A Csodalámpa hírei


5.Május

Add tovább, hogy van tovább!

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elismerésnek örvendő személyiségek, vállalatvezetők, vállalkozók, elfogadták felkérésünket, hogy a Csodalámpa nagyköveteiként, alapítványunk érdekében tevékenykedjenek. Sokoldalú szakismeretük, a versenyszféra CSR és adományozói tevékenységének, igényeinek bensőséges ismerete alapján adott tanácsaikkal, kapcsolataikkal segítik alapítványunkat missziónk teljesítésében.

Velük indítottunk egy sorozatot, hogy az ő példájukon keresztül bátorítsunk más cégeket is CSR tevékenységre.

Mai vendégünk Szabó Szabolcs, a Hunguest Hotel Pelion General Managere.

Kedves Szabolcs!

  • Hogyan ismerkedtél meg a Csodalámpával és hogyan segíted az Alapítvány munkáját?

A Corinthia Hotel Budapestben dolgoztam Igazgató helyettesként, amikor megismerhettem az alapítványt.

Első alkalommal egy céges főzőiskolának adtunk helyszínt, azaz a Corinthia adta a helyszínt a cégnek, aki – mint később kiderült – teljesítette a kívánságot. Talán így több mint 10 év távlatából elárulhatom, hogy amennyire felületes volt az ismeretem akkor a Csodalámpával kapcsolatban, hagyott némi kívánni valót a lelkesedésem is a főzőiskola levezénylésével kapcsolatban.

Ez nem tartott sokáig, mert talán pár hónappal rá már a szálloda teljesített tárgyi kívánságot, aminek keretében megismerhettem Évát, a csapatot, az alapítványt.

Ráadásul én voltam a kívánság átadó. Na, szerintem onnantól vagyok csodalámpa fertőzött. Elérzékenyülés, sírás (részemről is), öröm, kacagás, minden volt abban a kívánság teljesítésben.

Azóta helyszínekkel, kapcsolati tőkével, programszervezéssel, ötleteléssel, meg mások megfertőzésével próbálom segíteni az alapítvány munkáját.

  • Mi volt eddig a legemlékezetesebb Csodalámpához kapcsolódó élményed?

Ahogy fenn is említettem, nekem a második Csodalámpa kívánság teljesítés hozta meg az áttörést. Nyilván maga a tárgyi ajándék átadása a 7-8 éves forma beteg gyermeknek volt a katarzis, de ezt – mint általában mindig – megelőzte sok egyeztetés, beszélgetés, ismerkedés.

Én a teljes folyamatba szerelmesedtem bele. Biztos helyenként sete-suta volt a szervezés, érthető okokból sok a bizonytalanság és az időpontváltoztatás, de az biztos, hogy azóta sem találkoztam olyan őszintén segíteni akaró társasággal, mint amilyen ez az alapítvány. Ilyen a Csodalámpa és biztos vagyok benne, hogy ilyen is marad. Ettől különleges és ezért különbözik más, esetlegesen sokkal sterilebb alapítványtól. Ne értsetek félre, nyilván minden hasonló nemes célokért küzdő alapítványt becsülök és tisztelek, de a Csodalámpa az Csodalámpa. Mernék mást mondani az Éva előtt….. 😊

  • Mit tanácsolnál más cégek vezetőinek? Hogyan válasszanak partnert a CSR tevékenységükhöz? Mik legyenek a szempontok? Mire figyeljenek?

Talán érzitek, hogy én kicsit (nagyon) elfogult vagyok a Csodalámpával kapcsolatban. Ily módon nehéz reális választ adni erre a kérdésre.

Nyilván ahány cég, annyi PR érdek a háttérben.

Én büszke vagyok arra, hogy nagykövet lehetek ebben a csodában és bizony sokszor el is felejtem kiaknázni az ebben rejlő PR és marketing lehetőségeket. Tudod, a függők már csak ilyenek….

  • Szalóky Tóth Judit Boyden Executive Search Partnere– aki szintén Csodalámpa nagykövet – a következőt kérdezi tőled: Mi lenne most a Te kívánságod, Szabolcs?

Talán a cikkben már válaszoltam erre, de azt mondanám röviden, hogy úgy a magánéletemben, mint a munkámban, meg persze az alapítványi nagykövetként sem kívánhatnék semmi mást, mint egészséget, mindenkinek. Mindhárom területre nagyon nagy és negatív hatással volt/van a pandémia. Ugyan legyűrnünk még nem sikerült, továbbra is velünk van, de talán már látszik egy kicsit az alagút vége. Örök optimistaként ennek jeleit látom.

  • Lehetőséged van másik Csodalámpa nagykövettől kérdezni. Kitől és mit szeretnél kérdezni?

Zakariás Fruzsinától, a Magyar Turisztikai Ügynökség Nemzetközi Kapcsolatok Igazgatójától kérdezem: Fruzsi, rosé fröccs vagy tenisz? (Vigyázz mit válaszolsz, mert szavadon foglak!)

  • Hogy érzed magad mostanában? Mit vársz 2021-től magánemberként és mit cégvezetőként?

Szállodai szakemberként és magánemberként is egészséget, mindenkinek. Közhely, de tényleg így érzek. Ha egészség van, akkor újraindul a turizmus, ami a békeidőkben 13% körüli részesedést adott a nemzeti GDP-hez. A bőröndkészítőkön keresztül az élelmiszeripari vállalatokon át a dolgozókig rengetegen élnek ebből az iparágból. Ha egészség lesz, minden lesz.

Nagykövetként mit mondhatnék? Bárcsak ne kellene teljesítenünk egyetlen kívánságot se! De sajnos érezzük, hogy ez irreális. A Covid előtt is sok kisbetegünk volt, sajnos ez a jövőben sem fog változni. Ehhez kitartást, minél több támogatót, sok lelkes nagykövetet és még 10 Évát kívánok a jövőre.

Köszönjük, a beszélgetést.


Belépés