segítője, tagja lenni. A vágyam most teljesült. 2008.11.24 -én telefonált a helyi kapcsolattartó, Erdős Réka és közölte velem: menni kell... Az időpont, amikor ez a "menni kell” időszerű, 2008.12.03. A helyszín Győrszemere, a kívánság teljesülését egy Zsolti nevű súlyosan beteg kisfiú várta.

Ha menni, kell, hát menjünk.

Koordinátorunk, Réka irányításával, s vezetésével - szó szerint, mivel az ő kocsijával mentünk - becserkésztük a falut. Helyi segítséget vettünk igénybe, mert a hely teljesen idegen számunkra, és nehéz úgy haladni a cél felé, ha nem tudjuk, hol van. Az első útbaigazítás kissé félre sikerült, mert a néni elfeledte közölni velünk, hogy az út, amit megjelölt haladási iránynak csak 3 felé ágazik el... Második, s egyben utolsó útbaigazításunk pontosította a ház helyét, s meg is találtuk. A ház már messziről kirítt a többi közül, bár sötét volt. Az ok: szépen kivilágított, igazi „Mikulás váró” hangulatot idéző ház volt.

Sok-sok pici izzó fénye törte meg a sötétséget, mintha azt mondták volna: IDE, IDE...
Sejtésünk beigazolódott, mikor közelebbről megnéztük.
Most éreztem csak igazán kellemetlen helyzetben magam. Gondoltam: ennél nehezebb már nem lehet.



Csengetésünkre egy hölgy jött ki a házból, s köszöntött, egyúttal beljebb is invitált minket. Bent a kellemes, meleg házban több kisgyerek sodródott elénk, s élénk szemekkel vizslattak, kíváncsian. A kívánság gazdája, Zsolt is köztük volt. Első pillantásra nem is látszott rajta (sőt másodikra sem) semmi, ami okot adhatott volna ittlétünkre. Pedig oka volt...

Amíg Réka a feszültséget oldva a gyerekekben beszélgetésbe elegyedett velük, addig én kiosontam a kocsihoz, és behoztam az ajándék első részét, a monitort. Belépve a szobába hallottam a lényeges kérdést: „miért vagyunk itt szerinted”? A választ már szinte nem is hallottam, oly halkan rebegte: ...számítógép...? Az igenlő válasz után senki sem tarthatta vissza attól, hogy a meleg szobából kijöjjön velünk a kocsihoz, a többi ajándékhoz, mivel eddig csak a monitor került be a házba. Örömmel vegyes kíváncsiság tükröződött kis arcocskáján, ahogy pakoltunk a kocsiból, szépen, lassan, csendben. De ez a csend nagyon hangos volt. Minden, ami az ajándék mögött van, ott lebegett körülöttünk:
kívánság,
segítők,
szervezők,
de mindenekelőtt emberek. Emberek, akik nem sajnálják az időt, energiát, hogy csak egy kívánság teljesülése erejéig, de igenis mosolyt, s hitet adjon annak, azoknak, akik ezt megérdemlik...

Ezek motoszkáltak bennem, miközben a házba mentünk vissza, s óvatosan helyeztem el a monitor mellé a többi csoda, csoda dolgot. Míg Réka szóval tartotta az érdekelteket, addig némán tettem a dolgomat, s összeszereltem a masinát. Szólni nem is tudtam volna, elmerengtem. Minek kellene történnie ahhoz, hogy minden gyerek megkaphassa azt, amire vágyik, amire szüksége van. Itt a lényeg, a szeretet megvolt, csak egy kívánság ereje, s a hit kellett ahhoz, hogy a szeretet mellé, más is párosuljon...

Bekapcsoltuk, s vártunk. Vártunk, hogy a gép magára találjon, s jelezze, működőképes. Megtörtént.
Nem tudom, ki volt jobban meghatva.
Zsolti, akinek a kívánsága teljesült, vagy pedig mi, akik ennek részesei voltunk?
Én nagyon. Nagyon-nagyon.

Amint működőképes állapotba került a gép, a tulajdonosa azonnal elfoglalta a helyét vele szemben, és birtokba vette a masinát. Picit könnyes szemmel, de örömmel néztem. Lassan mindenkiben lecsillapodtak az érzelmek, és búcsút vettünk a családtól. Nehéz volt, mert mindenki marasztalt minket, de így van rendjén. Jöttünk, ajándékoztunk, megyünk.

Ennyi.
Komolyan csak ennyi?
Úton hazafelé csak az motoszkált, mit motoszkált - dübörgött az agyamban: Ezt még sok-sok alkalommal AKAROM átélni.

Mert mindig igaz a mondás, hogy adni öröm!!
A legnagyobb öröm! Köszönöm Zsolti, hogy ezt az érzést megismerhettem, ilyen körülmények közt is.



ui.
Miközben a beszámolót készítettem, a képeket rendezgettem, a nagyobbik lányom, aki 11 éves, egyszer csak mellém lépett, s hirtelen felkiáltott:

- Őt ismerem, Ő a Zsolti...

Kérdőn néztem rá, s közölte velem, oviban egy csoportba jártak. Erre elolvastattam vele, amit eddig írtam. Reakciója minden elképzelésemet felülmúlta. Átölelt, és azt suttogta: szeretlek APA...

Köszönjük a segítségét!




Nyilas József
kívánság-koordinátor
2008.12.03.

Vince édesanyjával kezelésre érkezett a klinikára, nem is sejtette, hogy a felnőttek napok óta egy meglepetésen munkálkodnak…

Magánadományozóink, egy baráti társaság, nem kis munkával előre összeszerelte az elektromos motort, kidíszítette a megfelelő matricákkal, feltöltötte az akkumulátorát, hogy a találkozásnál Vince azonnal tudja majd használni.

A Kis Csapat láttán Vince kicsit megszeppent, de amint meglátta a motort, ráült, nagyfiú módjára megköszönte az ajándékot, hihetetlen boldogság sugárzott az egész család arcáról…

Ez után a kisfiú elárulta, hogy ő már „gyakorlott” motoros, csak az előző járgányát már kinőtte, ezért ügyesen kezelte most is a féket, gázt, a lehetőségekhez képest száguldozott a folyosón.

Kívánjuk, hamarosan gyógyultan használd majd ezt a motort is!!

Köszönjük magánadományozóink felajánlását, ami lehetővé tette a kívánság gyors teljesítését.




Bakonyi Joli
Kívánság-koordinátor
2008.11.28.

Robinak a Tűzoltó utcai klinikán adtuk át a várva várt laptopot. Nagyon boldogan nézett ránk, amikor megmondtuk, hogy a Csodalámpától jöttünk.

Először csak nézte, nézegette a táskát, amiben a laptop lapult, de aztán, egy kis bíztatásra kinyitotta, és gyorsan beüzemeltük - hiszen meg kellett nézni, van-e játék benne, amivel most azonnal, még a kezelések alatt játszani lehet…

Persze, hogy volt benne játék, Robi azonnal játszani kezdett a flipperrel - az egész szoba a játék hangjait hallgatta, mert az első játék izgalmában még nem tudtuk megnézni, hol lehet lehalkítani a gépet...

Robi úgy belemerült a játékba, hogy szinte észre sem vette, amikor kilopakodtunk a kórteremből, mert láthatóan az a parti, amit épp játszott, több órásnak ígérkezett.




Titkos Rita
Flandera Tünde
kívánság-koordinátorok

A kis Dorottya kívánsága az volt, hogy tündérruhában szeretne ajándékot osztogatni a gyerekeknek az "igazi" Mikulással.

A tündérruhát hamar a kislány otthonába tudta varázsolni a Csodalámpa dzsinnje, de a kívánság másik részének valóra válásához várnia kellett a kislánynak, hiszen az igazi Mikulás csak évente egyszer látogat el a gyerekekhez.

Azután elérkezett a várva-várt nap és kiteljesedhetett a kívánság, amely éppoly kedves és gyönyörű, mint maga Dorka, aki tündérruhájában oly elegánsan mozgott a Fővárosi Nagycirkusz előcsarnokában, mintha valaki varázspálcáját megsuhintva egy valódi kis tündért varázsolt volna az előadásra érkezők elé. Miközben sok-sok kis óvodás gyülekezett a nézőtéren, mi a mamával és Dorottyával izgatottan kerestük a színfalak mögött az igazi Mikulást, aki a Porondmester Sanyi bácsi jelzése szerint már megérkezett és várta hölgypartnerét, a kis tündért.

Dorottya rettentő izgatottan, csillogó szemekkel, apró kezecskéjét a Mikulás kezébe öltve várta, hogy fellebbenjen a függöny: megszólalt a zene, felment a függöny és a szépséges kis tündérlány apró lábacskáit öreg télapó lépteihez igazítva elegánsan bevonult a színpadra, majd varázspálcáját megsuhintva előkerült a télapó zsákjából a sok-sok szaloncukor, amit a kis tündér boldogan dobált a kezüket nyújtogató gyermekek felé. Mikor kiürült a zsák, az aranyos öreg Mikulás bácsi és csöpp kis tündérlánya a közönségnek hosszan integetve hagyták el a színpadot.

A fellépés után a kis Dorka az izgalomtól kicsit kimerülve, de boldogan vette magához a Csodalámpa "ráadás" ajándékát, a zenélő macit és csodálkozástól kipirult arccal köszönte meg Sanyi bácsinak a Hamupipőke babát, amit a kedves Porondmester bácsi a Magyar Cirkusz és Varieté KHT nevében adott át a "művésznőnek".

Reméljük, hogy a Csodalámpa dzsinnje felejthetetlen emléket szerzett a kis tündérlánynak, de be kell valljuk, hogy Dorka minket is elvarázsolt tündéri bájával, mosolyával, kedvességével - maradj mindig ilyen kis tündérlány!



Külön szeretnénk megköszönni a Magyar Cirkusz és Varieté KHT-nak, elsősorban Eötvös György úr, művészeti vezetőnek önfeláldozó segítségét, amivel ő maga és munkatársai hozzájárultak Dorottya álmának valóra válásához.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Köszönjük!

/ 6

Van, akinek már jött a Mikulás! Ő Petra, a 10 éves nagylány, aki azon gyermekek közé tartozik, akik már nagyon-nagyon fiatalon, néhány éves korukban megismerkednek, és beleszeretnek a számítógép kezelésébe, és annak rejtelmeibe.

Tehát nem ez az első gép, amit most kapott, ez már a második lesz, amit „nyúzhat”. Elromlott ugyanis a régi, ezt sikerült lecserélni a Csodalámpa Alapítvány segítségével.

Nagy volt az öröm, jött az egész család, és egy kis budapesti kirándulással egybekötve vitték haza az új szerzeményt.

A számítógép a adománya. Petra nevében is köszönjük!

Janiék az év utolsó ellenőrzésére jöttek a klinikára és nem is sejtettek semmit a meglepetésről. A doktornője volt a Dzsini cinkostársa és segítője.

Nehezen, de sikerült megtalálnom őket a klinika épületében és átadni a meglepetés ajándékot, a számítógépet. Nagy boldogság volt, mert egyik jó dolog történt velük a másik után ezen a napon.

Jani szerényen mosolygott, de mosolya mindent elárult, hogy milyen váratlanul érte az ajándékozás.

A számítógép a adománya. János nevében is köszönjük!

Ivett hónapok óta kórházban van, betegsége miatt nagyon legyöngült, most jöhetett csak ki a játszószobába. Nagyon boldog volt, pedig akkor még nem is sejtette, hogy még egy meglepetés is lesz.

Mint minden nap, ma is megkérdezte, mikor kapja meg a babát. Mint mindig, ma is azt mondtam, biztos hamarosan megkapod.

Délutánra valóra is vált az álom - egy gyönyörű, síró, gőgicsélő, evő, ivó, pisilős babát kapott. Hozzá divatos babaruhákat, pelenkát, cumisüveget, bilit, egyszóval mindent, ami egy baba ellátásához szükséges.

Ivett az orvosok és nővérek gyűrűjében boldogan nevetett azon, hogy mindenki az ő babájával van elfoglalva.

Bizony komoly fejtörést okozott, hogy rájöjjünk, hogyan jönnek a könnyek a baba szeméből, hogyan tud pisilni...stb. Sőt amikor felfedeztük, hogy amit popsi törlőnek néztünk, valójában babaétel...

Elláttuk a babaápoláshoz szükséges tanácsokkal, aztán hagytuk hagy gondozza kedvére újdonsült babáját. Ivett elégedett arcára nézve ismét Csoda közelbe kerültünk!




Lengyel Andrea
kívánság-koordinátor
2008-10-25

/ 3

Fecó régi ismerősként fogadott, amikor bementem a kórterembe, hiszen nagyon szereti a meséket és szinte minden csodalámpás mesedélutánon a "fő helyen" ül.

Édesanyjával ma érkeztek vissza a Tűzoltó utcai klinikára újabb kezelésre, és ettől nem volt túl jó kedve. Elkezdtünk beszélgetni és mikor elárultam neki, hogy ma én vagyok a dzsinn, aki elhozta neki, amit kért a Csodalámpától, kis keze ökölbe szorult az izgalomtól.

Kérte, hogy én nyissam ki a táskát, amiből elővarázsoltuk a nagyon vágyott ajándékot. Fecó csak mosolygott zavarában, de mikor kezébe adtam a laptopot, értelmes szemecskéi könnybe lábadtak és szinte riadtan nézett felváltva hol az édesanyjára, hol pedig rám.

Még akkor sem hitte igazán, hogy ez a csodás ajándék az övé, mikor kis szobatársai megtapsolták és együtt örültek vele. Könnyeit előlünk elrejtve átölelte édesanyját, majd kis idő után szobatársával máris elkezdték üzembe helyezni az igazi kincset.

Fecóka, szívből kívánunk neked mielőbbi teljes gyógyulást és sok-sok örömöt a laptop használatában!

Sipos Zsuzsanna kívánság-koordinátor
2008.december 08.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Ferenc nevében is köszönjük!