Sebastián egy örökmozgó, vagány kisfiú, aki a kórházi bentlétből leginkább csak a játszóház csodálatos világára emlékszik. És ez így van jól!!
A fából készült vár és a hozzá tartozó katonákkal való játék mindig megnyugtatta, örömmel töltötte el.
Hát a Csodalámpa dzsinnje munkához látott, felkutatta ezt a fantasztikus játékot!
Érdemes volt, az ajándék átadásakor boldog mosoly ült ki Sebastian arcára, alig bírta kivárni azt a pillanatot, amikor majd otthon kibonthatja kedvenc játékát.

Réka egy fényképezőgépet kívánt a Csodalámpáról. Nagyon érdekli a filmezés és a fotózás rejtelme. A gimnáziumban média szakra ment, ezért nagy hasznát tudja majd venni az egyéni feladatok megoldásánál ennek a Nikon gépnek.
Átadásra érkezve, éppen aludt Réka, de kis költögetés után felébredt és nagy örömmel rakta össze a fényképezőgépet és azon nyomban ki is próbálta. Igaz kiderült, hogy ez a masina sokkal több mindent tud, mint amit elsőre gondolt volna.
A használati utasítás tanulmányozása és a gép megismerése még hátra van.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Réka nevében is köszönjük!

Mikor először találkoztam és beszélgettem Klaudiával a Csodalámpáról és annak varázserejéről, mindketten tudtuk, hogy még sok kezelés vár a csendes, mindig bájosan mosolygó kislányra. Azon azonban nem sokat töprengett a törékeny kislány, hogy mit is szeretne kérni a dzsinntől, hiszen a vidámság, a huncutság mindig ott bujkált a szemében, ezért nem csodálkoztam, mikor azt kérte: egy teljes napot szeretetne eltölteni a Vidámparkban testvéreivel és szüleivel.
Úgy gondoltuk, a kezelések befejezése után, kora nyáron sikerül teljesíteni Klaudia kívánságát, de sajnos a kiszámíthatatlan időjárás közbeszólt, később pedig szerencsére Klaudiának akadt oly sok nyári programja , hogy végül csak augusztusban találkozhattunk a Vidámpark bejáratánál. Amint túljutottunk a "formaságokon", a kis Klaudia három testvérével és szüleivel azonnal szétszéledt a vidám forgatagban, és egymás után próbálták ki a az érdekes, izgalmas, némelykor igazán bátorságot igénylő "csodabogarakat". A délelőtti fáradalmak levezetéseként jól esett egy könnyű, közös családi ebéd, majd folytatódhatott a boldog, vidám együttlét , a további közös élmények megélése.
Kívánjuk Neked aranyos kis Klaudia, hogy ez a nap felejthetetlen emlék maradjon számodra, legyen életed minden napja olyan vidám és mosollyal teli, mint amilyen vidámnak mi láttunk Téged ezen a szép napon.

Köszönjük az AAA KLINIKÁK DENT Kft. támogatását.

Bence 13 éves nagyfiú, aki kortársaihoz hasonlóan „élénk telefonforgalmat bonyolít le.” Csakhogy történt egy kis baleset,Bence véletlenül kimosta testvére mobilját, s ezek után becsületbeli ügynek érezte, hogy a sajátját odaadja testvérének. Bence így saját telefon nélkül maradt, pedig a hosszú korházi kezelések alatt is szerette volna tartani a kapcsolatot a családdal.
Most következett a Csodalámpa dzsinnje: Tóth István úrral, a Nokia Siemens Networks Kft képviselőjével együtt léptünk be a nagyfiú kórházi szobájába, kezünkben a várva várt mobillal. Azt az örömet, meglepetést és boldog arcot azt hiszem, egyikünk sem fogja elfelejteni.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Bence nevében is köszönjük!

Balázs már túl a csontvelő-transzplantáción, de még a Szt. László Kórház „lakója”. A 18 éves középiskolás fiú kívánsága egy saját lap-top volt, hiszen még hosszú hónapokig lesz félsteril körülmények között a barátoktól, rokonoktól elzárva.
Balázs és édesanyja nagyon meglepődött, mikor megláttak az ajándékkal. Nem gondolták, hogy Balázs kívánsága ilyen hamar teljesül. Nővérek és orvosok egyaránt kíváncsian nézték a nagyfiú örömét; igaz, csak üvegfalon keresztül, mert a félsteril szobában egy embernél többen egyszerre nem tartózkodhatnak.


Reméljük Balázs unalmas napjait változatosabbá, színesebbé varázsolja a lap-top.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Balázs nevében is köszönjük!

A telefon ma már életünk szerves része. Gyerekeink számára státusz-szimbólum, és van akinek ez az egyetlen kapcsolata a világgal. Különösen fájó, ha egy beteg gyermek ennek hiányában nem tud beszélni a szeretteivel. Így kétszer sem kellett mondani, hogy segítsünk, amikor Erzsikéről megtudtuk, hogy nagyon szeretne egy Sony Ericsson telefont, hogy beszélni tudjon a szüleivel, testvérével.
Nagyobb öröm adni, mint kapni.
Erzsike boldogsága talán nagyobb örömet szerzett nekünk, mint neki.

Dorina kevés éve ellenére határozott kéréssel fordult alapítványunk felé, minden álma egy piros csúszdás fajátszótér volt. Erre a fantasztikus játékra nem kellett sokáig várnia, meglepetésére egy hétfő reggel megjelent egy teherautó, és a szeme láttára rakta le házuk udvarára a fa alkatrészeket, és épült fel a hinta, a csúszda és homokozó, hogy a kislány testvérével együtt a déli harangszót már közös játékkal tölthesse.


Dorina, kívánjuk, hogy nagyon sok boldog órát tölts játékkal a piros csúszdás játszótereden!

Teljesítettük a 8 éves Marcell kívánságát augusztus 9-én. A fiú PlayStation-t szeretett volna. A játékot otthonában adtuk át neki.
Marcell kicsit megilletődve, de jókedvűen fogadott minket édesanyjával. Kíváncsian bontogatta a dobozt, pillanatok alatt össze is rakta a játékot, és lelkesen mesélte, hogy kivel szeretne majd játszani. Időközben az édesapja is hazaérkezett, akinek nagy mosollyal mutatta, mit kapott. Az összeszerelés után a kisfiú külön kérése volt, hogy olyan kép is legyen róla ahol éppen játszik új szerzeményével. Reméljük sokat használja majd, ahogy egyre kevesebb időt kell kórházban töltenie.


Örülünk, hogy Marcell arcára mosolyt csalhattunk, és kívánjuk hogy nagyon sokáig maradjon is így.

A kívánságot az támogatásával teljesítettük. Marcell nevében is köszönjük!

A 10 éves Bence egy Wii játékgépre vágyott! Sok helyen látott már ilyet, néhol játszott is vele.
Ezt a profizmust éreztem, amikor kinyitotta az ajándék dobozát. Minden alkatrészt megnézett, pontosan tudta, mi, mire való!
Az összeszerelés csak azért maradt el , mert így könnyebb volt hazaszállítani a csomagot. Biztos vagyok abban, hogy a délután a masina beüzemelésével telt. Remélem, a továbbiakban is sok boldog percet tölt majd Bence új játéka mellett.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Bence nevében is köszönjük!

Tomikának sikerült átadni a modellrepülőt, amire régóta vágyott.
Bár már számított rá, úgy érkezett a mai napon a szokásos kontrollra, de így is nagyon örült neki. Felcsillant a szeme, ahogy meglátta a hatalmas dobozt, ami az ő kincsét, a Mentor Modell által felajánlott repülőgépet rejtette.
Megígérte, ha családi segítséggel összerakta, akkor küld egy fényképet, hogy teljes szépségében megcsodálhassuk mi is a gyönyörű szerkezetet.


Kívánjuk, sok örömed teljen ebben a komoly játékban.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!

Nagy izgalom előzte meg a várva várt utazást, hiszen Kitti először készült repülőre ülni, és a saját szemével meggyőződni arról, hogy fantasztikus élményben lesz része, ha megérkezik Barcelonába az Atlétikai Európa Bajnokságra.
Alul mindenki olvashatja Kitti beszámolóját, így nem ismételni szeretném, csak hozzátenni néhány dolgot, amelyet, mint csodalámpás kísérő láttam, és éltem át.
Igen aktív és mozgalmas négy napot töltöttünk együtt, amely nemcsak egy híres európai város felfedezéséről szólt, hanem néhány ember baráttá válásáról is.
Kis társaságunk a napok alatt valóban egységgé vált, a hét végére szinte tökélyre fejlesztettük a tájékozódást, mely során, földön, falon és minden lehető sík felületen, GPS koordinátákat meghazudtoló pontossággal határoztuk meg helyzetünket a városban, és találtuk meg a helyes irányt, amerre az újabb célt tűztük ki.
Barcelonai felfedező sétáinkat három nagy részre osztottuk, így pénteken elsősorban a versenyre koncentráltunk, ezért fő célunk az akkreditációk beszerzése volt. Ezen a délutánon és estén zajlott a legtöbb döntő, ezért Kittiék ezt a napot „ a versenyekre szánták”, a versenyzők busza vitte el őket a Montjüik hegy tetején található Olimpiai Stadionba.
Ezúton is szeretnék az atlétikai sportokat űzőktől és kedvelőktől bocsánatot kérni, hogy eddigi életem során mindig elkapcsoltam a televízió aktuális csatornájáról, amikor versenyt közvetített, azonban most jött el az a pillanat, hogy „megértem” ennek élvezetére. Mindehhez egy csodálatos kislány és családja kellett, akik át tudták adni nekem azt az élményt és lelkesedést, amellyel Barcelonában két éjszakán át hangosan drukkoltam a számomra idegen, de igen szimpatikus fiatal sportolóknak, hogy teljesüljön az ő álmuk is.

Másnap a rövidke alvás után már az Óvárosban találtuk magunkat, ahol a sok nevezetesség mellett láthattunk ezüst- és aranyembereket, fejnélküli lovagot, földönkívüli lényt, és számos fantáziadús emberszobrot, akik lelkesen fotóztatták magukat a turistákkal némi euro fejében. A kis óvárosi utcákban kóborolva megtaláltuk a város legjobb és legolcsóbb kis éttermét, ahol – mindannyiunk nevében kijelenthetem- nagyon finom háromfogásos lakomát ettünk (sajnos címet nem tudunk adni, de mindannyian odatalálunk). Ez az este is a versenyek jegyében telt, akkor a férfi versenyzőknek szurkoltunk a stadionban és a hotelben.
És eljött az utolsó nap, amely azonban köszönhetően az éjféli hazaindulásnak, igen sok látnivalót tartogatott még nekünk. Ez a nap Antonio Gaudi munkásságát „ölelte” fel, építészeti remekeinek látványával és mozaik bikájának keresésével, a nem kevés hektárt felölelő Güell-parkban. Természetesen nem maradhatott ki egy délutáni fürdőzés sem a város zsúfolt strandján (a parton minden kavicsra jutott egy napfürdőző), a begyűjtött napenergia később nagyon jól jött az éjszaka folyamán, amikor a gép közel másfél órás késéssel indult a hajnali órákban.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Magyar Atlétikai Szövetségnek, mely lehetővé tette, hogy Kitti és édesanyja bármikor bejuthasson a versenyekre, és így elkészülhessen az alább látható közös fotó Cristophe Lemaitrevel.
Valamint, nem szeretnénk elfelejtkezni „házigazdánkról” a Renaissance Barcelona Airport Hotelről sem, ahol pihenésünkről, és fantasztikusan finom és gazdag reggelinkről gondoskodtak, amely a napi több tíz km-es sétánk energiafelhasználását nézve, életmentő volt.
Így telt ez a négy nap, amely mindannyiunk számára egy életen át emlék marad!

, ,

/ 8

Imike azt kérte tőlünk , hogy kaphasson egy kerti játszóteret. Meg is örült anyukája, amikor felhívtam, hogy már vinnénk is a játékot. Tényleg már megkapjuk?
Nagyon fog örülni neki Imike! Így is lett. Volt nagy meglepetés!!
Amikor a kisfiú meglátta a lufikkal díszített hintát és csúszdát, boldogan próbálta ki a játékokat. Vele együtt örült a család apraja-nagyja.


Kívánunk Neked nagyon sok játékkal eltöltött, boldog órát és napot a saját játszótereden!

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Imre nevében is köszönjük!

Fanni különleges kívánsággal fordult az alapítvány dzsinnje felé. A faluban ahol laknak több lovat tartanak. A szüleivel mindig elmennek sétálni a lovakhoz, hogy Fanni megsimogathassa őket. Nagyon szereti a lovakat és ő is szeretett volna egy pónit. Olyan pónit kért, ami szelíd, rá lehet ülni és ha sétálni mennek akkor el lehet vinni a pónit is.
Kívánsága teljesült egy fehér-fekete színű nagyon szelíd és barátságos póni – Tóbiás - gazdájává vált Fanni. Volt nagy meglepetés amikor megérkezett a póni. Sokan voltunk az udvarban, többek között Kiss István és Pézsok László akik a támogatónkat képviselték. Fanni kissé megilletődött de azért megsimogatta a lovat, de akkor nem akart ráülni. Mikor csak a család maradt akkor már felszabadultan nemcsak simogatta, hanem rá is ült a pónira.
Köszönjük Hajtó Ernőnek a póni korábbi gazdájának, hogy a szállításban segítségünkre volt.
Kívánjuk, kis Fanni, hogy már megerősödve, egészségesen sokáig legyél Tóbi gazdája.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Fanni nevében is köszönjük!

Gyömrőről Tímea, Sopronból Ákos, Gödről Alex, Hajdúnánásról pedig Kristóf kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a 25. Forma1 Magyar Nagydíjat. Mindegyikük szeretett volna bejutni a boxutcába is.
A száguldó cirkusszal kapcsolatos kívánságkérések minden évben nehéz feladat elé állítják az alapítvány munkatársait, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy különleges gyógyszereket szedő gyerekeket olyan helyeken ülhessenek, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért most is minden összejött, köszönhetően ez a rallysérülései miatt ugyan kórházban kezelt, de a Csodalámpát kiemelten támogató Palik László úr és a televíziós Gönczi Gábor úr segítségének.
A versenyt megelőzően már csütörtökön különleges élményben lehetett részünk, mivel a Red Bull vezetése felajánlotta a csodalámpás csapatnak a boxutca-látogatást. De a meglepetés csak ezután érkezett, mintha mindenki tudta volna, ki nyeri vasárnap a futamot, a vendéglátók megszerveztek egy személyes találkozót a későbbi futamgyőztes Mark Webberrel. Volt nagy öröm a gyerekek között, a sztár aláírásait és különféle relikviákat vihettek haza magukkal.
Azután következett a verseny. Mivel a gyerekek több napra szóló jegyet kaptak így ezt ki is használták, Sopronból Ákos például mindhárom nap végigizgulhatta a száguldást.
Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok, mindenkinek hatalmas élményben volt része. Elcsigázva, de egy életre szóló élménnyel, boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.

Gyömrőről Tímea, Sopronból Ákos, Gödről Alex, Hajdúnánásról pedig Kristóf kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a 25. Forma1 Magyar Nagydíjat. Mindegyikük szeretett volna bejutni a boxutcába is.
A száguldó cirkusszal kapcsolatos kívánságkérések minden évben nehéz feladat elé állítják az alapítvány munkatársait, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy különleges gyógyszereket szedő gyerekeket olyan helyeken ülhessenek, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért most is minden összejött, köszönhetően ez a rallysérülései miatt ugyan kórházban kezelt, de a Csodalámpát kiemelten támogató Palik László úr és a televíziós Gönczi Gábor úr segítségének.
A versenyt megelőzően már csütörtökön különleges élményben lehetett részünk, mivel a Red Bull vezetése felajánlotta a csodalámpás csapatnak a boxutca-látogatást. De a meglepetés csak ezután érkezett, mintha mindenki tudta volna, ki nyeri vasárnap a futamot, a vendéglátók megszerveztek egy személyes találkozót a későbbi futamgyőztes Mark Webberrel. Volt nagy öröm a gyerekek között, a sztár aláírásait és különféle relikviákat vihettek haza magukkal.
Azután következett a verseny. Mivel a gyerekek több napra szóló jegyet kaptak így ezt ki is használták, Sopronból Ákos például mindhárom nap végigizgulhatta a száguldást.
Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok, mindenkinek hatalmas élményben volt része. Elcsigázva, de egy életre szóló élménnyel, boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.

Anna túl van egy sikeres transzplantáción és úgy tűnik, mostanában a fotózás nagyon komolyan érdekli. Kíváncsi volt a filmkészítésre, így az alapítványtól azt kérte, szeretne részt venni az Üvegtigris 3 forgatásán. Akkor még nem tudtuk, igazán hol érhetjük el a stábot, majd az újságokból kiderült, összesen egy hónap a forgatás, de több helyszínen. A sok idő- és helyszínegyeztetés után végre egy július végi szombaton Tinnyére mentünk, ahol szinte minden színész ott volt, aki a filmben szerepel. Mindenki nagyon kedves volt, Rudolf Péter rendező-producer már ismerősen fogadott bennünket és közvetlenül az ő sátrából nézhettük a forgatást. Anna folyamatosan kattogtatta a fényképezőjét, és a színészek sem riadtak vissza egy-egy csoportképtől. Hosszú órákon át figyelhettük, hogy veszik fel a jeleneteket, milyen instrukciókat ad a rendező, hogyan dolgozik össze az egész csapat.

Gyömrőről Tímea, Sopronból Ákos, Gödről Alex, Hajdúnánásról pedig Kristóf kívánsága az volt, hogy eljussanak a Hungaroringre és élőben nézzék végig a 25. Forma1 Magyar Nagydíjat. Mindegyikük szeretett volna bejutni a boxutcába is.
A száguldó cirkusszal kapcsolatos kívánságkérések minden évben nehéz feladat elé állítják az alapítvány munkatársait, hiszen kiváló jegyek kellenek ahhoz, hogy a gyakran tolókocsis, vagy különleges gyógyszereket szedő gyerekeket olyan helyeken ülhessenek, ahol biztonságban vannak, és nagyon jól látják a versenyt. Szinte az utolsó percben azért most is minden összejött, köszönhetően ez a rallysérülései miatt ugyan kórházban kezelt, de a Csodalámpát kiemelten támogató Palik László úr és a televíziós Gönczi Gábor úr segítségének.
A versenyt megelőzően már csütörtökön különleges élményben lehetett részünk, mivel a Red Bull vezetése felajánlotta a csodalámpás csapatnak a boxutca-látogatást. De a meglepetés csak ezután érkezett, mintha mindenki tudta volna, ki nyeri vasárnap a futamot, a vendéglátók megszerveztek egy személyes találkozót a későbbi futamgyőztes Mark Webberrel. Volt nagy öröm a gyerekek között, a sztár aláírásait és különféle relikviákat vihettek haza magukkal.
Azután következett a verseny. Mivel a gyerekek több napra szóló jegyet kaptak így ezt ki is használták, Sopronból Ákos például mindhárom nap végigizgulhatta a száguldást.
Természetesen a versenyzők most is iszonyú sebességgel rótták a köröket, dübörögtek a motorok, mindenkinek hatalmas élményben volt része. Elcsigázva, de egy életre szóló élménnyel, boldogan indultunk haza, hogy kipihenjük a hosszú nap fáradalmait.