11 éves Péter kívánsága egy LCD televízió volt. Talán csak beszélni nem tud, azon kívül mindent. Itt is meglepetés volt érkezésünk. Igaz kis hősünk követte az interneten (hol máshol, a mai gyerekek!?) a kívánság teljesítések sorsát,de nem tudhatta mikor lepjük meg őt. Egy kissé hideg nyári délután toppantunk be a TV-vel. Kedves család, egy mosolygós kisfiú, és a nagytestvér fogadott bennünket.

A TV kibontása, összeszerelése Péter és édesapja feladata volt. Természetesen ez a férfiak számára kellemes feladat. Pár perc múlva már gyönyörködni lehetett a csodálatos képben. Meg volt az öröm! Péter 2 évvel ezelőtt esett át a betegségén, melyet a gondos háziorvos, majd a pécsi gyermek-onkológiai osztály csapata gyógyított meg. Ma már csak kontrollra járnak vissza, de ők is jó emlékeket őriznek erről az osztályról. 3 csodalámpás kívánságteljesítésem volt az elmúlt időszakban.

3 gyerek, 3 különböző betegség, 3 különböző kívánság, 3különböző helyen, és még sorolhatnám… valamitől mindegyik történet megegyezik abban, hogy a gyógyulást egy csodálatos kórházi csapat nagyban segítette, élükön Dr.Ottóffy Gáborral. Mindezt szeretettel, odafordulással, megértéssel, barátsággal, ha kellett szigorral, eréllyel érték el. Mindegy, hogy hogyan, de a módszerük bevált. A gyerekek meggyógyultak, a nehézségek ellenére jó emlékeket őriznek az ott töltött időszakról. Egyszer szeretném megismerni Dr. Ottóffy Gábort és csapatát.

Köszönjük a Szerencsejáték Zrt. támogatását, mellyel valóra válhatott Péter álma!

Hunor egy kerti játszóteret kért a Csodalámpától, melyen két hinta, mászóka és csúszda van, ami akár vizes csúszda is lehet.

Mire megérkeztem Tengelicre, egy ügyes csapat már az összeszerelés végén tartott. Hunor mindjárt ki is próbálta a hintát, arcán nagy-nagy örömmel.

Jó helyre került a játszótér, mert még két testvére is örömmel fogja használni.

Köszönjük a Magyar Nemzeti Bank támogatását!!

Bálint kívánsága egy tűzoltóautós emeletes ágy volt. Az ágy hamar meg is érkezett a család lakótelepi lakásába, majd gyorsan eldugták, csak az átadás volt hátra. A meglepetés előkészítésének legnagyobb mestere az anyuka volt, akivel szövetkeztünk az átadás részleteiről. Otthon mindent előkészített annak érdekében, hogy Bálintot valódi meglepetés érje!

Egyik hétvége alkalmával, míg Bálint a kezelést kapta a klinikán, addig otthon összeállításra került az egyik zárható szobában az ágy. A kisfiút otthonában kedden leptük meg!
Az osztályon láttuk már egymást, de nem nagyon tudta, most mit keresek ott, így ébredés után egy kicsit vonakodva fogadott. Lánytestvére segített, hogy vidámabb legyen, és végül a legidősebb testvér is előkerült a tanulásból, mikor kinyílt a bűvös szoba ajtaja.

Bálint attól a pillanattól, ahogy meglátta a tűzoltó autós ágyat, elfeledett minden tartózkodást, félszegséget, ugrándozva megsimogatta, körbejárta és kipróbálta az ágyat. Nővérét is biztatta, hogy beszállhat az autóba mellé. Felfedezte, hogy a kerekei forognak.

És elindult a játék...
Reméljük, azért később aludni is tudott új ágyában Bálintka!!

Köszönjük a Szerencsejáték Zrt. támogatását!

Haj, szegény Csodalámpa dzsinnje! Ha kilépnél a mesédből, hogy rácsodálkoznál a mai modern világra! A kérések már nem úgy szólnak, hogy ”Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok”, nem aranyat, ezüstöt, és mást kérnék tőled, s nem védelmet a sárkánytól. Más világ van ma már. A mai csodatetted egy PlayStation 4 játékgép, amelyet Ádám kért Tőled.

A játék megérkezése igazi meglepetés volta fiú számára, hisz törekszünk arra, hogy a kívánságát velünk megosztó gyermek ne sejtsen meg előre semmit sem. Ádám az ajándékot azonnal birtokba is vette, pillanatok alatt össze is kötötte a TV-vel. Hamarosan lehetett már harcolni, kalandozni, játszani vele. A mai gyerekeket ez nagyon érdekli, órákig le tudja őket kötni.

Míg Ádám játszott, mi az édesanyjával beszélgettünk, hogy mi is történt velük. A nehéz kezdetek, találgatások és egy műtét után jutottak el Szilveszter napján a Pécsi Gyermekklinikára. Rájuk ott virradt az újév és egy új élet is, melyet az osztály orvosainak és nővéreinek munkája, hite, szeretete adott vissza nekik. Az elbeszélésből, a sok-sok számukra kedves és segítőkész emberek közül kiemelkedett egy doktor, Dr. Ottóffy Gábor. Az ő tudása, gyermekszeretete, szülőtisztelete, empátiája adott erőt és hitet a gyógyuláshoz.

Történetük gyógyulással végződött, végződik, előttünk egy vidám kamasz fiúcska nyomta a gombokat, elfeledkezve a betegségéről és rólunk is. Köszönjük Pécsi Gyermekklinika!

Köszönjük a Szerencsejáték Zrt. támogatását!

Stella a szőke hajú kékszemű tündérke túl van a nagy kezeléseken és kívánsága egy kerti játszó volt babaházzal és hintával.

Nagy izgalommal érkeztünk a családhoz, hisz most jött velünk új önkéntesünk az első kívánságteljesítésre. A hűs szobában beszélgettünk, mikorra megérkezett Szilágyi Norbert az általa készített fa játszótérrel. Stella édesapja fogadta őket és rögtön el is kezdték az összeszerelést az udvaron. Mi, lányok, addig odabenn beszélgettünk és hallgattuk, csodáltuk a kis cserfes, beszédes kislányt, aki teljesen elkápráztatott minket a lényével.

Azután kikísértük Stellát az udvarra, ahol állt a babaházas, hintás és piros-csúszdás kerti játszó. Nagy örömében gyorsan csúszott egyet, majd a babaház ablakából integetett és invitált bennünket be egy teára. Végül a hintát is kipróbálta. Búcsúzóul, ajándékképpen mi is kaptunk tőle és a szülőktől ajándékot. A szobába visszatérve a szülők pódiumot rögtönöztek és Stella két verssel és dallal ajándékozott meg minket, valamint mellé természetes kislányos bájával.

Ezúton köszönjük a résztámogatást P.A-nak és családjának, segítségükkel Stella álma valóra válhatott!

A 13 éves Rebeka lány létére cross-motort kért.

Meglepő, de csak addig, míg ezt a kis-nagylányt meg nem ismertük. Az adományozó Földgázszállító Zrt. képviselőjével, Kovács Gáborral indultunk átadni Zalaszentbalázsra az ajándékot.

Kissé kalandos kezdet után találtunk rá a keresett házra. A kismotor, elrejtve a kíváncsi szemek elől várta, hogy tulajdonosa meglelje őt. Csodaszép motor! Kecses, sportos, hófehér kis ékszer szinte.

Gábor maga is, mint motoros, sok hasznos tanáccsal tudta ellátni Rebekát. A motor kipróbálása sem maradhatott el természetesen. A kislány először bátortalanul, majd egyre magabiztosabban ült a nyeregben. Mi nők féltve néztük az édesanyjával és a rokonokkal, míg a férfi-népség bátorította őt.

A próbaút után a lakásban az édesanyja elmesélte betegségük történetét. Pécsett egy nagyon határozott, életrevaló, talpraesett és szimpatikus kislánynak adták vissza a felnőtté válás esélyét Ottóffy Gáborék.

Elköszönésünkkor Kovács Gábor egy motoros emblémát is adott ajándékba a saját motoros csapatától, valamint egy meghívás a legközelebbi motoros találkozóra.

Köszönjük a Földgázszállító Zrt. támogatását!

/ 2

A 13 éves Sanyit otthonában leptük meg. Betegsége ágyhoz köti, így alapítványunktól egy laptopot kért, olyat, amivel játszani is tud. A nagyfiú arcán öröm és elégedettség tükröződött, amikor az az ajándékot átvette. Szüleitől azóta megtudtuk, Sanyi folyamatosan használja a gépet, sok felhőtlen, boldog percet átélve ennek a technikai csodának a segítségével.

Köszönjük az E.On Zrt. támogatását!!

Benkő Vilmos
kívánság-koordinátor
Budapest, 2014.05.27.

A kis Robi édesanyjával és testvérével szeretett volna elmenni „Boboországba”. Alsópáhokon már több csodalámpás gyermek és családja töltött el felejthetetlen napokat :) Robika nagyon élvezte, hogy vonattal utaztak, ez is egyik vágya volt, hát ilyenek a mai gyerekek, az autós generáció! Az időjárás is kegyes volt, kellemes kora nyári időjárással, így sok órát tölthettek a szabadban, lehetett csúszdázni, fürödni, sokat szaladgálni meg pihenni is. A család nagyon jól érezte magát.

„Köszönet, köszönet, köszönet mindenkinek, aki ezt kisfiamnak és vele nekünk is lehetővé tette! Gyönyörű 4 napunk volt, itt minden olyan csodás!!!!”- írta Helga, Robika édesanyja.

„Sok sikert és erőt kívánok mindenkinek, aki a Csodalámpa Alapítványnál dolgozik és azon fáradozik, hogy sok beteg ill. már gyógyult kisgyerek lehessen olyan boldog és vidám mint a mi Robikánk ezen a "nyaraláson" !!!!

Köszönjük a Kolping Hotel Spa&Family Resort ismételt támogatását!!

Huszárné Török Katalin
kívánság-koordinátor
Alsópáhok, 2014.05.27.

Hanna egy nagyon aranyos, bájos, élénk 3 éves kislány, akinek elsődleges támaszai a nagymamája és a nagypapája. Eddig egészségi állapota miatt még gyerekekkel nem igazán játszhatott, talán ezért is kért hordozható DVD lejátszót.

Támogatónkat, Simonfalvi Angelikát, édesanyja képviselte az ajándék átadásakor, a DVD lejátszó mellé sok-sok mesefilm is került a csomagba, ezeket majd Hanna sorban megnézheti.

Nagyon felélénkült a kislány, érdeklődve nézegette a színes képeket a DVD filmek dobozán. Látszott, nagyon nagy örömet szereztek neki!! Beszélgetés közben a nagymama elmesélte a kislány életének eddigi nehezebb és szerencsésebb fordulatait.

Ezután elköszöntünk, hogy indulhassanak, mert még utazás várt rájuk hazáig, örömmel láttuk, Hanna most már jól van, és kívánunk neki jó egészséget!

Köszönjük magántámogatónk, Simonfalvi Angelika segítségét!!

Előre megbeszélt időpontban találkoztam az FGSZ munkatársaival, két kedves hölggyel, Anitával és Adriennel a Gödre nevű faluban, Adris lakóhelyén. Együtt mentünk a kisfiúhoz, aki már várt minket édesanyjával és a testvéreivel.

Én már egyszer találkoztam vele, így nem voltunk mind ismeretlenek számára. Kérdésemre elmondta, hogy már az elején tudta, hogy kik vagyunk, és nagyon várta ezt a pillanatot. A kívánsága egy laptop volt, amint a csomagból előkerült a masina, arca kivirult.

Az ajándékozás után egy bő fél órát segítettem neki programokat installálni, és magyarázni, hogy mi hogy működik. Ezen információk egy részével már tisztában volt, és a lakhelyén és az iskolában is fog tudni segítséget kérni. A laptopnak azért is veszi nagy hasznát, mert kézzel nem tud írni, így ez egy nagy segítség a tanulmányai végzésében. Azt is mondta, hogy nem tudja, hogy mennyire látszik rajta az öröm, de valójában nagyon boldog.

Köszönjük a Földgázszállító Zrt. támogatását,
Gáspár Adriennek, Tamás Anitának a kívánság személyes teljesítését!

Nikoletta komoly nagylány, aki betegsége miatt "kicseppent" az iskolai mindennapokból, a tanulásból és a baráti találkozásokból.

Alapítványunktól laptopot kért, amivel javíthat ezen a helyzeten...

A számítógépet egy budapesti kontrollvizsgálat alkalmával adhattuk át Nikolettának.
A találkozásra a Tűzoltó utcai klinikán került sor, ahol a kamaszok szótlanságával fogadta az ajándékot, de szemén azrét látszott, mennyire örül.
Biztosan jó helyre, értő kezekbe került ez a „masina”, Nikolett a kicsomagolás után azonnal elkezdte a készülék beüzemelését.

Nikoletta nevében is köszönjük a Fundamenta-Lakáskassza Zrt. és a Marriott Hotel Budapest vezetőinek és munkatársainak támogatását.

Márkó még csak 5 éves volt, amikor azt kérte a Csodalámpától: szeretne a Tankcsapda együttessel találkozni. Így várnia kellett még egy évet, majd amikor már teljesíthető lett volna a kérése, az együttes koncertbeosztásai miatt nehezen tudtunk időpontot egyeztetni. Azután egyszer csak minden összejött…

A találkozót a Hungaroringen sikerült megszervezni, a 25 éves születésnapját ünneplő Tankcsapda első magyarországi fellépésén. A zenekar tagjai még délután, a koncert előtt fogadták Márkót, aki ajándékokat is kapott: Tankcsapda-naptárat, dedikált CD-ket, valamint egy gitárpengetőt. Márkó elmesélte, hogy Ő is gitározik, ráadásul több Tankcsapda-dalt is el tud játszani.

Még a próba és a koncert előtt Márkó felmehetett a színpadra, megnézhette, hogy hol énekel Lukács Laci, hol gitározik Sidlovics Gábor „Sidi” és hol dobol Fejes Tomi, így azt is közelről láthatta, ahogy a hangszereket behangolják. Ezután azt is megengedték a fiúk, hogy a zenekar próbáját végignézhesse.

A találkozó végén Márkónak az esti nagykoncertbe is sikerült bepillanthatnia, aki átélhette, milyen az, amikor a hatalmas nézőközönség együtt énekli a dalokat az együttessel.

Köszönjük Bakó Csaba menedzsernek és a Tankcsapda együttesnek, hogy teljesítették Márkó kívánságát,
aki bepillantást nyerhetett a színpad világában folyó munkálatokba is.

/ 4

A 16 éves József építész szeretne lenni.

Persze előbb még be kell fejezze tanulmányait a szakközépiskolában, le kell érettségizzen, utána lehet megcélozni a BME építész vagy statikus karát.

Betegsége miatt jó néhány hónapot ki kellett hagyjon a tanulásból, ezt az időt és főleg a tananyagot azonban gőzerővel próbálja behozni, sok vizsgát tud maga mögött, mert nagyon nem szeretne évet ismételni.

Tanulmányaihoz nagy szüksége van egy jól működő laptopra, ezért magától értetődő volt, hogy ezt kért tőlünk. Arról nem is beszélve, hogy számítástechnikából is vizsgáznia kell, szám szerint hétszer...

Szerencsére igen hamar jelentkezett kedves támogató vágyának teljesítéséhez, így a személyes találkozót kellett csak megszervezzük.
Édesapja, József kérdésünkre elmondta, hogy most már csak két havonta kell a kórházban kontroll vizsgálaton megjelennie, pár hete volt, így a következő budapesti utazás csak júliusban lesz esedékes.
Amikor megtudta, hogy miért kérdezzük, mondta, hogy valamelyik hétvégén szívesen felutaznak Budapestre, ugye hét közben a vizsgák miatt nem lehet.

Örömmel készültünk a mai napra, támogatóink képviseletében Zsuzsa és Zoltán jöttek el a Szamos cukrászdai sütizésre és kívánságteljesítésre.

Józsi nagyon örült a gépnek, a színe – ezüstszürke - különösen tetszett neki. Elfogódottság nélkül mesélt nekünk terveiről, hobbijáról, ami a néptánc.
Az idő gyorsan repült, közel két órát beszélgettünk.

Reméljük, hogy a laptop nagy segítséget jelent az elkövetkező vizsgákhoz és a tanuláshpz és kívánjuk Józsinak, hogy mielőbb gyógyuljon meg.

Köszönjük a Head of Unit, UNHCR Global Service Centre támogatását
és Scrivener Zoltán személyes jelenlétét a kívánság-teljesítésen!

Barni nem készült kisfiúkora óta ejtőernyősnek. Akkor döntötte el, hogy kipróbálja ezt a különleges élményt, a tandemugrást, amikor egy hosszú és komoly betegségből való sikeres felgyógyulást követően lehetősége nyílt, hogy teljesüljön egy kívánsága a Csodalámpa Alapítványnak köszönhetően.

Mivel nekem már kétszer is volt szerencsém átélni a szabadesés semmihez sem hasonlító érzését, örömmel vállaltam, hogy megszervezem Barni ugrását. A szeszélyes áprilisi időjárás nem könnyítette meg a dolgunkat, több halasztás után így végül május elsején, csodaszép napsütéses, enyhén felhős időben találkoztam vele és édesapjával a Siófok-Kiliti repülőtéren. Míg mi Barni apukájával beszélgettünk, őt alaposan felkészítették az ugrásra, kapott egy speciális ejtőernyős ruhát és megismerkedett a tandempilótával, Szőlővel (Szöllősi Jánossal), valamint az ugrását videokamerával és fényképezőgéppel is rögzítő ejtőernyős operatőrrel, Ovival (Ovidiu Balannal).

Rövid várakozás után az ejtőernyősök beszálltak a MI8-as helikopterbe, ami negyed óra alatt 4000 méteres magasságba repítette őket. Mint mindig, a tandemesek, így Barni és Szőlő is az utolsók közt ugrottak ki. Ahogy elhagyták a gépet, Barni is megtapasztalhatta, milyen érzés 45-50 másodpercig szabadon zuhanni, 180-220 km/h-s sebességre gyorsulva, s közben gyönyörködni az alatta térképszerűen elterülő balatoni tájban, a tó hatalmas vízfelületében, az óriási napsárga repceföldekben, a zöld mezőkben és Siófok látképében. 2500 méter zuhanás után, 1500 méteres magasságban Szőlő kinyitotta az ejtőernyőjüket, amit aztán az 5-6 perces ereszkedés alatt Barni is irányíthatott. Az ereszkedést már mi is jól láthattuk a földről, integettünk is nekik. Elsőként Ovi ért földet, majd profin landolt a szélesen mosolygó Barni és Szőlő is.

Sokáig beszélgettünk aztán az ugrásról, Barni elmesélte, hogy szinte nem is félt, talán csak a helikopter ajtajában, az ugrás előtt egy pillanatra. Mint mondta, fantasztikus érzés volt a szabadesés, látni az alattuk elterülő felhőt, majd átzuhanni rajta. Végig nagyon jól érezte magát, élvezte azt is, hogy irányíthatja az ejtőernyőt. Mikor kérdeztem, lesz-e ismétlés, azt válaszolta, ha rajta múlik, biztosan. Úgy fogalmazott, ez az ugrás élete top élményei közt marad örökre.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy sikerült örömet okoznunk Barninak.

Köszönet illeti az ejtőernyősöket, Szőlőt és Ovit, valamint Editet, Szőlő feleségét, aki végig segített Barninak.


A kívánság nem teljesülhetett volna a támogató, az FGSZ Földgázszállító Zrt.-t segítsége nélkül.

/ 4

Marika komoly nagylány, sajnos heti három alkalommal a SOTE Gyermekklinika művese osztályán kell kezelést kapnia.

A tanulásához és a kórházban töltendő sok-sok óra könnyebb elviseléséhez nagy segítség számára a laptop, így hosszas gondolkodás után végül ezt kért alapítványunktól.

A kívánság teljesítésén a támogató képviselője, Vankó Győző úr is jelen volt és nagy szeretettel segített kibontani, beüzemelni a csodálatos új gépet, melynek Marika nagyon örült.

Köszönjük a Magyar Nemzeti Bank támogatását!

Vanessza vágya egy tablet volt. Kérdésünkre, miért is ez a kívánsága, azt válaszolta, hogy játszani szeretne vele, a kórházban sok társának van, akik kölcsönadják neki, ami jó móka.

Megérkezésemkor a nővérek azzal fogadtak, hogy igen csak rosszkedvű a kislány, remélik, hogy az ajándék majd felvidítja.
Amikor találkoztam vele, valóban szomorkásan feküdt a kereveten, azért azt megengedte, hogy leüljek mellé. Az első perctől kezdve úgy beszélgettünk, mintha sok éve ismernénk egymást, kérdeztem, mit gondol, ki vagyok. Mondta, hogy nem tudja.
Erre elmeséltem neki, hogy azt hallottam valakitől, hogy lenne egy nagy-nagy álma.

Nyomban huncut fény költözött a szemébe és azt súgta, hogy valóban lenne egy, amit a Csodalámpától kért. De már ekkor mosolygott.
Amikor elővettem az ajándékot a táskából és átadtam azzal a sok jókívánsággal, amit a Thomas Mann gimnázium diákjai, tanáraik és szüleik küldtek neki, odabújt hozzám és vidáman átölelt, majd szakavatottan bontogatta a csomagot.
A tablet természetsen rózsaszín volt, na nem olyan kislányos, hanem inkább nagylányos árnyalat.

Teljesen oda volt érte és csillogó szemmel mondott köszönetet. Én csak annyit kértem tőle, hogy ígérje meg nekünk, gyorsan meggyógyul és ha lehet, alkalomadtán megmutatja játékát a diákoknak is.

Kívánjuk, hogy a tablet sok örömet szerezzen Neked, Vanessza, és mielőbb légy újra pajtásaiddal.

Köszönjük a budapesti Thomas Mann Gimnázium tanulóinak, tanárainak és szüleiknek a segítséget és támogatást.

Amilyen gyorsan beköszöntött a nyári meleg, olyan hirtelen kaptunk hírt egy kívánságról, amely csak arra vár, hogy mihamarabb teljesítsük. Ami persze nem váratott sokat magára, hiszen sikerült Dáviddal és a családjával összehoznunk 2 nappal későbbre egy találkozót. Azonban – mint azt az édesapától megtudtuk-, ez sem bizonyult elég gyorsnak, mivel Dávid már az időpont egyeztető telefonhívás után számlálta a percet, mikor is érünk oda és veheti kézbe a hőn áhított laptopot.
Egy kis útbaigazítást követően odataláltunk a házhoz, ahol már az ajtóban vártak minket. Egy magas fiatalember fogadott látszólag szenvtelen arccal. Az eddig bontatlan doboz kicsomagolására szinte bíztatni kellett, de inkább csak próbálta leplezni az izgalmát. Abból is látszott mindez, hogy szinte egész idő alatt az édesapjával beszélgettünk, míg Dávid beüzemelte és szemügyre vette az ajándékát.



Nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk a falun élő családnál. Dávid szenvedélyesen szereti a traktorokat és mindent, ami vele együtt jár, legyen szó erdőről, vagy mezőről. Ez a szemlélet a családon is érződött, így megkóstolhattuk a saját kecskéjük tejéből készített túrós süteményt. Sokat viszont nem időztünk náluk, mivel éreztük, hogy Dávid már alig várja, hogy munkának láthasson és minél előbb „belakhassa” az új laptopját, amihez viszont idő és nyugalom szükséges.



Reméljük, hogy az új laptopján tanulás után ezt a beszámolót is fogja olvasni!

További minden jót kívánunk! Használd egészséggel Dávid!

Köszönjük a Szerencsejáték Zrt. támogatását!

Takács Anikó és Potyondi Zsuzsanna
kívánság-koordinátorok
Gic, 2014. május 27.

Levente nagyon szereti az állatokat és az volt a vágya, ha meggyógyul, szeretne "személyesen" találkozni kis kedvencével, egy igazi szurikátával.
Ezért aztán azt kérte a dzsinntől, hogy tesójával Hannával együtt egy egész napot bóklászhasson az Állatkertben, hisz nincs is annál izgalmasabb, mint szembe találkozni a mesék világából is jól ismert hosszúnyakú zsiráffal, a jóllakott elefántot telefántnak becézett ormányossal és a többi kedvenccel - a szurikátáról nem is beszélve!

A látogatás napján még a napocska is Leventéért ragyogott, még az időjárás is "tudta" hogy ezen a napon mindennek úgy kell sikerülnie, ahogy azt Levi szeretné. Belépve az Állatkert kapuján csupán néhány lépést tettünk, mikor megláttuk a Gyűrűsfarkú maki szobrát - ez máris meghatározta az indulási irányt. A szobortól néhány lépésre megláttuk a tüneményes Lemúr majmokat, Levi és Hanna szinte rátapadtak a kerítésre, ámulva nézték ahogy Matyi, Guszti, Mester és Vilma, a kis maki csapat a gondozó kezéből kapkodja a finom csemegét. Sajnos az utolsó falatok lenyelését már nem láthattuk, mert időben kellett a Varázshegyhez érkeznünk, hogy láthassuk az "Állatok akcióban" című programot. Nem bántuk meg, fantasztikusan érdekes volt látni röptében a baglyot, a kormoránt, a héját és a többi száguldozó "ragadozót", amint a fejünk felett süvítettek el a produkció jutalmaként kitűzött zsákmány bekebelezéséért.

A bemutató után még egy ideig ismerkedtünk a Varázshegy kiállítóterében rejtőző számtalan csodával, az Őstenger térben a gyerekek olyan különleges állatokkal ismerkedhettek, amelyek csak Magyarországon láthatók, láttunk tőrfarkú rákokat, különleges medúzákat, élő korallokat, bohóchalakat és még számtalan őstengeri csodát.

A Dínó teraszra és a Neander Völgybe már el sem jutottunk, hisz a dzsinn már ott toporgott a szurikáták sziklás birodalma előtt és alig várta, hogy a kezében szorongatott meglepetést átadhassa Levinek. Mikor a fiatalember megérkezett, a dzsinn átadott neki egy borítékot, amiben ott lapult Kainda, a 2 éves kis nőstény szurikáta - na, nem élő nagyságban, csak a mosolygós fényképe és az oklevél, miszerint Levente "hivatalosan" is örökbe fogadta a kis tüneményt ,Nevelőszülővé vált, ami persze szülői "kötelezettségekkel" is jár: szülői értekezletre kell járnia Levinek, ha mindent tudni akar kis kedvencéről - úgy tűnik, sosem lehet elég korán kezdeni a felelősség vállalását! Levi arckifejezéséből azonban kiderült, cseppet sem bánja az ilyen feladatokat.

Nagyon gyorsan repült az idő és még sok volt a látnivaló. Láttuk az összes "hírességet", a hosszúnyakút, az ormányost, a nagy melegtől teljesen kinyúlt tigriseket, "szafari túrára" indultunk volna egy teljesen lepusztult terepjáróval (nem is jutottunk sehova!), majd a nagy melegből betértünk a még melegebb Pálma házba, ahol találkoztunk Banyával - a hatalmas lajhárral, kicsit távolabb tőle pedig a kis 3 hónapos újszülött lajhár bébivel ismerkedhettek meg a kis kíváncsi tesók.
Persze nem maradhattunk le a Fóka-Móka parádéról sem, így aztán késő dálutánra járt az idő, mikor átjutottunk a Holnemvolt Park-ba. ahol aztán a Barlangvasút és Dzsungel vasút rejtelmes sikátoraiban pihenhették ki a gyerekek az állatkerti gyaloglás fáradalmait. Körülnéztünk még Manófalva házikóiban, jártunk az állatsimogatóban, majd mikor azt hittük, a két kis huncutka már járni sem tud a fáradtságtól, kiderült, hogy beneveznek még egy labirintus túrára is - nem árulom el, melyikük talált ki először a labirintusból, de mindketten nagyon ügyesek voltak.

Drága kicsi Levente, kívánunk Neked nagyon jó egészséget és reméljük még sokáig emlékezni fogsz az Állatkert minden kis-és nagy lakójára, akik valamennyien nagy szeretettel zárták szívükbe a kis hőst és nagy szurikáta rajongót.

Gergely vágya egy igazán jó telefon volt. Kérdésünkre, miért is erre vágyik, csak annyit mondott, hogy ezzel szeretné tartani édesanyjával és családjával, barátaival a kapcsolatot.

Geri semmit nem sejtett abból a meglepetésből, amit a Britannica International School diákjai és tanárai készítettek elő a számára.
Édesanyja, Szilvia is csak annyit mondott neki, hogy iskolalátogatóba mennek.

A szokásos, heti diák- és igazgatói találkozó érdekes bejelentéssel kezdődött, nevezetesen, hogy kis időre új diáktárs érkezett közénk.
A tanulók örömmel adták át Gerinek a várva várt telefont, óriási tapssal is köszöntötték. A nagyfiú szóhoz sem tudott jutni, mosolya és csillogó szeme azonban elárulta meghatottságát.

Kívánjuk, hogy mielőbb gyógyulj meg és sok-sok barátot szerezz telefonod segítségével.

Geri nevében is köszönjük a támogatást a Britannica International School diákjainak, tanáraiknak és szüleiknek.

Mocsonoky Andrea és Patzauer Éva
kívánság-koordinátorok
Budapest, 2014. május 26.

A Csodalámpa Dzsinnje egy apró, törékeny kislánnyal találkozott a Madarász utcai Gyermekkórházban tavasszal. Amikor elmondta neki, hogy lehet egy kívánsága, amit szívesen teljesítene, az ifjú hölgy nem tétovázott sokáig és már meg is volt a kívánság: „egy televíziót szeretnék a szobámba”.

Dzsinni sem húzta az időt, és hamarosan már jelentkezett is Petra édesanyjánál, hogy találkozott egy kis csapattal, akik szeretnék teljesíteni a kislány kívánságát. Egy kis összeesküvést szőttek, hogy nagy legyen a meglepetés, és egy esős csütörtöki délelőtt a kórházban meglepték Petrát a televízióval.

Valóban nagy volt a csodálkozás, a kislány először szólni sem tudott, de később, ahogy a képek is mutatják, már félénken elmosolyodott.



Kívánjuk Petra, hogy sok szórakoztató és hasznos órát tölts a televízió előtt, és minél előbb gyógyulj meg!

Köszönjük a Fantasma Fehérnemű bolthálózat munkatársainak, hogy hozzájárultak Petra öröméhez!

Petra keresztanyja fényképet küldött