Józsi egyrészt azért kért mobiltelefont, mert még nincs neki, másrészt hogy el tudják érni, ha hirtelen transzplantációra kerülne sor...

Tetszett neki a telefon, hogy mennyi mindent tud. Nagyon örült, hogy ezzel a telefonnal fényképezhet, és zenét is hallgathat.
Kezelés közben már olvasgatta a használati útmútatót.

Az anyukája nagyon meghatódott az ajándéktól, mondta, hogy nagyon kevés a segítőkész ember manapság...

Laci nevében is tisztelettel köszönjük az Aggteleki Nemzeti Park vezetőségének támogatását.

A délben induló túrán már a Baradla barlangban voltunk, megcsodáltuk a cseppkövek hihetetlen szépségét, zenét hallgattunk a hangverseny teremben, és természetesen nem győztünk fényképezni (ez is Laci egyik hobbija). Alighogy elhagytuk a Baradla barlangot, épp csak egy gyors böngészésre jutott idő a Nemzeti park boltjában - egy remek CD-room kiadványt találtunk Magyarország nemzeti parkjairól Lacinak, kiegészítő emlékül a nap eseményeihez, és már indulnunk is kellett a következő helyszínre, a Rákóci barlanghoz, a délutáni túrára, mert még jó néhány km út állt előttünk a barlangig.
Úgy gondolom, méltó zárása volt a túránknak a Rákóczi barlang, olyan álomszép "kalandtúrán" vettünk részt, hogy szó szerint mindannyiunknak elállt a szava az ámulattól, a hazafelé úton nem győztük felidézni a csodákat, amiket aznap láthattunk...

Ezúton is nagyon köszönjük az Aggteleki Nemzeti park segítségét, Salamon Gábor igazgató úr, és Bacsó Zsolt irodavezető úr hozzájárulását ahhoz, hogy egy újabb gyermek kívánságát teljesíthettük.

Hogy Márk öröme teljes legyen, testvére és szülei is elkisérhették Bécsbe, a vidámparkba.

Hosszú volt ugyan az út, de a koránkelés fáradalmait gyorsan elfelejtette Márk, mert annyi izgalmas, érdekes játékot tudott kipróbálni.

Gyorsan eltelt a nap, még az utolsó pillanatokra is jutott izgalom a dodgem-ben.

Este nagyon fáradtan, de boldog, csillogó szemu gyerekkel értünk vissza Budapestre.

A kívánság teljesítését a támogatása tette lehetővé. Köszönjük!

Tamás kívánsága egy számítógép volt, amit egy forró nyári délutánon vittünk el neki Csongrádra. A család már nagyon várt bennünket, a törékeny kisfiú érkezésünkkor ünneplő ruhájába öltözve ült a szobájában.

A kezdeti megilletődöttség után hamar feloldódott és szinte az egész ruhatárát és az összes játékát megmutatta nekünk. Sokat mesélt a kórházi "élményeiről" és az ott megismert emberekről, orvosokról, ápolókról. Úgy belemerült a sok mesélésbe,hogy már az udvaron álltunk, amikor még mindig mondta...

Búcsúzóul még megmutatta nekünk,hogyan tud két keréken biciklizni.

Öröm volt látnunk, hogy betegsége ellenére Tamás milyen eleven, cserfes kisfiú.

A számítógép a adománya. Köszönjük!

Valter nagyon szereti a kommandósokat és katonákat, valamint mindent, ami a harcászathoz kötődik.
Szinte kizárólag csak katonákkal játszik, valamint folyamatos kommandós akciókat szervez otthonukban.

Ezek után cseppet sem meglepő, hogy nővérén keresztül azzal a kéréssel fordult Alapítványunkhoz, hogy szeretne egy napra kommandós lenni.

Partnerünk, a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesület - karöltve a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensével - vállalta a kívánság teljesítésének megszervezését.

A szokatlan - a Csodalámpa története során az első "katonás" - kívánság teljesítését a Rendészeti Biztonsági Szolgálat Terrorelhárító Szolgálata első szóra elvállalta.

Június 26 -án reggel 8 órakor találkoztunk Valterrel és családjával a REBISZ központjánál, ahová a kis kommandósjelölt már terepruhában érkezett.
Ezután kis feszültségoldó reggelizésre indultunk, ahová már egy kommandós lány is elkísért bennünket.

/ 5

10 órakor értünk vissza a REBISZ-hez, ahol Valtert külön fogadóbizottság várta. Találkozhatott a REBISZ parancsnokával,
Papp Károly rendőr-dandártábornok úrral és Surányi Péter őrnagy úrral, a terrorelhárítók vezetőjével, akitől azonnal ajándékokat is kapott,
majd megkezdődhetett a várva várt program.

A kommandósok először kifestették Valter arcát, majd hirtelen egy rendőrautóban találta magát. A kis kommandós jelölt - egy profi kommandós ölében ülve forgatta a kormányt - jó néhány kört tett meg a bázison - természetesen szirénázva.

Ezután a lőtérre érkeztünk, ahol a kommandós jelöltből azonnal vezénylő parancsnok lett.
Vezényszavára sültek el a pisztolyok, puskák, mozogtak a kommandósok, akiket ezért méltó dícséretben részesített: "Jól csináltátok fiúk!" - kiabálta.
A vezénylőparancsnok mesterlövészként is bizonyított, ugyanis ujját az elsütőbillntyűre téve gondosan célzott, és lőtt, méghozzá nem is akármennyit és nem is akárhogyan!

Egyszer csak egy fekete ruhás "rossz ember" érkezett a pályára, akin csibészkar volt. Rövidesen megérkezett Zeusz is, a rotweiler, aki türelmetlenül várta Valter parancsát.

"Fogd meg Zeusz! Csibész!" harsant a vezényszó... és Zeusz megfogta...
Nos, így láthattunk olyan kutyát, melynek négy lába és egy keze volt, igaz, utóbbit a szájában hozta Valter elé.
Természetesen csak a csibészkar szakadt le a "rossz emberről", akire azt még kétszer vissza kellett szerelni, annyira tetszett a "mutatvány" a kisfiúnak.

Most az akadálypálya következett, ahol a kommandósok bemutatták azokat az igen nehéz gyakorlatokat, melyeket nap mint nap végigcsinálnak, hogy erőnlétük megfelelő legyen minden veszélyhelyzet megoldásához.

Azután újabb kaland: egy mesterlövész álcaruhában elrejtőzött...
Őt bizony csak segítséggel találta meg Valter, amikor egy bokor megmozdult és megmutatta az arcát. Valter meglepődve kiáltott fel: "De jó a ruhád!!!" Természetesen őt is kétszer kerestük meg.

Ekkor azonban újabb rossz emberek jöttek, akik megfogták Valter nővérét és segítőnket, majd egy autóba tuszkolták, és egy taktikai házba hurcolták.

A segítség szirénázva érkezett, és rövid időn belül felharsant a kis kommandós hangja:
- Felszólítom a bentlévőket, hogy a házat fegyvertelenül hagyják el! - Kis dulakodás után az egyik rablóra bilincs került - természetesen Valter keze által , a másik tűzharc áldozata lett. Betörték az ajtót, a bentlévő bábukat paintball lövedékek hada érte, és a két túsz kiszabadult.
Összesen háromszor egymás után. Dehát gyakorlat teszi a mestert...

A csaknem 4 órás program végén a kommandósok felsorakoztak.
Valter ajándékokkal a kezében, valódi kommandós jelvénnyel a mellén mindenkivel kezet fogott, és átvette a közös fényképet is, melyen az álarcosok között, fegyverrel a kézben, ő is ott áll.

Valter ezután a tűzoltóautóba ült, és elkérte a kihangosító mikrofonját... örömtől és meghatódottságtól remegő hangon kiabálta bele:
"Köszönök mindent! " ... és a falak visszhangozták a köszönetet.

Kissé szomorú volt, hogy vége lett a napnak.
"Ha megnövök, biztosan kommandós leszek, és akkor mindíg ezt fogom csinálni! Melyik a sziréna?" - kérdezte.
Ujját a kapcsolóra helyezte, még egy pillantást vetett a fiúkra, majd elhangzott az aznapi utolsó parancsa: "Induljunk!".
A sziréna felvisított, Valter váltott, és kormányzott, egészen a kapuig...

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a REBISZ TESZ parancsnokainak, és teljes személyi állományának, minden kollégájuknak, akik e kívánság teljesítésében segítségünkre voltak, továbbá a Szentendrei Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság sajtóreferensének és a Várpalotai Önkéntes Tűzoltó és Polgári Védelmi Egyesületnek.

A pompásan sikerült kívánságteljesítésről a Zsaru Magazin 2007.07.04-i száma címlapján számolt be Valter csodaországban címmel.
A beszámolónkban szereplő képeket a Zsaru Magazin bocsátotta rendelkezésünkre. Hálásan köszönjük a segítségüket!

Hrubos Lora kívánságát is sikerült teljesíteni a Fővárosi Operettszinház művészeinek kedves segítségével.
Lora nagy vágya volt, hogy megtekinthesse a Rómeó és Júlia musical előadását és utána találkozhasson a főszereplőkkel.

Lora szinte végig énekelte a musicalt a művészekkel, majd színfalak mögött személyesen is találkozott Rómeóval
(Dolhai Attila), Júliával (Vágó Zsuzsa) és Mercurio-val (Szabó Dávid).
A művészek nagy szeretettel ölelték magukhoz Lorát, akit az élmény úgy kimerített, hogy hazafele rögtön el
is aludt az autóban...

Az előadás másnapján mindenkinek, akivel csak találkozott, az előadás élményéről, a művészek
kedvességéről mesélt, és a musical dalait énekelve mutogatta a közös fényképeket

Hálásan köszönjük az Budapesti Amerikai Nemzetközi Iskola diákjainak, szüleiknek és tanárainak, hogy segítettek nekünk egy újabb "csoda" megvalósításában.

Bár Tamásnak a külső körülmények miatt igen sokat kellett várnia, hogy a vágya teljesülhessen, annál nagyobb volt az öröme, hiszen kizárólag őt látogatta meg és beszélgetett vele Szentlőrincen Dopeman és az ő „kisöccse”.

A bentlakásos otthonban már nagy volt az izgalom, hiszen Budapestről nem mást, mint a rap fenegyerekét várták.
Tamás, a kamasz fiú alig hitte el, hogy közvetlen közelről nézheti, hallgathatja az eddig csak televízióban látott hírességet.
Az otthon vezetői segítségével a megterített asztalon sütemények és üdítők várták a hosszú útról érkező zenész fivéreket.

A találkozó oly annyira jól sikerült, hogy az előre tervezett 2 óra helyett 4 órán keresztül mesélte Dopeman és öccse a rapper sztorikat, miközben jutott idő egy rögtönzött rap-bemutatóra is.

Köszönjük Dopemannek és testvérének, hogy elvállalta a felkérést, a Szentlőrinci otthon nevelőinek a megszervezett vendéglátásért, illetve a Magyar Telekomnak a költségek térítését.

A kívánságot a támogatásával teljesítettük. Tamás nevében is köszönjük!

Öröm a köbön, illetve a köbcentin!!!

Reni örömében ugrándozott, mikor átadtuk neki új, gyönyörű, piros (csajszis) kvadját!
Kívánjuk hogy fogyassza bátran a métereket a csodás szerkentyű nyergében!

A kívánság teljesítését a támogatása tette lehetővé. Köszönjük!

Napsütéses, de szeles idő, szemerkélő esős napok, olykor fákat kicsavaró viharok. Megszállottan vártam az esti híradókat követő időjárás-jelentést, böngésztem a meteorológiai honlapok oldalait és már kezdtem azt hinni, hogy ez a nyár csak ilyen időről fog szólni, és hiába várakozunk kis csapatunkkal, egy tiszta, szélcsendes alkonyatra, amikor útjára indulhatna egy újabb kívánság.

És, hogy kiből is állt ez a kis csapat?
Lengyel Évából, a Contakter Kft. tulajdonosából, aki többek között a Ballon Klub Győr Sportegyesület szponzora - Török Sándor kapitányból, és nem utolsósorban Gergőből, aki azt kívánta a Csodalámpától, hogy édesanyjával és egy barátjával hőlégballonra szállhasson.

Ez a júliusi vasárnap is úgy indult, mint rendre az előzőek. Napsütés erős széllel. Aztán délután öt óra körül megcsörrent a telefon, és a kapitány úgy látta, hogy érdemes lesz megpróbálni a felszállást. Este hét óra körül már mindenki ott toporgott Győr egyik zöld füves területén a kiterített hőlégballon mellett és vártuk, hogy a szél egy kicsit csendesedjen és megkezdődhessen a ballon felfújása.

Közben Gergő elmesélte, hogy szeptemberben kezdi a fodrász sulit és alig várja, hogy egyszer megnyithassa álmai szalonját, ahol gitárok lógnak majd a falon és csupa extravagáns frizura készül majd.
Mondanom sem kell, hogy a fiatalember rocker-pólóban érkezett és már ő is növeszti a haját, hogy egyszer talán afrofonás kerülhessen bele. Az idő gyorsan szaladt, de az égiek végül kegyesek voltak az utazókhoz, - majd egy kis csapatmunkát követően - nyolc órakor a kapitány elrendelte a beszállást.

Izgatott kis csapat ugrott a kosárba, akik hitték is, meg nem is, hogy a kívánság most teljesül. A ballon meglepően gyorsan emelkedett, és pár perc múlva már csak apró gombostűfejnyi pont volt az esti égen. Mint utólag megtudtuk, 800 méter magasan jártak.
Persze nem is velük történt volna, ha a szél nem tréfálja meg a ballonban utazókat. Hirtelen ugyanis irányt váltott, egyenesen a Duna és a szlovák határ irányába fújva a kis csapatot. A kapitány így fél óra múlva "kényszerleszállást" rendelt el.

Gergő élvezte a landolást, amikor a fák koronáját is súrolták. Azt mondja, eltette emlékbe azt a falevelet, melyet a leszállásnál tépett le egy óriási nyárfa tetejéről. Az izgalmak kimerítették az utasokat, így hamarosan elbúcsúztunk egymástól. ÉS Bár a kamaszfiú nem tudta, a kívánság akkor és ott, még nem ért véget.

Két nappal később ismét csörgött a telefon és Éva egy győri cukrászdába invitálta Gergőt és családját. Egy kis sütemény és tejszínhabos kávét követően megérkezett Török kapitány is, aki rövid történetekkel szórakoztatta a hallgatóságot és válaszolt a fiú kérdéseire.
Ezt követően azonban az udvarra hívta volt utasait, akik meglepetten követték az idős urat, nem is sejtve, hogy mi vár rájuk.

A cukrászda udvarán került sor az először repülő ballonosok felavatására: az aeronauta először megjelölte az utazókat a tűz és a föld jelével, de nem maradt el a Forma-1-es versenyekhez hasonlatos pezsgőfürdő sem, mely keresztvízként szolgált az avatás során. Ezzel Gergő és családja most már hivatalosan is hőlégballonos társsá váltak és átvehették a kapitánytól az ezt igazoló adománylevelet.

Remélem hamarosan Gergőék utcájába is új szelek fújnak majd, melyek csupa derűt, napsütést és jó egészséget hoznak!


Külön köszönet Lengyel Évának, aki a kezdetektől teljes szívvel, önzetlenül állt a kívánság mellé, és aki nélkül ez az álom nem vált volna valóra!

Már akkor megkedveltem Valit, amikor először találkoztam vele a kórházban. Tüdőtranszplantáción esett át, kontrollvizsgálatra jött.

Közvetlen volt és barátságos, akárcsak az édesanyja. Kedvességével szemmel láthatóan a kórházban a nővérkéket is levette a lábáról, nemcsak engem.

Ez a nagylány, akiből sugárzik a jókedv és az életöröm, bárminek tud örülni, egy kutya felbukkanásának a parkban éppúgy, mint egy lefotózott autónak a mobiltelefonján.

Digitális fényképezőgépet kért az alapítványtól, ugyanis nagyon szeret fényképezni, meg is mutatta a mobiltelefonján levő képeket.

Amikor átadtam Valinak a fényképezőgépet, szokása szerint csillogó szemmel mosolygott, és ragaszkodott hozzá, hogy a közeli parkban nyomban ki is próbálhassa. Nagy örömet szerzett neki az alapítvány, a parkban készült fotók is erről tanuskodnak.

Valinak sok-sok nevetnivalót kívánok az élete során!

Tóth Tímea koordinátor

2007.07.08

Vasárnap délután volt amikor meglátogattuk Beát a klinikán. Éppen előtte mentek el a látogatói, ezért kicsit szomorú volt.

Amikor megtudta, hogy miért jöttünk mosoly futott végig az arcán.

Boldogan nézte ajándékát és elégedetten nyugtázta, hogy igen, ilyen telefont szeretett volna.

Az ablakon át láttuk, hogy mosolyogva, nagyon elégedetten nézegette. Biztonságos helyre tette amíg töltődik, aztán megszemlélte a papírokat és tartozékokat.

Nagyon köszünjük Pukler Gábor úrnak, felajánlónknak gyors segítséget, mert Bea így sokkal közvetlenebb kapcsolatba tud kerülni az otthon lévő családtagokkal és a barátaival, mivel nagyon sok időt kell kórházban töltenie.

Amikor Klaudiát meglátogattuk, kíváncsian, érdeklődve nézett bennünket, hiszen még nem találkoztunk. Nagyon örült miután kiderült, hogy honnan és miért jöttünk. Aztán az ajándék is előkerült, a várva várt laptop.

Boldogan vette birtokába és nagy szakértelemmel segített az indításnál, aztán már egyedül is ügyesen kezelte. Elmondta, hogy mennyire várta már ezt a pillanatot...

Hogy mindig kérdezgette a nővéreket, pedagógusokat, vajon megkapja-e és hogy mikor, a várva márt ajánkékot. Most nagyon örül!

Elmondta, hogy mi mindenre szeretné használni, és már meg is szünt körülötte a világ, belemerült egy kártyajátékba.

Sok-sok felejthetetlen napot és jó kikapcsolódást, hasznos időtöltést és persze gyógyulást kívánunk neked, Klaudia.

Bezdánné Végh Tünde

Teljesítve: 2007.07.01

Dóri kívánságát nem volt könnyű teljesíteni, mivel nem nagyvárosban él, így a segítőknek és a lehetséges támogatóknak a távolsággal is meg kellett küzdeni ennél a kérésnél.

Dóri szobája ízlésesen kifestve bizony már egy éve várta, hogy beköltözzön oda néhány bútor.

Felkerestük a KIKA pécsi áruházát, ahol összeválogattunk egy asztalt székkel, ágyat könyvespolccal és egy szekrényt, hozzá szőnyeget, lámpát. A képek mutatják, bár még csak félig-meddig tudták kipakolni a bútorokat, de Dóri arcán látszik, nagyon örül az új birodalmának.

Köszönjük a KIKA vezetésének, hogy a bútorokat és a szállításukat is ingyen felajánlotta.
Auer Nóra és Felkai Márta
kívánságkoordiátorok
Somogyudvarhely, 2007. június 30.

Már akkor megkedveltem Valit, amikor először találkoztam vele a kórházban.Tüdőtranszplantáción esett át, kontrollvizsgálatra jött. Közvetlen volt és barátságos, akárcsak az édesanyja. Kedvességével szemmel láthatóan a kórházban a nővérkéket is levette a lábáról, nemcsak engem.

Ez a nagylány, akiből sugárzik a jókedv és az életöröm, bárminek tud örülni, egy kutya felbukkanásának a parkban éppúgy, mint egy lefotózott autónak a mobiltelefonján.

Digitális fényképezőgépet kért az alapítványtól, ugyanis nagyon szeret fényképezni, meg is mutatta a mobiltelefonján levő képeket.

Amikor átadtam Valinak a fényképezőgépet, szokása szerint csillogó szemmel mosolygott, és ragaszkodott hozzá, hogy a közeli parkban nyomban ki is próbálhassa. Nagy örömet szerzett neki az alapítvány, a parkban készült fotók is erről tanuskodnak.

Valinak sok-sok nevetnivalót kívánok az élete során!

A kívánság gyors teljesítését az Auchan óbudai áruháza vezetőjének támogatása tette lehetővé. Köszönjük!

Matyi csillagász szeretne lenni, sok-sok érdekes könyve van az univerzumról, de igazi csillagvizsgálóban még sosem járt.

Mivel nagyon sok csillagot ismer névről, az alapítvány elhívta őt a budapesti Uránia Csillagvizsgálóba, ahol hatalmas távcsövön keresztül megnézhettük a fényes csillag-birodalmat.

Egy kis csoporttal vettünk részt a késő esti túrán, közülük mindenki egy-egy csillag virtuális tulajdonosa.

Gondoltuk, meglepjük Matyit és egy nemzetközi társaság szolgáltatásaként vásároltunk neki is egy csillagot az univerzumban, erről egy oklevelet, illetve a helyéről térképet is kapott.

Ezután Zombori Ottó professzor úr nagyon érdekes és humoros előadást tartott a világmindenségről.

Bár a túra kezdetéig felhős volt az ég, este 10 után kiderült és Matyi elsőként nézhetett bele a távcsőbe. Azt mondta, a szobájában kiteszi a csillagtérképet, melyen a Nagymedvén belül már ott az ö csillaga is, a "GarasMatyi".

Köszönjük Zombori Ottó professzor úrnak, hogy az Uránia Csillagvizsgálóban kalauzolt bennünket és Emmer Editnek, az International Star Registry cég magyarországi képviselőjének, aki árkedvezménnyel segített nekünk Matyit virtuálisan csillagtulajdonossá tenni.

A kívánság teljesítését a támogatása tette lehetővé. Köszönjük!

Dóri kívánságát nem volt könnyű teljesíteni, mivel nem nagyvárosban él, így a segítőknek és a lehetséges támogatóknak a távolsággal is meg kellett küzdeni ennél a kérésnél. Pedig "csak" annyit kért, rendezzük be a gyerekszobáját...

Dóri szobája ízlésesen kifestve bizony már vagy egy éve várta, hogy beköltözzön oda néhány bútor.

Felkerestük a KIKA pécsi áruházát, ahol összeválogattunk egy asztalt székkel, ágyat könyvespolccal és egy szekrényt, hozzá szőnyeget, lámpát.

A képek készítésekor, bár még csak félig-meddig tudtuk kipakolni a bútorokat, Dóri arcán látszik, mennyire örül új birodalmának.

Köszönjük a Lakberendezési Kft. vezetésének, hogy támogatásuk révén végül sikerült Dóri kívánságát valóra váltanunk.

Cintia azt kérte az alapítványtól, szerezzük meg neki Grimm összes meséit. Már a kérés beérkezésekor gondoltuk, ez a kislány nagyon szeretheti a könyveket. Nem is tévedtünk...…

Vasárnap reggel a Libri Mammut üzletházban lévő könyvesboltjában találkoztunk. Az áruház vezetői, Bakos Marianna és helyettese Móni már előzőleg segítettek összeválogatni néhány könyvet, a találkozón pedig süteménnyel, gyümölccsel és üdítővel vártak minket.

Cintia alig akart enni és inni, őt leginkább a könyvek varázsolták el, válogatott még néhányat kedvenc meséiből. Az így összeállított újabb könyvcsomagot a Libri könyvesbolt dolgozói közössége ajándékozta oda Cintiának, aki a találkozó után alig várta, hogy hazaérjen, s belekezdhessen az olvasásba.

Reméljük a sok izgalmas könyv elfeledteti az elmúlt hónapok kellemetlenségeit, amit a kezelések okoztak.

Köszönjük a Libri Mammut Könyvesbolt dolgozóinak, hogy vendégül látták Cintiát, és hogy a Csodalámpa Alapítvánnyal közösen meglepetés-könyveket ajándékoztak a kislánynak.

Nórika transzplantáció előtt áll. Június 6-án Kontrollra érkezett, amikor sikerült a Csodalámpának meglepnie. Előzetesen anyukával megbeszéltük, hogy a kislány tudta nélkül hoznak magukkal néhány kedvenc dvd-t is.

Teljes volt a meglepetés, mert Nóri nem is számított ránk. Amikor a nagy csomagot megkapta kíváncsisággal teli örömmel bontogatta. Izgalma egyre fokozódott, mosolygott, de már engedte, hogy segítsünk neki.

Felhőtlen volt az öröme amikor végre előkerült a meglepetés. Aztán a kedvenc dvd-k...

Pillanatok alatt megtanulta a szerkezet kezelését és már cserélgette is a meséket. Hosszú ideig se nem látott, se nem hallott. Amikor aztán kicsit elfáradt és visszatért a valós világba, akkor kereste az édesapját, hogy vele is megossza örömét. Ott állt pedig a közelében, de Nóri nem is vette észre, mert akkor épp egy másik világban járt.

Így apuka újra átélthette kislánya boldogságát és persze mi is többiek, akik ott voltunk. A kislány, korát meghazudtoló ügyességgel kezelte újonnan szerzett ajándékát.

Reméljük, hogy majd a nehezebb időszakokban is így elfeledteti a szenvedést, fájdalmat, félelmet és elrepíti a mesék vagy a zene világába ezt a kis tündért!

Sok-sok ilyen örömteli napot kívánunk Neked kicsi Nórika!

A kívánságot Tóth Béla úr támogatásának köszönhetően teljesítettük. Mónika nevében is köszönjük!

Mónikának június 6-án nagy örömöt szerzett a Csodalámpa amikor a kívánságát teljesítette.

Olyan telefont kapott amiben beépített rádió, kamera van és összecsukható.
Minden vágya ez volt... Nagyon gyorsan ki is csomagolta és már próbálta is bekapcsolni. Sajnos használat előtt még fel kellett tölteni az akkumlátort. Így szinte csak másnap reggel tudta igazán használni. De amíg a töltőn volt addig is nézegette, simogatta és látszott, hogy nagyon elégedett vele.

Következő nap reggel amikor megérkeztem hajnali hat órakor már be is kapcsolta a telefont, aludni sem bírt tovább.

Kipróbálta a fényképező funkciót. Gyorsan akit csak lehetett és kedves volt neki lefotózta.

Aztán zenét hallgatott, nem kis hangerővel, amiért kicsit figyelmeztetnünk is kellett, hogy a többiek még aludnának.

Határtalan volt a boldogsága.

Felhívta otthon lévő apukáját is és örömmel számolt be ajándékáról. Nagyon hamar és ügyesen megtanulta kezelni a kis okos szerkezetet. Mutatta mindenkinek, de a kezéből nem szívesen adta ki.

Reméljük sokáig örömét leli benne és így bármikor kapcsolatba kerülhet az otthoniakkal is.

A kívánságot Tóth Béla úr támogatásának köszönhetően teljesítettük. Mónika nevében is köszönjük!

Balázs június 4-én kontroll vizsgálatra érkezett. Már nem is kérdezte tőlem, hogy mikor lesz meg a várva várt ajándéka. Várt türelmesen.

Egyszer csak, amikor már a mentőre várt, megjelentünk előtte egy csomaggal .

Elmosolyodott, sejtette, hogy mit takarhat a csomagolás. Kíváncsian, örömmel kezdte bontogatni.

Aztán szinte alig jutott szóhoz amikor az áhított videókamera előkerült.

Nézegette, forgatta figyelmesen. Boldog volt. Itt nem tudtuk kipróbálni, de mondta, hogy otthon lesz aki segít neki, megtanítja kezelni a bonyolult szerkezetet. Az arca csak úgy ragyogott ahogy nézegette az jándékát.

Reméljük nagyon sok öröme lesz benne és sikerül sok érdekes, fontos eseményt megörökítenie.

Bezdánné Végh Tünde