Hieu, azaz Henrik, ugyanis az egyszerűség kedvéért ez lett a kórházban a magyar neve, aranyos vietnami kisfiú. Magyarországon született, szinte tökéletesen beszél magyarul és persze szüleivel anyanyelvén is.

Kívánsága nem hagyott kétséget: "Hajózás a Balatonon, belülről megnézni a kapitány fülkéjét, spagettit és fagylaltot ebédelni"...
Tehát kell nekünk egy kabinos balatoni vitorlás és egy engedékeny kapitány, a többit már könnyen megoldjuk.

Kreskai György úr a Trinity Consulting tulajdonosa sietett segítségünkre - nem először, hiszen több kívánságot teljesített már. Honlapunk "Segítségre vár" rovatában vette észre a kívánságot és maga is vitorlás versenyző lévén, nyomban eldöntötte, hogy segít.

A Bankár Kupa 2011 - az egyik legnagyobb, évente megrendezett balatoni vitorlásverseny - fő szervezőjével, Litkey Farkas úrral kerítettek nekünk hajót, kapitányt. Remélni sem mertük, hogy ilyen extra körülmények között sikerül teljesítenünk a kívánságot.

A balatonkenesei Marina Portban rengeteg, szebbnél szebb vitolás és a verseny előtti sürgés-forgás fogadott bennüket. Litkei úr bemutatott bennünket kapitányunknak, Bakóczy Kálmánnak, és nemsokára hajóra szálhattunk.

Hajónk, Rosa, szép 40-es faépítésű vitorlás, sok versenyen vett már részt és többször győzött is.

A szél enyhe volt, a Balaton szinte tükörsíma, a nap ragyogott, Henrik kedvére még ebihalakat és sneciket is láttunk a kikötő vizében beszállás közben. Fantasztikus látvány volt a rengeteg, rajthoz manőverező majd "siető" vitorlás!

Henrik végig kérdezett, csacsogott, lemászott a kabinba (kíváncsiságában alig bírtuk kiparancsolni a kabinban előkészített szép színes spinnaker (hátszél) vitorláról), majd onnét kimászott a kabintetőre... A mancsaft és mi néha alig bírtuk követni annyit izgett mozgott.

/ 9

A sárga bójához közeledve hirtelen teljes jogú matrózzá vált.
Előbb távcsövet ragadva fürkészte a partot és a többi hajót, majd a fordulóhoz közeledve pontosan közvetítette a bójától való távolságot Kálmán kapitánynak.

Addigra a szél szinte elállt, így a verseny csak Balatonalmádiig tartott, de kapitányunk tapasztalata és ügyessége mégis bejuttatta a Rosa-t a célba. Visszafelé szél híján motorral jöttünk Kenesére.

Miközben az erdményhirdetésre vártunk, eljött az ideje a spagetti-kívánság teljesítésének is. Henrik szemmel láthatóan megéhezett az úton, felcsillanó szemmel tüntette el a tányérjáról a spagettit.

Pont jókor, mert a nagy sátorban kezdődött az eredményhirdetés.
Litkei úr sorban hirdette ki a győzteseket, ám egyszer csak csendet kért.
Pár szóban elmondta, hogy a 15. Bankár Kupa a szokottnál is különlegesebb, mert egy csodalámpás kisfiú kívánsága itt, a vitorlázók jóvoltából teljesülhetett. És ez nem minden, hajónk, a Rosa, kategórájában 3. helyezett lett!

Felállhattunk a versenyzők tapsa közepette a dobogóra és a hajó teljes legénysége megkapta a bronzérmet! Hieu szeme úgy csillogott...

Fantasztikus élmény volt az egész nap és nem csak Hieu-nak.

Henrik és valamennyiünk nevében szeretném megköszönni ezt a különleges élményt és a sok-sok kedvességet, gondokodást Kreskai György úrnak, Litkey Farkas úrnak, a verseny szervezőjének és Bakóczy Kálmán kapitány úrnak és kedves legénységének: Nellinek, Gergőnek és Flóriánnak.

Thomas Müller 84. percben szerzett találatával beállította a 4-1-es végeredményt, és ezzel a Bayern München kiütötte a Schalke-t a labdarúgó Bundesligában.

És hogy mi köze ennek a Csodalámpához? Mindjárt kiderül.

Áron nyolc éves kora ellenére többet tud a fociról, mint én 37 évesen. Nemcsak folyamatosan követi az európai foci eseményeit, kedvenc csapatai és labdarúgói is vannak, és könnyedén sorolja a nagy német, angol, spanyol, olasz csapatok játékosainak neveit és eredményeit. Áron nagyon szeretett volna eljutni egy olyan meccsre, amelyen élőben láthat igazi, minőségi focit, híres játékosokkal. A Csodalámpa segítségével a Bayern-Schalke találkozó erre remek lehetőséget kínált.

Április 29-én délután autóval vettük utunkat Münchenbe. Az idő kellemes volt, és másnapra – a találkozó időpontjára – is napos időt jósoltak, így nagyon bizakodóak voltunk a programmal kapcsolatban. Az út zökkenőmentes volt, így a 7 óra hamar eltelt, éjfél előtt megérkeztünk a főpályaudvar melletti szállodánkba.

Másnap, szombaton volt egy kis időnk, hogy reggeli után tegyünk egy sétát a belvárosban. A belvárosi nyüzsgést nemcsak München látványosságai tették felejthetetlenné, hanem az a hangulat is, amely a délutáni rangadót jelezte előre: számtalan Schalke illetve Bayern mezbe bújt drukkert láttunk, akik már akkor a délutáni meccsre készültek. Bár a mérkőzés csak este kezdődött, kora délután kimentünk a stadionhoz, hogy megnézzük, hova is kell majd mennünk. Az Allianz Arena még így, kívülről és üresen is lenyűgöző látványt nyújtott. Természetesen sok fényképet készítettünk – hiszen ez önmagában is egy látványosság. Majd az U-Bahnnal visszamentünk a szállodába egy kis délutáni szunyókálásra, hiszen az előző éjszaka nem aludtunk túl sokat – kellett a pihenés.

Miután felkeltünk, irány az Aréna. A metró már tömve volt szurkolókkal mindkét táborból, akik remek hangulatot teremtettek, békésen énekeltek és skandálták a csapatok indulóit. A metróból kiérve láttuk csak igazán, mennyi ember jött el. A metrókijárattól a stadionig tartó kb. 500 méter széles úton csak úgy hömpölygött a tömeg. Vigyáznunk kellett, el ne veszítsük egymást. A jegyellenőrzésen gyorsan átjutottunk, és hamar meg is találtuk a helyünket. A stadion belülről még impozánsabb látványt nyújtott. A 60.000 néző teljesen megtöltötte az arénát. És bár jöttek- mentek a felhők, egy percig sem kellett aggódnunk, hogy esetleg megázhatunk – az egész lelátó teljesen fedett.

A meccs maga felejthetetlen volt. A Bayern számára rendkívül fontos volt a győzelem, hiszen nem álltak valami jól a bajnokságban. A győzelemmel egy hellyel feljebb csúszhatnak a tabellán, ami – ha a bajnokság hátralévő fordulóiban nem rontanak -a BL szereplést biztosítja számukra jövőre. A mérkőzés is ennek a tétnek a szellemében kezdődött. A gyors támadások eredményeképp a Bayern hamar vezetést szerzett, viszont ezután a túloldalon egy szöglet utáni szerencsétlen öngóllal egyenlített a Schalke. A Bayern azonban folyamatosan támadott, és a 19. percre már 3-1 volt az állás. Erre aztán végképp nem számítottunk: négy gól 20 percen belül! A meccsen végig jó volt az iram, folyamatosan mentek a támadások, sok volt a helyzet. Az i-re a pontot végül a meccs vége előtti Müller-gól tette fel, és ezzel 4-1 lett a végeredmény.

A meccs után még néztük, ahogy a tömeg elhagyja a stadiont. Rengeteg, rengeteg ember. Viszont a jó szervezés miatt nekünk 10 perc alatt sikerült kikeverednünk és nagyon gyorsan visszaértünk a szállásra. Másnap délutánra értünk haza.

Bár a program önmagában is szenzációs, számomra az igazi élményt nem is a meccs hozta.

Felülmúlhatatlan érzés volt látni Áron lelkesedését, és azt az örömöt, amit ennek a kívánságnak a teljesülése jelent Áronnak.

/ 5

Viki szinte születésétől fogva imádta a lovakat.
Édesanyja mesélte, hogy két éves korától mindig lovakat rajzolt, ezért is tűnt magától értetődőnek, hogy egy lovat kérjen a Csodalámpától. Álma egy póni volt, akivel játszhat, gondozhatja, etetheti-itathatja és aki társa lehet sok, sok éven át.

Miután szüleivel egyeztettünk a lótartás lehetőségéről, gondolkozni kezdtünk, hol is találhatnánk rá az áhított lóra.

Szerencsénkre kedves támogatónk, Szabó Miklós úr segítségünkre sietett, felhívott minket, hogy látta honlapunkon a kívánságot és arra gondolt, hogy Bendegúz nevű lova teljesíthetné Viki minden elvárását.

Ő egy csodaszép, fekete póni lovacska, fehér csillaggal a homlokán.
A legjobb tulajdonsága, hogy igen barátságos, gyermekszerető, így nem is volt kérdéses, hogy ő lesz a „kiválasztott”.

/ 4

Hogy Viki öröme még nagyobb legyen gyermeknapra időzítettük az átadást. Mit is szóltak egymáshoz? Talán a képek megválaszolják ezt a kérdést és Viki sorait is, amit nekünk írt, miután barátságot kötött Bendegúzzal:

A levél után Vikivel telefonon is beszéltem, meghívott minket egy közös lovaglásra. Reméljük, hogy erre még az idén sort keríthetünk.

A kívánságot a Szabó és Sáli Pónilovas Iskola segítségével teljesítettük. Viktória nevében is köszönjük!






A kívánságot a támogatásával
teljesítettük. Nekik is szívből köszönjük, hogy megvalósulhatott Viktória álma!

Luca cserfes, életvidám kislány, amikor meghallotta, hogy kérhet valamit a Csodalámpa dzsinnjétől, nem sokat gondolkodott, mivel a szíve visszahúzta Bobóhoz, a víziló mesefigurához.

Amikor az alsópáhoki Kolping Hotelban nyaralt, teljesen elbűvölte őt ez a mesefigura, „aki” megelevenedve járkál a vendégek között a kisgyerekek nagy-nagy örömére. Luca ide szeretett volna visszatérni, ami a szálló segítségével hamarosan teljesülhetett is.

Május 12-én a hotel fennállásának 15. évfordulóján ünnepélyesen fogadták a kislányt és családját, ahol Bobó külön is köszöntötte Lucát.

Az ezt követő néhány napos pihenés, játék, önfeledt szórakozás reméljük, örök emlék marad a számára.
Köszönjük:
a Kolping Hotelnek, hogy immár harmadszor a támogatásukkal válhatott valóra egy csodalámpás gyermekünk álma,
a Linde Gáz Zrt-nek pedig azt, hogy Lucának a helyszínen biztosították a szükséges orvosi eszközt.

Zsuzsi sokat gondolkodott, hogy mi legyen az óhaja- sóhaja, így a kezelésének már vége is lett, mire kívánsága teljesült, egy laptop boldog tulajdonosa lehetett.

Ellenőrzésre jöttek klinikánkra anyukájával és ekkor Zsuzsi meglepetésére adtuk át neki a laptopot.

Köszönjük az Ernst and Young Tanácsadó Kft. támogatását.

A klinikánkon kezelt két kislány is ugyanazzal a kéréssel állt elő: az udvarukra kerti, fa játszóteret szeretnének, amit saját birodalmukká tudnak átalakítani.

Megérkezett a tavasz, vele a jó idő és a kívánságteljesítés ideje.

Gyönyörű áprilisi napon kapta meg Viki az áhított szuper „játékalkalmatosságot”, amit a felállítás után azonnal nagy örömmel birtokba is vett.

A kívánságot a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány támogatásával teljesítettük

Klinikánkon kezelt két kislánynak is azonos kérése volt. Az udvarukra kerti, fa játszóteret szeretnének, amit saját birodalmukká tudnak átalakítani.

Megérkezett a tavasz, vele a jó idő és a kívánságteljesítés ideje.

Gyönyörű áprilisi napon kapta meg Melinda a várva várt szuper „játékalkalmatosságot”, amit a felállítás után azonnal nagy örömmel birtokba is vett.

Köszönjük magántámogatónk, Neusatz Gabriella segítségét, ismét egy gyermek arcára csaltunk mosolyt!

2011. 05. 02-án eljött a várva várt nap, amikor Kaposvárra indultunk, hogy Réka kívánságát teljesítsük. Ő egy emeletes–csúszdás ágyra vágyott, amit a 4. születésnapján szerettünk volna átadni. A KIKA áruház dolgozói időre összeállították az „ajándékot”, sőt Andrea munkatársuk is csatlakozott hozzánk a kaposvári úton.

A szerelők gyorsan és szakszerűen építették az emeletes ágyat a csúszdával, így nem kellett Rékának sokáig a játszótéren játszania. Amikor belépett a szobájába, már minden a helyén volt a meglepetés, sőt négy gyertya égett a születésnapi tortáján. Ő egy cserfes, mindig beszélő kislány, de most percekig meg sem szólalt… Jó volt ott lenni, együtt örülni Vele.

Amikor két óra múlva haza indultunk, megint többek lettünk egy érzéssel, és ezt köszönjük mindenkinek, aki segített Réka születésnapját felejthetetlené tenni.




Köszönjük a KIKA támogatását!

Milán, a nyíregyházi 9 éves fiatalember szabadidejét korábban a labdarúgás és a mozgás töltötte ki. Persze mint minden mai fiatal, remekül eligazodik a technika világában is. Betegsége egy időre korlátokat szabott számára, így maradt a számítástechnika. Az izgalmas játékok révén kicsit feledheti, hogy még nem játszhat a szabadban.

Kívánsága is ehhez igazodott, hiszen ezáltal a még kórházban eltöltendő napokat könnyebb lesz elviselnie.

Egy PSP-t szeretett volna ajándékba. Szerencsére a kívánságát olvasta a Budapesten élő Kulcsár Judit, aki nemcsak egy szerető anyuka, hanem egy nemes lelkű adományozó is egyben. Vette a fáradtságot, és személyesen látogatta meg Milánt, aki nem tudott arról, hogy az álma ilyen hamar teljesülni fog.

Nagy volt a meglepetés és az öröm! Milán rögtön profi módra kezelte a szerkentyűt, és természetesen először egy izgalmas focimeccs vette kezdetét. Nem is remélhettük, hogy egyhamar az autós játék is sorra kerül, ezért a szülőkkel folytatott rövid beszélgetést követően búcsút vettünk Milántól.

Nos, a Csodalámpa és Kulcsár Judit adományozó segítségével, remélhetően Milán számára megkönnyítettük a kórházban még rá váró hosszú napok elviselését.

Kitartást, erőt kívánunk az egész családnak, s azt hogy Milán minél előbb meggyógyuljon és mielőbb az osztálytársai között rúghassa újra a focilabdát!
Köszönjük a Kulcsár család felajánlását!

Dávid 7 éves férfiként a BEN 10 sorozatért rajong.

Minden vágya volt, hogy a mesefigurával díszített pólót, sapkát viselhessen. A Csodalámpa dzsinnje akcióba lépett, sikerült több apró meglepetést szerezni a fiúnak. A csomagok bontogatásánál Dávid csak ámuldozott, arcán boldogság tükröződött.

Örült annak is, hogy ezek után „BEN 10-es” ágynemű várja ágyában az esti lefekvéskor.




Köszönjük magántámogatónk felajánlását és azt, hogy személyesen vitte el ajándékát a kisfiúnak.

Kinga egy 16 éves, életvidám, mosolygós lány, aki egy laptopot kért a Csodalámpától, hogy a kórházi kezelése alatt tudja tartani a kapcsolatot testvéreivel, osztálytársaival.

Kinga kívánsága egy hétfő délelőtt teljesült. Elmondása szerint sejtette, tudta, hogy valami meglepetés lesz, amikor megérkezett a klinikára, de így is volt örömben része, amit a fénykép nagyon jól tükröz.

Kinga kezelése szerencsésen befejeződött, ismét iskolába jár, ahol nagy segítséget nyújt neki a laptop a tanulásában.

Kívánjuk Kinga, hogy sok örömöd legyen a laptop használatakor!
Köszönjük az Ernst and Young Tanácsadó Kft. támogatását.

Gábor 9 évesen sok dologra vágyhatott volna, de ő egy zöld, teleszkópos BMX mellett döntött.

Álma egy támogatónk jóvoltából gyorsan teljesült.

Ráadásul húsvéti meglepetésként érkezett az ajándék, aminek a fiúcska nagyon örült.

Kívánjuk, hogy sok örömöd legyen ebben a szép kerékpárban.

Köszönjük magántámogatónk felajánlását!

Dávid régóta szeretett volna egy laptopot, mivel fő érdeklődési köre a számítástechnika.

A kezeléseken már túl van és egy ellenőrzés alkalmával történt meg az átadás.

Dávid széles mosollyal fogadott minket már közeledtünkkor.

Nagy örömmel vette át a gyönyörű és mindemellett könnyű laptopot.

Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!

Dorina 17 éves nagylány, aki a betegsége miatt sok időt tölt kórházban.

Első alkalommal, amikor találkoztunk, még nem tudta biztosan, hogy mi lenne a kívánsága, de a későbbiek folyamán mesélte el, hogy utasszállító repülőgépen szeretne valahova elutazni, azaz repülni szeretne.

Sajnos az orvosok ennek a kívánságnak a teljesítését most nem ajánlották.

Dorina családjával is megbeszélte, és átgondolta a kérését, és a repülés helyett egy TV készüléket választott. Otthonukban az eddig használatos készülék elromlott, így nagy boldogságot okozott számára a szép új, nagy modern, lapos TV készülék, melyet összeszerelés után Dorina szobájában lehet elhelyezni.

Dorina sajnos betegsége miatt ebben az évben kimaradt az iskolából, minden idejét otthon és a kórházban tölti.

Kívánunk Neki sok örömet, sok jó műsort a televízió nézésében és reméljük, hogy másik álma is egyszer majd teljesülni fog, és felszállhat a repülőre.

De mindenekelőtt gyógyulást kívánunk és erőt a tanulmányok folytatásához.
A kívánságot a támogatásával


teljesítettük. Dorina nevében is köszönjük!

Gáborkáék éppen vidéki házukban voltak, mivel a városi lakásban nagyon szűkösen vannak. Hétközben Gábor a Mosdósi Kórház iskolájába jár, és ott tanul a betegsége miatt. Jó időben nagyon kellemes nekik itt vidéken, ahol hatalmas udvar van tele játékokkal.

Ma azonban egész nap esett az eső és nem lehetet kimenni. Anyuka mondta is, hogy talán ne menjünk, mert borzalmas az időjárás. Miután mondtuk, hogy bennünket nem befolyásol az időjárás, és szeretnénk már átadni az ajándékot: egy net-bookot, amit Gábor kívánt.

Így a négy gyerek izgalommal várt bennünket, mert anyuka azt mondta nekik, hogy vendég jön. Nagy meglepetés volt, hogy mi érkeztünk, ráadásul ajándékkal. Gábor alig hitte, hogy hozzá jöttünk és elhoztuk a net-bookot. Folyamatosan mosolygott és már bontotta is ki az ajándékot.

Nagyon köszöni a Csodalámpának az ajándékot!!

A többi testvér fegyelmezetten figyelte, és amikor segítségre volt szüksége, ők azonnal és készségesen segítettek. Mind nagyon örültek.
Hamarosan belemerültek egy játékba. Talán a legalkalmasabb időben mentünk, mert az eső miatt a szobába szorultak, és mi most egy kis változatosságot, egy új kikapcsolódási lehetőséget vittünk.

Nagy hasznát veszi majd Gábor a net-booknak, ha internet kapcsolatuk is lesz majd, segíti a kapcsolattartásban és a tanulásban. Amikor elbúcsúztunk, már hatalmas, önfeledt játékba fogott az egész család.




Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!

/ 2

Mikor először szerettem volna beszélgetni a kis Csengével, éppen nyerésben volt Zsombor ellen a társasjátékban, így aztán nem illett zavarnom. A játék befejeztével aztán hozzám fordult és gyönyörű szemeit tágra nyitva hallgatta, miért is jöttem. Az Aladdin meséjét természetesen már ismerte, de azért mikor a dzsinnről kezdtünk beszélgetni, huncut mosollyal megjegyezte: én nagyon erősen és nagyon sokáig tudnám dörzsölni a csodalámpát, ha tudna nekem hozni a dzsinn egy olyan aranyos kiskutyát, mint amilyen a barátnőmnek van. Pillanatokon belül elmagyarázta nekem, hogy ő nem akármilyen kutyust szeretne, hanem egy olyan csodakutyust, amelyik tud vizet inni - sőt felemeli a lábát és akkor pisil is. Piciny kezecskéjét szája elé emelve kuncogott és igyekezett meggyőzni engem, hogy ez bizony igaz, mert vannak ilyen kutyusok és nagyon aranyosak. Csillogó szeméből láttam, hogy komoly feladat vár a dzsinnre, meg kell találnia Csenge számára álmai kutyusát.

A dzsinn bejárta az összes játékboltot, de mindenhol azt a választ kapta, hogy ezek a kiskutyák már nem játszanak többet a gyerekekkel, bizony időközben felnőttek és ma már a gyerekek elől elbújva, a bokrok sűrűjében végzik el kisdolgukat.
A játékbolt polcán viszont hatalmas szemekkel, fülét hegyezve, farkát csóválva, szájában finom csontot szopogatva üldögélt egy csodálatos tarka kutyus arra várva, hogy új gazdit találjon magának. Több se kellett a dzsinnek, leemelte a kis bernáthegyit a polcról és bevitte a kis Csengének a Tűzoltó utcai Klinikára, ahova a pici lány pont aznap érkezett kezelésre.

A kis Csenge hitte is meg nem is az időközben felnőtt kutyusról elmondott mesémet, de igazából nem is érdekelte, mert azonnal meglátta, hogy a hátam mögött valami csomagot rejtek és nyomban sejtette, hogy annak kibontása rá vár. Mikor meglátta a tüneményes kis jószágot, a dobozból kivéve azonnal magához ölelte, simogatta, becézgette és a kutyus azonnal nevet is kapott: Csonti névre hallgat ezentúl.

A boldogság leírhatatlan volt, Csonti az új gazdi minden parancsát azonnal teljesítette, sípszóra a gazdihoz fordult és farkát csóválva ugatni kezdett, simogatásra tisztelettudóan leült, ha pedig Csenge a kutyus orra elé dugta a finom csontot, akkor kitátotta a száját és azonnal bekapta a finom falatot. Nagy volt a kacagás, nővérkék és a gyerekek mind-mind megsimogatták Csontit, és azonnal szívükbe zárták éppúgy, mint új kis gazdája.

Ígérjük neked kicsi Csenge, hogy Csonti nagyon fog vigyázni rád, kívánjuk, hogy legalább annyira szeresd a kutyuskádat, mint amilyen szeretettel teljesítette a kívánságodat a Csodalámpa.

Marci meglepődve lépett be a szobánkba, hiszen nem tudta, hogy miért kell a kórházba jönnie, ő úgy hitte, hogy gyógy-úszásra, tornára jönnek a testvérével, szüleivel. Beszélgettünk egy kis ideig, hiszen nem ismert bennünket. Kissé félénken, majd mosolyogva mondta nekünk el, hogy ő mit is kért a Csodalámpa Alapítványtól.

Nagy meglepetést, örömöt láthattunk a kisfiú arcán, amikor meglátta az új számítógépet és a monitort.

Kívánjuk, hogy örömöd sokáig tartson, és ez a masina könnyítse meg mindennapjaidat a tanulásban és a játékban is.
Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!

Martin 12 éves kisfiút "kontroll vizsgálatra " érkezve leptük meg! Sikerült.

Ilyen sokan ritkán fogadták a kontroll alkalmával, de nem volt gond, mert kevés kivétellel mindenki régi ismerőse volt, vajon mi az oka a sokaságnak? – töprenghetett. Hamar kiderült az ok, mivel beszélgetésünk a Csodalámpára terelődött, amelyről korábban sokat meséltem neki. Kérdeztük Martint, hisz-e a csodákban?

Hitt, így hát megdörzsölte a csodalámpát és láss csodát a kívánsága teljesült egy laptop formájában!
Kitörő örömében boldogan osztoztunk!

Használd egészséggel, vidámsággal Martin!
Köszönjük az Ernst and Young Tanácsadó Kft. támogatását.

Alex egy komoly fiatalember, akinek nagyon nehéz mosolyt csalni az arcára. Nekünk most sikerült az Alapítvány jóvoltából.

Igazi meglepetés tükröződött az arcán, mert nem is remélte, hogy új gépet fog kapni és még hozzá lapmonitort is!

Kívánjuk, hogy örömöd sokáig tartson, és ez a masina könnyítse meg mindennapjaidat a tanulásban és a játékban is.
Köszönjük az E.ON ZRt. támogatását!

Timi kívánsága az volt, hogy Velencébe utazhasson hálókocsis vonattal. Így egy szép áprilisi szombat délutánján felültünk a vonatra és elindultunk Velencébe.

Másnap reggel 7 órakor gyönyörű verőfényben gördült be Velencébe a vonat. Fáradtak voltunk az éjszakai utazástól, de az izgatottság felébresztett bennünket. Felültünk a vaporettóra, és áthajóztunk a Lidora, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Miután megszabadultunk csomagjainktól, elindultunk, hogy felfedezzük a Lidot. Végigsétáltunk a fő- utcán, fagyiztunk, majd lementünk a tengerpartra. A fürdéshez sajnos kicsit hűvös volt, de sikerült rengeteg szép kagylót gyűjtenünk.

Délután visszahajóztunk Velence központjába. Finom pizzát ettünk, majd a Szent Márk téren galambokat etettünk. Utána gondoláztunk egy órát. Ekkorra már mindenki nagyon kifáradt, így visszatértünk a szállásunkra, hogy felfrissüljünk. Este kisétáltunk egy finom spagettire egy klassz kis étterembe.

Hétfőn meglátogattuk Muránot, ahol láttuk, hogyan készül a gyönyörű muránói üveg. Természetesen mindannyian vásároltunk egy kis emléktárgyat. Utána áthajóztunk Buráno szigetére, ahol megnéztük szép színes házakat, és a híres csipkét. Elkirándultunk még Torcello szigetére, hogy Attila trónjára ülhessünk. Az egész napos programoktól kimerülve jól esett visszatérni a Lidora. Este ismét nagyon finom pizzát vacsoráztunk, és természetesen a fagyi sem maradhatott ki.

Kedden ismét visszatértünk a Szt. Márk térre, hogy megtekintsük a Dózse Palotát. A túra körbevitt minket az egész palotában, még a rejtett szobákat és börtönöket is láthattuk. Délután sétálgattunk a szűk kis utcácskákon, átgyalogoltunk a Rialto hídon, és ismét meglátogattuk a galambokat a St. Márk téren. Sajnos az este nagyon hamar eljött, és egy hangulatos búcsúvacsora után elérkezett az ideje, hogy felszálljunk a vonatra és elinduljunk hazafelé. Mindannyian kicsit szomorúak voltunk, sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan elrepült a 3 nap és máris haza kellett menni, mert nagyon jól éreztük magunkat.
Köszönjük a Szabadics család felajánlását, mellyel támogatták ezt az utazást.

/ 4