Krisztián egy kerti játszóház után sóvárgott.

Szerencsére nem kellett sokáig izgulnia, mert egy napsütötte délutánon megkapta azt, amire már nagyon vágyott. Felállításában derekasan segédkezett, mondván így hamarabb birtokba veheti.

A csúszda, a hinta, a kisház is elnyerte tetszését, sorban próbálta ki mindet újra és újra.

Reméljük, Krisztián minden kívánsága ilyen gyorsan fog teljesülni, és ilyen nagy örömet fog jelenteni számára!

Dávid még a nyáron kérte a Csodalámpától a laptopot.

Ma felhívtuk és kérdeztük, hogy mikor találjuk otthon. Izgatottan mondta, bármikor mehetünk, majd kérdezte, hogy a laptop miatt keressük-e.

Negyed óra múlva már ott is voltunk, Dávid az utcán kint állva várt ránk, hogy biztosan odataláljunk. Bementünk a házba, ahol édesanyja és kishúga fogadott bennünket. Átadtuk a gépet és egy Csodalámpás pólót. Nagyon örült a pólónak, és azt mondta, ez lesz a kedvence és a kórházban is majd ebben lesz.

Kicsomagolta a gépet, és nagyon elégedetten nézegette, tervezte, megmutatja barátainak a Teleházban a laptopot. Dávid nagyon sokszor megköszönte a gépet. Mondta, köszöni mindenkinek, aki hozzásegítette a laptophoz. Ma volt kontrolon és az első nagy öröme az volt, hogy minden eredménye jó. Második nem várt öröme ez a készülék. Azt mondta most már csak a harmadik öröme hiányzik, hogy teljesen meggyógyuljon.

Mi kívánjuk, hogy teljesüljön az is mihamarabb, hiszen az egészséged visszanyerése a legfontosabb! Használd a gépedet sok örömmel, Dávid!

Anett kívánsága egy laptop volt, amely - mivel elég sűrűn van kórházban - a tanulásban és az osztálytársakkal való kapcsolattartásban nagy segítség számára.

Hárman vannak testvérek, és mivel így most már saját laptopján tud kalandozni az interneten, nem kell tartania attól, hogy csak rövid ideig ülhet a gép mellett.

Nagyon örült a váratlan átadásnak, mivel nem tudta elképzelni, miért kell bejönni a klinikára, ha most nincs semmi panasza. Persze, amikor nem az ambulancián várakoztak, hanem a klinika teljesen más szintjén, akkor már mosolygós volt az arca, mintha valami összesküvést sejtett volna. Igaza is lett!

Használd örömmel a meglepetést, az új laptopod!

Szabolcs kívánsága egy PSP volt.

Szombaton délután sikerült őt meglepnünk a várva-várt ajándékkal. Szabolcs egy igazi sportemberként fogadott minket a focimezében. Hiszen, amikor csak teheti, rendszeresen sportol, focizik.

Volt nagy öröm, mikor átadtuk neki a játékot, amit természetesen gyorsan üzembe is helyeztek az apukájával. Sikerült hamar beindítani a PSP-t és kipróbálni az autóversenyes programot.

Kívánunk neked Szabolcs nagyon jó egészséget és azt, hogy használd nagy örömmel az új ajándékodat!
Köszönjük magántámogatónk felajánlását!

Márió kedvenc sportolója Kovács Koko István, ezért mi mást is kívánhatott volna a Csodalámpától, mint azt, hogy szeretne találkozni a hírességgel.

Az összefogás mindig meghozza a gyümölcsét, most éppen a miskolci, a debreceni és a budapesti régió együttműködése segített.

Hosszú szervezés után végre elérkezett a nagy nap! Márió édesapjával 160 kilométerről, Szendrőládról érkezett Debrecenbe, ahol egy gyönyörű hotelban beszélgethetett Kokóval.

A találkozó előtti percekben már mindannyian nagyon izgatottak voltunk. Amikor Kovács István megérkezett, Márió szeme felragyogott és boldogan üdvözölte kedvencét. Egy remek hangulatú kakaózás, sütizés közben jót beszélgettek és a kisfiú nagyon sok érdekes dolgot megtudott példaképéről. Ajándékot is kapott Koko-tól, egy dedikált bokszkesztyűt, amit - mint megtudtuk - másnap bevisz az iskolába is, hogy mindenki megcsodálhassa!




Szeretnénk köszönetet mondani Kovács Koko Istvánnak, hogy lehetőséget adott a találkozóra
és Ludmán Erikának, aki a tér- és időbeli akadályok leküzdésében segített.

/ 3

Zsanett, a kedves, 16 éves nagylány laptopra vágyott.

Anyukája már negyed órával korábban a Klinikán volt, nehogy Zsani valamit is megsejtsen, előtte Zsani barátnőjét megkérte, akinek ellenőrzésre kellett jönnie a Klinikára, hogy csalja magával Zsanit is.

Aztán jöttem én, felhívtam Őket a 3. emeletre. Ott aztán kiderült a turpisság, hogy az egész színjátékot Zsani kedvéért rendeztük!

A laptop láttán felcsillant a szeme, boldogan szorította magához. Biztosított arról bennünket, csakis Ő fogja cipelni, akármilyen nehéz! Ment is a barátnőjéhez, mert filmeket fognak nézni rajta.

Kívánjuk, mindig ilyen boldog legyél, mint az ajándék átadásakor voltál!

Lengyel Andrea és Tatár Ágnes
kívánság-koordinátor
Szeged, 2009.okt.28.

Gábor egy NINTENDO WII játékot kért a Csodalámpától.

Véleményem szerint ez a játék azért fantasztikus, mert így azok a gyerekek is, akik betegségükből kifolyólag sokáig el vannak zárva a külvilágtól, tartalmasan tudják tölteni az idejüket. Ez a játék nem csupán egy átlagos Tv-játék. A WII SPORT-program segítségével a gyerekek otthon tudnak mozogni. És ráadásul még jól is szórakoznak.

Egy kedves felajánló, Anita jóvoltából valóra válhatott egy újabb gyermek álma.

Köszönjük az önzetlen támogatást!

Használd egészséggel Gáborom!

Fruzsina 14 éves nagylány, mint korosztályából a legtöbb gyerek, ő is szereti a számítógépet.

Nem sokat töprengett, a Csodalámpától egy laptopot kért, és kapott.

Vasárnap érkezett a meglepetés, Fruzsi arcán nagy-nagy öröm tükröződött, azonnal birtokba is vette a masinát.

Köszönjük a Provident Zrt. támogatását, aminek segítségével még egy gyermek álma válhatott valóra.







Kárpi Ilona és Fülöp György
kívánság-koordinátorok
Veszprém, 2009.10.18.

András kezelésre érkezett a Tűzoltó utcai Klinikára, nem is sejtette, hogy a kellemetlenségek mellett milyen öröm is éri majd.

Nagyon meglepődött, amikor kis csapatunk megérkezett a kórterembe, és a csomagban ott lapult egy laptop.

A nagyfiú elmondta, hogy sokat számítógépezik, majd ezen a masinán fogja a kapcsolatot tartani barátaival, akik a messzi Bolhón és Baján laknak.
A kellemes beszélgetés után nem tudni, ki volt jobban meghatódva, az adományozó vagy a megajándékozott!!

Köszönjük az Accenture támogatását, amivel ismét örömet szerezhettünk.

Zoli a kórházban hallott a Csodalámpa Alapítványról, hamarosan bejelentette magát egy kéréssel, mivel határozottan tudta, egy laptopra vágyik legjobban.

Szeptemberben kicsit furcsállta, hogy édesapja miért ragaszkodott ahhoz, hogy a szombatot a Margitszigeten a GE és a CSL által együtt szervezett rendezvényen töltsék.

Végül a jobbnál jobb programok, a finom ételek elvarázsolták őt, mit sem sejtve nézte a színpadi fellépők műsorát, amikor Gábor Zoltán úr a GE nevében színpadra szólította őt és egy másik fiút és átadta neki az áhított laptopot.

A konspiráció, melyben a család is részt vett, sikerült, Zoli nagyon meglepődött, csak mosolyával tudta kifejezni örömét.



A következő napokban megtudtuk, hogy szeptember 20-a, vasárnap is nagy nap volt Zoli életében, megkapta „behívóját” a transzplantációra, a műtét pedig sikerült!

A lábadozásodhoz kitartást kívánunk, és használd a legjobbkor érkezett ajándékot!!

/ 2

Köszönjük a GE Healthcare felajánlását, ami által újabb kívánság válhatott valóra.

Ricsi 16 évesen nagyon szeret számítógépezni. Sokáig egyeztetett önkéntesünkkel, végül a sok kórházban eltöltött nap izgalmasabbá tételéhez egy laptopot kért a Csodalámpa Alapítványtól.

Szeptemberben kicsit furcsállta, hogy a szülei miért ragaszkodnak ahhoz, hogy a szombatot a Margitszigeten a GE és a CSL által együtt szervezett rendezvényen töltse az egész család.

Végül a jobbnál jobb programok, a finom ételek elvarázsolták őt, mit sem sejtve nézte a színpadi fellépők műsorát, amikor a GE nevében
Gábor Zoltán úr színpadra szólította őt és egy másik fiút és átadta neki az áhított laptopot.

A konspiráció, melyben a család is részt vett, sikerült, Ricsi nagyon meglepődött, szavakkal nem is tudta kifejezni örömét.
Köszönjük a GE Healthcare felajánlását, ami által újabb kívánság válhatott valóra.

Mikor debreceni régióvezetőnk először találkozott a kis Imrével, egy halk szavú, félénk kisfiút ismert meg.

Aztán lassan megnyílt Imike és elmesélte, hogy ő nagyon szereti az állatokat és már nagyon régóta, mikor esténként behunyja kis szemét, csodálatos álma van: lovagol egy gyönyörű fehér pónilovon, ami csak és egyedül az övé, becézi, simogatja, és lovaglás közben kéri kis pajtását, hogy segítsen neki meggyógyulni.

Régióvezetőnk azonnal felvette a kapcsolatot Imruska kezelőorvosával és a Csodalámpa vezetőségével, hiszen ez egy csodálatos kívánság és megvalósulása nagy segítséget jelent a kisfiú terápiás kezelésében, de mindenki tudta, hogy a teljesítés több szempontból is nagy kihívás elé állítja a Csodalámpát.

A "zöld lámpa" azonban gyorsan kigyulladt - megkezdődhetett az igazi csapatmunka. Mindenki azt a kis pónilovat kereste, amelyikről Imike oly régen álmodott!

Debreceni önkénteseink fáradtságot nem kímélve keresték a megfelelő megoldást, a szállítás megkönnyítése érdekében mindenképpen a gyerek lakóhelye közelében szerettünk volna lovacskát találni.



Aztán a segítség onnan jött, ahonnan nem is álmodtuk mert azért a csodalámpások is szoktak álmodni!

A budapesti Szabó & Sáli Pónilovas Iskola egyik kis lakója, a gyönyörű fehér póni, Hópihe már oly sokat lovagoltatta a gyerekeket az iskolában, hogy tulajdonosaival "megbeszélte": kinőtte már az iskola falait és új gazdát keres magának.

Így került Hópihe az American International School of Budapest támogatásával és a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola jóindulatából rövid időre a Csodalámpa tulajdonába, arra várva, hogy eljusson új kis gazdájához - Imruskához Létavértesre.

Már "csak" a szállítást kellett megszervezni, ami azért nem egy egyszerű feladat, hiszen megfelelő szállítóeszközre és olyan profi vezetőre volt szükségünk, aki óvatosan, biztonságban tudja Hópihét leszállítani Létavértesre, ahol már a pónilovat várta az új istálló és a karám.

A szerencse megint mellénk szegődött. Mikor Verőcén Bethlen Farkas úr meghallotta a kis Imre és Hópihe történetét, azonnal felajánlotta, hogy kölcsön adja saját lószállítóját. Mikor pedig Dudits Ádám úr, amúgy az SAP Labs Hungary ügyvezető igazgatója tudomást szerzett a szállítási nehézségekről, mint azelőtt már többször is, most is segítségünkre sietett - azonnal felajánlotta, hogy bármikor leszállítja Hópihét Létavértesre.


Vasárnap kora reggel indultunk el Hópihével. Dudits úr bámulatos vezetési profizmusról tett tanúbizonyságot, mintegy 3 óra alatt megérkeztünk Imrusékhoz. Közben megérkezett Létavértesre a debreceni régió kedves önkéntese, Kiss Ferencné Katalin is. Nagyon örültünk, hogy vasárnap ellenére sikerült időt szakítania és eljönni a kívánságteljesítésre, hiszen a régió önkéntesei nagyon sokat segítettek abban, hogy a Csodalámpa dzsinnje teljesíteni tudja a kisfiú kívánságát.

A szülők már vártak minket, de Imruska semmit nem sejtett. Nem volt könnyű az utánfutóval beállni a kertbe, de Dudits úr nem ismer akadályt! Imre és öccse, Janika csak álltak szüleik mellett és nem értették mit is rejthet a nagy utánfutó.

Mikor a szikrázó napsütésben kecsesen előjött a gyönyörű hófehér Hópihe a szállítóból, Imruska odabújt édesanyjához és keservesen elkezdett sírni - mi pedig majdnem vele együtt sírtunk, olyan megható volt a pillanat. Eltartott néhány percig, míg a pici fiú magához tért a nagy meglepetéstől, lassan feloldódott és mikor édesapja és keresztapja szakszerűen bevezették az új jövevényt az istállóba, a kis Imre óvatosan követte édesapját, majd felkapott egy marék szénát és máris vitte Hópihének.


Mi pedig azonnal az istálló ajtajára akasztottuk azt az emlékül magunkkal hozott, apró színes gyöngyökkel díszített kis táblát, amire még a budapesti lovasiskolában a gyerekek felírták Hópihe nevét.



További ajándékok is előkerültek, a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola tulajdonosai küldtek egy oktató DVD-t, Dudits úr kislánya pedig sok-sok ajándékot küldött Imruskának, többek között egy kis csutakolót, amivel majd a büszke új tulajdonos kiveheti részét pajtásának tisztán tartásában.

Imre kedves szülei meghívtak minket ebédre, és bár nem akartuk megzavarni az ünnepélyes, meghitt családi együttlétet, bevallom, a finom falatok jól estek. Ebéd után elbúcsúztunk a családtól és kicsit fájó szívvel vettünk búcsút Hópihétől, de azzal a megnyugtató érzéssel jöttünk el, hogy Imruskának már nem kell becsukott szemmel álmodnia - álma valósággá vált.

Megható volt látni, ahogy a kisfiú egyre jobban feloldódott, gyengéden simogatta, becézgette Hópihét, akinek beszédes szemei azt mondták: itt vagyok kisgazdám, most már nincs mitől félned, együtt minden akadályt leküzdünk.

Kívánjuk neked kicsi Imre, hogy olyan boldogságban lovagoljál Hópihén, amilyen őszinte boldogsággal teljesítette kívánságodat a Csodalámpa teljes csapata.

/ 7

Külön szeretnénk megköszönni az American International School of Budapest, a Szabó & Sáli Pónilovas Iskola, a SAP Labs Hungary és Bethlen Farkas úr támogatását, hiszen segítségük nélkül Imrének még sokáig kellett volna várnia, míg álma valósággá válhat.

Bálint azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretne egy trambulint!

Mivel betegsége miatt sokat tartózkodik kórházban, ezért testvéreivel is kevesebbet találkozik. Ezek miatt próbáltunk minél gyorsabban cselekedni, hogy ezzel is segítsük a gyógyulását!

Szerencsére gyorsan sikerült megtalálnunk a megfelelő trambulint és csak a közeli alkalomra vártunk, hogy odaadhassuk! Amikor eljött a nagy nap Bálint nyitott ajtót és rögtön tudta, hogy miért jöttünk! Megszeppenve beengedett minket, és alig várta hogy összeszereljük a trambulint! Mikor kész lett, azonnal felmászott rá és ugrálni kezdett! Nem sokkal később testvérei is csatlakoztak és késő délutánig játszottak!

Ezúton is szeretnénk megköszönni Mohar Mónikának a Hervis Sports Kft áruház vezetőjének a segítséget és a gyors intézkedést, valamint Brankovics Borisznak a Hervis Sports munkatársának a gyors és szakszerű összeszerelést!

Bálint!
Remélem, örömöd leled a trambulinban! Használd egészséggel!

/ 7

A kívánságot a támogatásával
teljesítettük.


Bálint nevében is köszönjük!

Tamás már komoly fiatalember, akivel még nyáron beszélgettem vágyairól, "Mi leszek, ha nagy leszek" terveiről és így derült ki, hogy a nagyfiúnak van egy titkos álma: amatőr hangtechnikusként minden vágya, hogy otthoni kis kuckójában saját zenei birodalmat hozzon létre, ebből pedig már csak a megfelelő hangfalak és a hangerősítő hiányoztak.

Akkor még nem is gondoltuk, hogy a csodalámpa dzsinnjére milyen kemény feladat vár, hiszen kiderült, hogy Tamás már meglévő berendezéseihez csak meghatározott típusú és erősségű hangfalakat lehet csatlakoztatni. Így aztán forródróton értekezett a két szakember - a hangszerbolt eladója és Tamás - míg végül sikerült a megfelelő kombinációt megtalálni. Persze Tamás álmodni sem merte volna, hogy a telefonos egyeztetés után szinte azonnal teljesül is a kívánsága, hiszen "álságos" módon félrevezettük és azt mondtuk, pillanatnyilag csak egyeztetni szeretnénk vele, nehogy a dzsinn esetleg tévedjen a kívánságteljesítésnél.

Tamás szerencsére már csak kontrollra jár be a Tűzoltó utcai kórházba és úgy gondoltuk, hogy a következő kontroll napján még a szuri előtt beteljesülhet az álma - átadom neki azt a komoly hangtechnikai berendezést, melyről oly rég óta álmodott.

Hát ez bizony csak álom maradt, mert a Csodalámpánál nincs (még) önkéntes súlyemelő és bizony a két hangfal és az erősítő igencsak nehéznek bizonyult, szállításuk határozottan nem egyemberes feladat.
Azonban a Csodalámpa nem ismer akadályt, mire Tamás beért édesanyjával a kórházba, addigra a kevésbé súlyos erősítő már ott lapult az ambulancia egyik kezelőjében. Beosontam a kezelőbe és "hivatalosan" beszólítottam Tamást.

Volt nagy meglepetés, mikor elárultam miért is kellett bejönnie. A nagy kamaszfiú csak mosolygott és "hűha, erre aztán igazán nem számítottam" szavak kíséretében egészen kipirult az arca az izgalomtól.

Az erősítő már ott lapult Tamás lábainál, hogy erősítse bátorságát a rá váró vizsgálat alatt, a hangfalakat pedig a vizsgálat utáni jutalomként vehette át a hangszerboltban. Aztán már nem volt más hátra, mint az otthoni beüzemelés.

Azt már elképelni sem merem, Tamás szülei hova menekültek, miután Tamás végzett a műszaki feladattal és örömében "pianóban" elkezdett zenélni.
A segítséget köszönjük a XVIII. Vezérigazgató találkozó részvevőinek!

Szombaton reggel trópusi felhőszakadásra ébredtünk, ami szerencsére elvonult, mire az izgatott gyerekekkel abba a kisvárosba értünk, ahol a delfinárium működik. Itt egy helyi buszsofőrtől tudtam meg, hogy aznap a park zárva tart. Ez sajnos nem csak rémhír volt: telefonálgatás után kiderült, hogy a reggeli vihar miatt tényleg...

Vonattal visszautaztunk Rómába, és egy kis buszos városnézéssel töltöttük a délutánt, de a gyerekek reggeli lelkesedését sajnos semmi nem tudta visszahozni. A csalódottságuk teljesen érthető volt, mindannyian abban bíztunk, talán majd vasárnap. Abban biztos voltam, hogy nem szállhatunk fel a repülőgépre anélkül, hogy ne találkozzanak a delfinekkel.

Vasárnap mellénk szegődött a szerencse, bőröndökkel felpakolva már reggel 8-kor indultunk a szállodából, és 10-kor már a delfináriumban voltunk. Az itt töltött nap mindenkit kárpótolt a kezdeti nehézségekért, a gyerekek szájtátva nézték az előadást, kedvenc állataik produkcióját!!

Amennyire lehetett, megközelítettük a medencéket, hogy ezzel is örök emléket szerezzünk. Este egy nagyon fáradt, ám annál boldogabb kis társaság jelentkezett beszállásra a reptéren: még szerencse, hogy a magunkkal hozott élményeket nem lehet súlyra mérni, mert biztos, hogy akkor rengeteget kellett volna túlsúlyra fizetnünk.

A kívánság teljesítését támogatta:







Márta nevében is köszönjük!

Szombaton reggel trópusi felhőszakadásra ébredtünk, ami szerencsére elvonult, mire az izgatott gyerekekkel abba a kisvárosba értünk, ahol a delfinárium működik. Itt egy helyi buszsofőrtől tudtam meg, hogy aznap a park zárva tart. Ez sajnos nem csak rémhír volt: telefonálgatás után kiderült, hogy a reggeli vihar miatt tényleg...

Vonattal visszautaztunk Rómába, és egy kis buszos városnézéssel töltöttük a délutánt, de a gyerekek reggeli lelkesedését sajnos semmi nem tudta visszahozni. A csalódottságuk teljesen érthető volt, mindannyian abban bíztunk, talán majd vasárnap. Abban biztos voltam, hogy nem szállhatunk fel a repülőgépre anélkül, hogy ne találkozzanak a delfinekkel.

Vasárnap mellénk szegődött a szerencse, bőröndökkel felpakolva már reggel 8-kor indultunk a szállodából, és 10-kor már a delfináriumban voltunk. Az itt töltött nap mindenkit kárpótolt a kezdeti nehézségekért, a gyerekek szájtátva nézték az előadást, kedvenc állataik produkcióját!!

Amennyire lehetett, megközelítettük a medencéket, hogy ezzel is örök emléket szerezzünk. Este egy nagyon fáradt, ám annál boldogabb kis társaság jelentkezett beszállásra a reptéren: még szerencse, hogy a magunkkal hozott élményeket nem lehet súlyra mérni, mert biztos, hogy akkor rengeteget kellett volna túlsúlyra fizetnünk.

/ 2

A kívánság teljesítését támogatta:







János nevében is köszönjük!

A laptop a adománya.


Krisztián nevében is köszönjük!

A 16 éves Kitty régi álma volt, hogy legyen egy laptopja.

Mivel sokszor nem lehet szerettei és barátai körében, a neten szeretne kommunikálni velük, s ezért volt a vágya egy laptop, amit, ha kórházban van, akkor is be tud magával vinni.

Kitty jelenleg otthon gyógyul.

Édesapjával beszéltük meg, hogy mikor tudnak bejönni a GYEK-be, átvenni Kitty kívánságát. Meglepetés volt Kittynek a kívánságteljesítés, mert a szülők kérésemre titokba tudták tartani, hogy miért is jönnek be a kórházba.

Kitty örömét le sem tudom írni...!!!
Nem hitt a szemének. Először meg sem tudott szólalni meglepetésében és örömében.
Olyan jó volt látni, mennyire boldog!

Kedves Kitty!
Mi is nagyon örülünk, hogy a Csodalámpa ilyen örömöt tudott Neked szerezni.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük.


Kitty nevében is köszönjük!

Egy gyönyörűen szép, napsütéses szeptemberi nap délutánján történt, hogy egy érettségi előtt álló lánynak is teljesült a kívánsága!

Éva nagyon komolyan veszi a tanulást, ezért kérése egy laptopot volt a Csodalámpa Alapítványtól.

Pár hónap várakozás után eljött a nap, amire már nem is számított.
Anyukája sikerrel próbálta titokban tartani, hogy miért is kell bejönniük már megint a kórházba.

Amikor közeledtek a szobánk felé – elmondása szerint – már sejtett valamit! De így is nagy meglepetés volt, az öröm kiült az arcára!

Éva nagyon megköszönte a laptopot és elmondta, hogy csupa hasznos dologra fogja használni!

Sok sikert kívánunk a további tanulmányaidhoz is!!

Kónyáné Tímea
kívánság-koordinátor
Miskolc, 2009.09.25.

A laptop a adománya.


Éva nevében is köszönjük!