A laptop a adománya.

/ 5

Patricia egy komoly nagylány, aki határozott elképzeléssel állt a Csodalámpa önkéntese elé: szeretne egy lila baldachinos ágyat.

Sok keresgélés után egy hirtelen ötlet adta magát, és egy bútoráruház honlapján feltűnt a régen áhított ágy.

Így történt, hogy egy szép szeptemberi napon megvásárolva az ágy részeit, felszerelkezve lila függönyökkel, elindult egy teherszállító gépkocsi, hogy meglepjen egy nagylányt egy régi álommal.

Kedves Patrícia kívánjuk, hogy sok-sok szép álmod legyen az új ágyadban!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt.

Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 9

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Hogy mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és az Eötvös József Gimnázium diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Vivien örömét!

Virág és Vivien régóta vágyott Londonba.
Virág kedvenc filmjének, a Sweney Todd-nak a forgatása zajlott itt a Fleet Streeten, ezért kérte, hogy mindenképpen menjünk el oda is. Tudtuk, hogy a díszletek nagy részét már régen lebontották, de azt is, hogy a templom mellett található borbélyüzletnek állnia kell! A városnézés alatt természetesen ide is eljutottunk. Igaz, hogy a fodrászüzlet helyén a FED-EX kirakatába botlottunk és sajnos Johnny Depp sem várt minket, de ez nem vont le semmit abból az élményből, ahogy Virág arca felragyogott, amikor meglátta.
Vivien is sokat gondolkozott azon, mit is kérjen tőlünk, végül Londonra esett a választása, mert kíváncsi volt arra, milyen is ez a sokak által kedvelt nagyváros.

A néhány nap alatt, amit ott tölthettünk nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk.
Voltunk a Piccadilly Circusnál, megcsodáltuk a Trafalgar teret és szökőkútjait, szobrait, a Nelson emlékművet és a Nemzeti Múzeumot. Sétáltunk a St. James parkban, amit át is kereszteltünk „Mókusok Parkjává”, mivel rengeteg mókus futkosott végig körülöttünk, olyan szelídek voltak, hogy a tenyerünkből ettek.
Megnéztük az őrségváltást a Buckingham palota előtt, megcsodáltuk a Westminstert és az apátságot, hosszan vártunk a Big Ben alatt a harangszóra.
Természetesen Madame Tusseauds sem maradhatott ki, hiszen a lányok kedvenc színészei, popénekesei előtt is tisztelegnünk kellett. A londoni állatkert is csalogatott minket, itt pihentük ki a viaszbábuk múzeumában tett több órás látogatást. A legjobban a csikóhalak, lepkék, szurikáták, szelíd zsiráfok és harcias macskafélék, tigrisek tetszettek nekünk.
Persze a Towert sem hagyhattuk ki, ide félve mentünk, így szavamat adtam Virágnak és Viviennek, hogy életem árán is megvédem őket a „kínzóeszközöktől” – ezeket a biztonság kedvéért kikerültük -, annál többet időztünk viszont a királyi ékszereknél. (Nem hiába, a hölgyeket évszázadok óta inkább ezek vonzzák.)

Jártunk több étteremben, ezek közül a legjobban a Rainforest Caffee tetszett nekik, ahol a hangzavar miatt egymás szavát ugyan alig értettük, de kárpótolt minket a tény, hogy igazi esőerdővel vettek minket körül, ahol a rendszeres elefánttrombitálás és majom üvöltés a menü része volt. Hajóztunk a Temzén, hogy London másik arcát is lássák a lányok, hallgattuk a Covent Garden muzsikusait, egyszóval jól érezték magunkat a gyerekek.

/ 6

Nehéz röviden összefoglalni néhány nap történetét. Kérdésemre, mi is tetszett nekik a legjobban, azt mondták, hogy „London Szeme”, a London Eye, hiszen innen majd mindent láthattak.
Mi volt a legnagyobb élményünk? Nehéz megmondani, nekik már maga a tény is hihetetlen volt, hogy eljuthattak ebbe a világvárosba.
Ráadásul London tárt karokkal fogadott minket, hiszen az előjelzésektől függetlenül nem esett az eső és meleg volt. Mindenki nagyon kedves volt hozzánk. Még színházba is elmentünk, ahol a Mamma Miát néztük meg. Fantasztikus előadásnak voltunk tanúi.

Hogy nekünk kísérőknek, Virág nagymamájával és Vivien édesapjával mi okozta a legmaradandóbb emléket? Látni a lányok arcát, hallani nevetésüket a túra során és az a tény, hogy mindezt támogatóink segítsége nélkül nem tudtuk volna megvalósítani, akik most is, mint már oly sokszor távolból segítettek csodát tenni.


Virág és Vivien nevében is köszönjük a MALÉV-nak és a Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, tanárainak hogy támogatásukkal lehetővé tették Virág örömét!

A kis Robi nagyon szereti a videojátékokat, a PSP játékokért pedig egyenesen rajong.. Robinak azonban nem volt saját PSP-je, a kórházban mindig a kis szobatársai segítették ki, ha játszani szeretett volna. Így aztán mikor beszélgettem vele, alig várta, hogy elmondhassa: PSP-t kér a Csodalámpától.

Sokat találkoztunk a kórházban, hiszen a kisfiú nagy rajongója a csodalámpás mesedélutánoknak, titokban minden találkozáskor azt remélte azért jöttem, hogy átadjam neki a várva-várt ajándékot.

Mikor ma bementem a kórházba és odaültem Robi ágyához, a kisfiú nagy, csodálkozó szemekkel nézett rám, nem értette mit keresek kora reggel a Tűzoltó utcai kórházban, hiszen a mesedélutánok sokkal később kezdődnek..., aztán felpattant az ágyból és huncutul mosolyogva kérdezte: tényleg hozzám jöttél?

Kimentünk a társalgóba és akkor már elárultam neki, hogy elhoztam a dédelgetett álmot - egy csodaszép, komoly, felnőttes PSP-t. Robika kezecskéit izgatottan tördelve csak annyit kérdezett: ez komoly, tényleg megkapom a PSP-t?

Mikor átadtam a csomagot és tartozékként a motoros játékot, boldog mosollyal szorította magához az ajándékot és csak annyit tudott mondani megilletődöttségében: most már nekem is van, de jó hogy ezentúl a sajátommal játszhatok és annyit, amennyit csak akarok.

Kívánjuk neked Robika, hogy nagyon sok örömöd teljen a kapott ajándékban.

/ 3

Bence szeret sportolni, biciklizni. Logikusnak tűnt, hogy ehhez kapcsolódó dolgot kér a Csodalámpa dzsinnjétől.

Vasárnap érkezett meg a ping-pong asztal, a család azonnal Bence segítségére sietett. Együtt szerelték össze, és azóta megtudtuk, hogy az asztal a nappaliban áll, és amikor csak lehet, használják, játszanak rajta.

Jobb helyre nem is kerülhetett volna ez az ajándék!

Tibor kicsi kora óta imádja az autókat. Kérése a Csodalámpához az volt, hogy szeretne igazi sportautót tesztelni. Tudta, hogy valami szép, értékes tárgyat, vagy egyebet is kérhetne, de számára ez az élmény a legértékesebb. Még a jogosítványt is gyorsan megszerezte ennek érdekében.

Az igazi sportautók Mogyoródon, a Hungaroringen találhatók. Jelentkezett egy kedves segítőnk, Kreskai György úr, és felajánlotta, hogy megszervez, és végigkísér egy találkozót Michelisz Norbert autóversenyzővel.

És eljött a nagy nap! Tibor és édesanyja hajnaltól úton voltak, hogy a kórházi kontroll után Mogyoródon végre megvalósulhasson egy régi álom. Autóversenyzők, szerelők, szervezők feszített tempója mellett is igazi odafigyelést kaptunk, és Tibor választ az összes kérdésére. Szavakkal nem igazán kifejezhető az a csillogás a fiú szemében, amikor kiszállt Norbert mellől a versenyautóból néhány igazi gyors kör után.

És ezután pilótaként beülhetett egy sportautóba, és szintén egy profi versenyző kíséretével Tibor maga vezethetett a versenypályán.
Ezután csak széles mosolyt láttunk - az egyébként visszafogott - fiú arcán. Lehet, hogy további álmok születtek ezen a szeles, szürke napon?

Kedves Tibor, segítse ez az élmény további utadat, legyél mindig olyan érdeklődő és bátor, mint ott a versenyautóban!

Köszönjük a támogatást, az időt, a kedvességet és odafigyelést mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a csodás napot Tibornak!

/ 3

Részlet Michelisz Norbert blogjából

„Ma ugyanis az autópályán hazafelé szokásos agyalás és idegeskedés közben eszembe jutottak a tegnap történtek, megláttam ugyanis az autómban azt a kis piros csomagot, amit akkor kaptam ajándékba. Történt ugyanis, hogy megkeresett egy Úriember a Csodalámpa alapítvány nevében és elmondta, hogy van egy 18 éves fiú, akinek egyik legnagyobb kívánsága, hogy velem találkozhasson és elvigyem egy körre egy versenyautó volánja mögött.
Tegnap találkoztam Tibivel a Hungaroringen, és e különleges találkozás alkalmából megejtettünk pár kört a tavalyi kupás Seat Leonommal. Roppant visszahúzódó fiú benyomását keltette elsőre. Félénken kezet nyújtott bemutatkozásunkkor, de amint odahívtam az autóhoz, hogy bemutassam neki és beültessem a jobb oldalra, némileg oldódott. Miután befészkeltem magam a kormány mögé, már egy halvány mosolyt is felfedezni véltem arcán, és miközben én becsatoltam magam, elmesélte, hogy mennyire érdekli maga az autósport és hogy nagy álma vált valóra már azzal is, hogy egyáltalán kijutott a Hungaroringre. Érdekelt a története, de tudtam, hogy nem azért jött, hogy nekem meséljen, így gyorsan összekaptam magam és elindultunk a boxutca kijárata felé. Miközben mentünk, Ő picivel előrébb ült nálam a jobb oldalon, így végig láthattam a csillogást a szemében és a mosolyt az arcán a körözés közben. Megható élmény volt.
És miután ma az autópályán hazafelé bevillant Tibi tegnapi arca, rájöttem újból, hogy mekkora különbség van abszolút értelemben gond és gond között. Persze mindenki a saját bajait érzi a legfontosabbnak, én harcolok, hogy megragadjam életem lehetőségét a versenypályán, akad azonban olyan, aki a puszta túlélésért küzd egy olyan szerencsétlen esemény bekövetkezte kapcsán, amiről mit sem tehetett. Én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem, valójában mekkora szerencsém van és elsiklok olyan dolgok felett is, amiket ugyan természetesnek veszek, de újból és újból rá kell jönnöm, hogy messze nem azok.”

Zsolti egy nagyon komoly, a természetet és a fényképezést egyaránt szerető 11 éves fiú. A kívánsága egy fényképezőgép volt, amivel megörökítheti a számára oly kedves pillanatokat, eseményeket.
Az ajándék átadására a Miskolci Kórházban került sor, mivel Zsoltira még nagyon komoly és fontos orvosi beavatkozások várnak. A meglepetés és az öröm hatalmas volt.
Zsolti azonnal birtokba vette ajándékát, és láthatóan nagy szakértelemmel állította össze a masinát. Örömét csak fokozta, amikor megtudta, hogy a készülék videofilm elkészítésére is alkalmas.
Egy biztos, a fényképezőgép jó kezekbe került, és reméljük egyszer Zsolti művészi fotóival is lesz szerencsénk találkozni.

A kívánságot a The American International School of Budapest támogatásával teljesítettük. Zsolt nevében is köszönjük!

Norbi kívánsága egy számítógép volt. Norbi éppen kórházi kezelés alatt áll, de szerencsére hétvégére hazaengedték. Ezért az édesanyjával azt beszéltük meg, hogy szombat délután meglepjük Norbi,t és átadjuk neki a kívánsága szerinti számítógépet.
Norbi azt mondta, hogy szeretné tanulásra használni a gépet, reméljük azért néha egy-két játék és kikapcsolódás erejéig is bekapcsolja majd a számítógépet.
Kívánjuk Neked Norbi, hogy a kórházi kezelések mellett nyújtson egy kis kikapcsolódást a számítógép használata, és szerezzen sok örömet.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Norbert nevében is köszönjük!

Máté egy nagyon aranyos 4 éves kisfiú, aki azonban betegsége miatt nem járhat közösségbe. Figyelme nehezen köthető le, ugyanakkor nagy rajongója a televíziónak, igencsak érdeklik a mesefilmek. Erről személyes találkozásunk alkalmával is meggyőződhettünk. Igen sokszor kell azonban az orvosi kezelések miatt autóban utaznia.

Reméljük, hogy a hosszú utak unalmát a meglepetés hordozható DVD lejátszó könnyedén el fogja űzni.

Máté mamája azóta már jelezte is, hogy kisfia az első pillanattól elfogadta, és teljes természetességgel élvezi a készülék által nyújtott élményeket. Az ajándékba adott mesefilmek - melyeket addig még nem ismert - szintén elnyerték tetszését. Bízunk abban, hogy a még Máté előtt álló hosszú utazások unalmát sikerült az ajándékkal végleg elűzni.

A kívánságot a támogatásával

Sanyi egy 16 éves fiú, akinek a kezelések alatt elmondása szerint a motor, a sport hiányzik a legjobban.

Első osztályos kora óta úszik, negyedik osztályos kora óta gokartozik, és 2-3 éve snookerezik. Idén júliusban ment volna snooker táborba, de nem búslakodik, mert jövőre majd elmegy. Sanyi szereti a megmérettetést, a kihívásokat, mind mentálisan, mind fizikai, testi szinten.

Egy keddi napon, október 12-én délelőtt kapta meg az ajándékát. Éppen kontrollra érkezett, és anélkül, hogy tudta volna, a Csodalámpa ajándéka már az osztályon várta. Nagy meglepetésben volt része, amikor a kontroll vizsgálatot követően átvehette a régóta vágyott Play Station 3 ajándékát, aminek nagyon örült.

Sanyi azért választotta a PS3-at, hogy ha rosszabb lesz az idő, akkor se unatkozzon, ha bent, otthon kell ülnie. Így legalább könnyebben eltöltheti az időt a műtéte után is, amikor hazamegy, mert még nem nagyon erőltetheti meg magát azokkal sportokkal, melyeket korábban űzött.

Szabina és Gergő kívánsága az volt, hogy Párizsba utazhassanak,és megnézzék a nevezetességeket.
Egy szerda délutáni napon indultunk útnak négyesben, úticélunkhoz repülővel jutottunk el, ami hatalmas élmény volt a gyerekek számára. Szerencsésen megérkeztünk a párizsi repülőtérre, ahonnan taxival mentünk el a szállodánkba.

Csütörtökön reggel az Eiffel-toronynál kezdtük a napot. A hosszú sort végigvárva sikerült feljutnunk a torony legmagasabb szintjére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Mindannyian „kattogtattuk” a fényképezőinket, hogy próbáljuk megörökíteni a látványt. Az Eiffel-torony után metróval eljutottunk a Concorde térre, ahonnan a Tuileriák kertjén végigsétálva elérkeztünk a Louvre-hoz. Igaz a múzeumba nem tettünk látogatást, de így is nagyon szép élmény volt a rendezett parkokban, tereken sétálgatni.

Pénteken reggel a Diadalívhez utaztunk legelőször, de mivel aznap sajnos a személyzet értekezletet tartott, így a Diadalív tetejére nem jutottunk fel, csak körülötte sétálgattunk. A Diadalívtől a Notre-Dame-ig metróztunk, ahol megnéztük a szép katedrálist. Gergőnek nagyon tetszett a Szajna és a Szajna-parti séta, ezért sétahajóra szálltunk mindannyian, és a hajóból gyönyörködtünk Párizs nevezetességeiben. Igaz, Szabina kicsit fáradt volt, így Ő a kilátást csak ülve figyelte, de Gergő szinte végig a hajó orrában állva fotózta a sok-sok látnivalót.

Szombaton reggel a csapat nagy útra indult, elmentünk a Párizs mellett található Versailles-ba.
Több mint egyórás sorban állás után sikerült belépnünk a kastélyba. Az igazság az, hogy nekünk lányoknak nagyon tetszettek a lenyűgöző kastélytermek.
Gergőnek igazán a park tetszett, ahol szaladgálhatott egyik szökőkúttól a másikig és bújócskázhatott a labirintusszerű bokrok között.
Szabina szerint ez volt az egyik legszebb hely, amit látott a párizsi utazása során.
Természetesen ezzel mi is nagyon egyetértettünk, hiszen ilyen csodálatos parkot nem láthatunk minden nap.
Szombaton este fáradtan értünk vissza a szállodába, ahol közösen megvacsoráztunk.

Vasárnap délelőtt mindenki fáradtan, és kicsit szomorúan pakolt össze és indultunk vissza Magyarországra.

/ 5

Azt gondolom, hogy fantasztikus napokat sikerült együtt eltöltenünk, sikerült szinte minden szép, nevezetes helyet megnéznünk Párizsban. Sajnos jó társaságban mindig „repül az idő”, így pillanatok alatt véget ért a mi kis közös utazásunk.

Remélem, hogy Gergőnek és Szabinának is örök élmény marad ez az út, és mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza az ott átélt közös élményekre.

A kívánságot az és a támogatásával teljesítettük. Szabina és Gergő nevében is köszönjük.

Szabina és Gergő kívánsága az volt, hogy Párizsba utazhassanak és megnézzék a nevezetességeket.
Egy szerda délutáni napon indultunk útnak négyesben, úticélunkhoz repülővel jutottunk el, ami hatalmas élmény volt a gyerekek számára. Szerencsésen megérkeztünk a párizsi repülőtérre, ahonnan taxival mentünk el a szállodánkba.

Csütörtökön reggel az Eiffel-toronynál kezdtük a napot. A hosszú sort végigvárva sikerült feljutnunk a torony legmagasabb szintjére, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a városra. Mindannyian „kattogtattuk” a fényképezőinket, hogy próbáljuk megörökíteni a látványt. Az Eiffel-torony után metróval eljutottunk a Concorde térre, ahonnan a Tuileriák kertjén végigsétálva elérkeztünk a Louvre-hoz. Igaz a múzeumba nem tettünk látogatást, de így is nagyon szép élmény volt a rendezett parkokban, tereken sétálgatni.

Pénteken reggel a Diadalívhez utaztunk legelőször, de mivel aznap sajnos a személyzet értekezletet tartott, így a Diadalív tetejére nem jutottunk fel, csak körülötte sétálgattunk. A Diadalívtől a Notre-Dame-ig metróztunk, ahol megnéztük a szép katedrálist. Gergőnek nagyon tetszett a Szajna és a Szajna-parti séta, ezért sétahajóra szálltunk mindannyian, és a hajóból gyönyörködtünk Párizs nevezetességeiben. Igaz, Szabina kicsit fáradt volt, így Ő a kilátást csak ülve figyelte, de Gergő szinte végig a hajó orrában állva fotózta a sok-sok látnivalót.

Szombaton reggel a csapat nagy útra indult, elmentünk a Párizs mellett található Versailles-ba.
Több mint egyórás sorban állás után sikerült belépnünk a kastélyba. Az igazság az, hogy nekünk lányoknak nagyon tetszettek a lenyűgöző kastélytermek.
Gergőnek igazán a park tetszett, ahol szaladgálhatott egyik szökőkúttól a másikig és bújócskázhatott a labirintusszerű bokrok között.
Szabina szerint ez volt az egyik legszebb hely, amit látott a párizsi utazása során.
Természetesen ezzel mi is nagyon egyetértettünk, hiszen ilyen csodálatos parkot nem láthatunk minden nap.
Szombaton este fáradtan értünk vissza a szállodába, ahol közösen megvacsoráztunk.

Vasárnap délelőtt mindenki fáradtan, és kicsit szomorúan pakolt össze és indultunk vissza Magyarországra.

/ 4

Azt gondolom, hogy fantasztikus napokat sikerült együtt eltöltenünk, sikerült szinte minden szép, nevezetes helyet megnéznünk Párizsban. Sajnos jó társaságban mindig „repül az idő”, így pillanatok alatt véget ért a mi kis közös utazásunk.

Remélem, hogy Gergőnek és Szabinának is örök élmény marad ez az út, és mindannyian szívesen emlékszünk majd vissza az ott átélt közös élményekre.

A kívánságot az és a támogatásával teljesítettük. Szabina és Gergő nevében is köszönjük.

Márk 7 éves, mosolygós kisfiú, aki nagyon szeret játszani. Persze nem „hagyományos” játékokkal, hanem mint korosztályához tartozó hasonló korú gyerekek ő is a technikai, számítógépes játékokat kedveli.

Kívánsága a Csodalámpa Dzsinnjéhez egy Sony PSP játékkonzol volt.
Kívánságát október 18-án teljesítettük, azonnal birtokba vette a PSP-t és elmagyarázta nekünk felnőtteknek, hogy ezzel mit lehet játszani, milyen szórakoztató.

Jutalmunk – szerencsére jobb egészségi állapotának – egy széles, kisfiús mosoly volt.

Lili Eszter három és fél éves kislány. Betegsége és a kezelések miatt, valamint a várakozó műtét miatt sokat kell klinikán lennie, illetve utaznia.
Fontosak számára a figyelmét elterelő mesék, melyeket egy hordozható DVD lejátszóval tud élvezni. Ez volt a kívánsága!
Az Amerikai Alapítványi Iskola és az Ötvös Gimnázium tanulói felajánlották, hogy a Csodalámpa Alapítvány kis betegei kívánságának teljesítéséért pénzért sétálnak!
Kiválasztották Lilit is, aki hordozható DVD lejátszót kért.
A kívánságot október 20-án teljesítettük, Bödör Zoltán az Eötvös Gimnázium tanárának és két tanulójának ( Zámbó Viktória és Sarkadi Fanni ) részvételével.
Lili kicsit bágyadt mosollyal ( éppen kezelést kapott ) köszönte meg az ajándékot és a hozzá kapott DVD filmet.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Lili Eszter nevében is köszönjük!

Iza 6 éves kislány, Miskolcon áll gyógykezelés alatt. Nehéz napok várnak rá, mert másodszor fog átesni komoly orvosi beavatkozáson.
Betegsége, állapota miatt nagyon régen várta, hogy személyesen találkozhasson kedvenc énekesével: L L Juniorral.
Végre eljött az a nap amikor a csoda megtörténhetett!!!
Iza úgy tudta, azért megy át a kórházból a Ronald Házba, hogy megnézze azt a szobát, amiben majd édesanyja lakni fog az alatt az idő alatt, amíg ő a steril boxban lesz. A kórház dolgozói, a szülők, a gyerekek mind nagyon izgatottak voltak, drukkoltak a kislánynak, hogy jól sikerüljön a találkozás. Mert mindenki tudta milyen találkozóra megy Iza, csak ő előtte volt titok.
Várakozni kellett Juniorra, mert az autója lerobbant az autópályán.
Már minden játékot kipróbáltunk, ami a Ronald Házban fellelhető volt, és egyszer csak megszólalt a Ház csengője, s megérkezett a vendég Junior és a zenész társai. Szívet melengető látványban volt részünk, amikor a lépcső tetejéről meglátta Izuska Juniort, és leszaladva a lépcsőn átkarolta az énekest.
Az hiszem, abban a pillanatban nem maradt szem szárazon. Junior, a zenészek, Izabella és édesanyja, a keresztmama, a média képviselői, a Ronald Ház háziasszonya, és mi Csodalámpások mindannyian csillogó szemekkel mosolyogtunk egymásra, s mindnyájan ugyanarra gondoltunk. Pár percig ölelték egymást Iza és Junior, aztán az énekes énekelt a kislánynak. Sokat beszélgettek, játszottak, s az idő - ami több mint másfél óra volt, - nagyon hamar elszaladt.
Erre a találkozásra mindnyájan nagyon hosszú ideig fogunk emlékezni és beszélni róla. Junior elmondta, hogy Izuska a legbátrabb kislány akivel eddig találkozott és nagyon drukkol neki, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. Az ajándék CD mellé az énekes egy dedikált plakátra rajzolt több tucat szívecskét és kérte a kislányt hogy annyiszor legyen erős és ügyes, amennyi szív van a papíron.
Kedves kis Izabella!
Bízunk benne hogy ez a találkozás sokáig emlékezetes marad a számodra!
Kívánjuk Neked, hogy Junior dalainak a hallgatása adjon erőt az előtted álló nehéz napok hősies elviseléséhez.

/ 5

Alex régi álmát sikerült a napokban valóra váltania a Csodalámpa Alapítványnak Miskolcon a Gyermekkórházban.
Már régóta szeretett volna egy hordozható számítógépet, kívánságát az interneten jelentette be édesanyjával.
Amikor beléptek édesanyjával a szobába, ahol átadtuk a kért ajándékot, nagyon meglepődött, ami látszott is az arcán, mert nem is gondolta, hogy miért jöttek ide is, mert éppen kontroll vizsgálaton voltak.
Folyamatosan mosolyogva, csillogó szemekkel nézte végig, amíg a kezébe adtuk a meglepetést rejtő szatyrot.
Amikor kivette a nagyon - nagyon várt tárgyat, nem is talált szavakat, csak annyit mondott: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!


Reméljük, hogy a laptop örömteli perceket nyújt Alexnak és jó egészséget kívánunk!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Alex nevében is köszönjük!